Tiszapéterfalvai kistérség: az úthálózat javítása lenne az elsődleges feladat │KISZó-interjú

A tiszántúli települések a közigazgatási reform következtében még erősebbek, még egységesebbek lettek. Ám az elvándorlás, az utak állapota és a költségvetés „feltöltése” mind-mind olyan kihívás, amellyel nap mint nap szembe kell nézniük, megoldásokat kell találniuk rá. Az aktuális helyzetről Oroszi Józsefet, a Tiszapéterfalvai kistérség vezetőjét kérdeztük.

Simon Rita

A kistérség 16 települést és 19 500 lakost számlál. A háború kirobbanása óta sokan kivándoroltak, ám pontos számadatot nem tudnak arra vonatkozóan, mennyien vannak most itthon és hányan ingáznak.

– Szeptember vízválasztó lesz e téren, akkor kiderül, mennyien lesznek az első osztályokban – jegyezte meg a polgármester. – A magyarság aránya azonban továbbra is meghatározó a kistérségen belül, megközelítőleg 75 százalék. Sajnos azt, hogy a születésszám igencsak lecsökkent, statisztikai adatok nélkül is látjuk.

– 2020-ban került a kistérség élére. Mi volt a célja akkor, és abból mit sikerült megvalósítani a koronavírus-járvány és a háború nehézségei ellenére?

– Az első két évben több millió hrivnyás deficit volt a költségvetésben. Ez az első év, amikor hiány nélkül fogadhattuk el a büdzsét. És ez az első olyan esztendő is, amikor némi útjavításba kezdhetünk. Minimális jellegű, de ez is jobb, mint a semmi. Már a kezdetekkor is az volt az elsődleges célom, hogy járható utakat biztosítsunk, ugyanis nálunk azok minősége a legfájóbb kérdés. Viszont külön kell választani a helyi és az állami jelentőségű utakat. Igyekszünk egy kis pénzt utalni ezekre, de sajnos végesek a lehetőségeink.

A háború előtt jelentették be, hogy megyénket is érinti a Kis kárpáti kör állami útjavítási projekt, amely közel 220 kilométernyi kárpátaljai útszakasz teljes vagy részleges felújítását is jelenti, és az erre fordítható keretösszeg eléri a 3,9 milliárd hrivnyát. Aztán megkezdődött a háború, és szinte minden leállt.

A kistérségen belül a legfájóbb pont a Forgolány és Csepe közötti szakasz, amivel kapcsolatban a polgármester elmondta, az a rész még csak nem is megyei, hanem állami jelentőségű országútnak számít. Önerőből a líceummal és a vállalkozókkal együtt már próbáltak ott kátyúzni, de csak a nagy gödröket tömték be, amiből ma már semmi sem látszik. A megyevezetés magyar frakciója is lobbizott ez ügyben, de a hadiállapot idején rendkívül kevés pénz jut az utak felújítására.

– Amíg nincs jó út, addig nem lesz rendszeres tömegközlekedés sem?

–Katasztrofálisak az útjaink. A Nevetlenfalut Szőlősgyulával és Feketeardóval összekötő szakasz egy másik fájó pontunk, amiben több falu érintett. Mégis, forrás hiányában egy helyben áll a dolog, pedig már a dokumentáció is kész van. A Nevetlenfalu és Csepe közötti utat legalább elgréderelték, habár iszonyatos ott a por.

Mivel már csak az ügyek intézése miatt is fontos lenne, hogy a kistérség lakosai el tudjanak jutni a központba, egyre sürgetőbb lenne az útjavítás és a tömegközlekedés beindítása. Szerencsére az 5 elöljárói körzetet (Feketeardó, Csepe, Szőlősgyula, Nevetlenfalu és Nagypalád) felhatalmazták különböző ügyintézésre, így a lakosoknak nem kell minden apró-cseprő dologgal elmenniük Péterfalvára. Kizárólag az anyakönyveztetést kell a központban végezni.

Megtudtuk, a költségvetés legnagyobb részét a személyi jövedelemadó adja. A környéken ugyanis határőrség, illetve több határrendészeti kirendeltség működik, a katonáknak pedig igencsak megemelték a fizetésüket a háború óta, így ők többet is adóznak. Holott ez már februártól változott. A védelmi minisztérium közlése szerint eltörölték a katonák és rendvédelmi szervek munkatársainak havi 30 ezer hrivnyás kiegészítő juttatását. Most már csak azoknak jár ez a pótlék, akik közvetlenül a frontvonalban teljesítenek szolgálatot. Ugyanakkor megemelték többek között a határőrök és a rendőrök alapbérét. Azok a katonák, akik közvetlenül a frontvonalban harcolnak havi 100 ezer hrivnyás bért kapnak. Ezen kívül 20 100 hrivnyát kapnak azok, akik megsebesültek. A kezelés alatt álló súlyos sebesültek, a hadifoglyok és az eltűntnek nyilvánított személyek hozzátartozói további havi 100 000 hrivnya kifizetésben részesülnek. A harci cselekmények során életüket vesztett katonák családjai pedig egyszeri, 100 000 hrivnya összegű, támogatást kapnak.

Jelentős összeg folyik még be a költségvetésbe a földadóból is.

