Sok, nagyon sok idő kell majd ahhoz, hogy a ferencvárosi hívek megemésszék a feröeriek elleni futballkatasztrófát. Tudom, hogy elcsépelt mondat, de ami a budapesti kilencven perc során történt, arra nincsenek szavak. Az, hogy a pompás anyagi körülmények között működő FTC így bukjon el a Feröer-szigeteki félprofi bajnok ellen – ahol a játékosok munka után járnak edzésre, ahol a kapus pár hónapja még a norvég ötödosztályban védőt játszott –, az azért nem lehet teljesen a véletlen műve. Itt nem egyetlen rosszul sikerült meccsről van szó, rendszerszintű problémák jöttek elő. Valahogy így kezdődött a Videotonnál is, csak nehogy kedvenc csapatom is erre a bűnrossz útra tévedjen…
Dunda György sportpublicisztikája
Már az egész tavaszi szezon kukába való volt, ha csak a második körös tabellát nézzük, a Fradi a hetedik helyen végzett volna. Ez még akkor is intő jel volt, ha közben a csapat voltaképp már az ősszel megnyerte a bajnokságot, s 1975 után először élte meg a nemzetközi futballtavaszt. A KÍ Klaksvík elleni párharc brutálisan rávilágított, hogy valami helyrehozhatatlanul elromlott a csapaton belül, szétesett az öltöző. Nyilván nem arról van szó, hogy a játékosok elfelejtettek futballozni, a feröeri csapatot a zöldeknek akkor is