– Ahhoz képest, hogy sok férfi nincs itthon, a legtöbb szántóföld be van vetve, és – hála Istennek – helyiek kezében van. Akadnak olyan tehetős gazdáink, akik ha felszabadul egy-egy földdarab, akkor „lecsapnak rá”, megművelik, és nem kerül idegen kézbe.

A költségvetési dolgozók leépítéseivel kapcsolatban Oroszi József elmondta, az az álláspontjuk, hogy amíg csak lehet, halasszák el az efféle döntéseket.

– De tény, hogy előbb-utóbb, a térségben lakók és a gyerekek létszámától függően összevonásra kerülhet sor egy-egy iskola esetében, az oktatási törvénynek megfelelően.

Hamarosan létrehozzuk a két bázisiskolát, illetve itt van a református líceum, amely magánintézményként működik, illetve a főiskola szakképzési intézete és líceuma is.

Batár és Péterfalva között egy benzinkút alapjai árválkodnak. A kivitelezés a háború miatt maradt félbe. Arra a kérdésre, hogy az önkormányzatnak vannak-e ehhez hasonló félbemaradt projektjei Oroszi József azt válaszolta, hogy állami dotáció sajnos nincs ilyesmire, így nem is terveznek nagy dolgokat.

– Nevetlenben zajlik a középiskola felújítása, de azt a magyar kormány finanszírozza. Nekünk épp annyi pénzünk van, amennyi kell. Nagy beruházásokra nem futja. Szükségünk lenne még egy iskolabuszra, mert egyet odaadtunk a hadseregnek, s már csak kettő maradt, de nincs rá keret.

Emberek foglalkoztatására lenne, viszont azon a téren a szakemberhiány a gond. Az elöljárói körzetekben csak két fő dolgozik, azt tudják biztosítani, de a központba kellene az erősítés.

– Nincs építészmérnökünk. De még a járásnak sincs ilyen szakembere. Több betöltetlen állás van, de megoldjuk úgy, hogy azok, akik itt vannak, többet dolgoznak.

Nincs más választásunk. Az adminisztratív szolgáltatások nyújtásával foglalkozó központban (CNAP) is csak egy emberünk végzi a munkát, pedig a teendők négy emberre vannak szabva. A földügyekkel foglalkozó osztályon szintén szakemberhiány van. Mondhatni minden részlegről hiányzik 1-2 szakember.

A kistérségben látszólag zavartalanul zajlik az élet, kisebb-nagyobb kulturális rendezvényeket szerveznek, egy-két üzletet leszámítva a vállalkozások működnek, mindenki kivár. A környéken rengetegen mezőgazdaságból élnek, számukra a tavalyi aszály hatalmas ráfizetést jelentett. Az idei év valamivel jobbnak ígérkezik.

A Tisza stadion futballpályáját épp a háború előtt akarta birtokba venni a kistérség újonnan alakuló focicsapata, de a férfiak kivándorlása mindent felülírt.

A spotkomplexum épületeit most egyébként a beregszászi főiskola bérli, és a tervek szerint ők is fogják hamarosan felújítani.

A környéken pusztító két nagy árvíz miatt a folyó vonalát követő földgátak állapota állandó figyelmet igényel. A polgármester elmondta, Nagyszőlőstől Tiszabökényig biztonságos a töltés, a falu után azonban helyenként még hagy némi kívánnivalót maga után.

– Az emberek mennyire használják ki a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségét?

– Lehetnénk aktívabbak is, de már így is nagy szó, hogy sokan átálltak. A kukásautó kéthetente egyszer jár. Jó lenne, ha olyankor minden kapuban kint lennének a zsákok a szelektíven gyűjtött hulladékkal, nem pedig máshová, például a kert végébe vinnék a szemetet.

– Az illegális szemétlerakás mellett a fakitermelés is gondot okoz. Tudják-e ezt valahogyan kontrollálni, ellenőrizni?

– Jelenleg két kistérségre jut egy körzeti rendőr. Reménykedünk abban, hogy hamarosan lesz már saját rendőrünk is. Ha megbüntet majd egy-két embert, aki például az ártérre vitte ki a szemetjét, akkor talán mások is elgondolkodnak azon, hogy megérné szelektíven gyűjteni a hulladékot.

A központi szemétszállítás beindítására is van ígéret, remélhetőleg megkezdi működését a makkosjánosi szemétfeldolgozó, és akkor újra megjelennek az AVE vállalat szemetesautói.

De az valószínűleg jóval költségesebb lesz… A szelektív hulladékot viszont ingyen viszik.

– Mire lenne szüksége a kistérségnek?

– Utakra, elsősorban. Ha nincs min közlekedni, az rányomja a bélyegét a kereskedelemre, mindenre. Na és persze pénzre, hiszen ahhoz, hogy el tudjuk látni a feladatainkat forrás és felszerelés kell. Utóbbira jó példa, hogy már a közvilágítás karbantartása is gondot okoz. A köztéri lámpák cseréjéhez Beregszásztól kértük kölcsön azt a kosaras autót, amit ők is Budapesttől kaptak.

– Ön mit tart elsődleges céljának?

– A lényeg, hogy az iskoláinkat megőrizzük, hiszen ha nincsenek gyerekek, akkor jövő sincs.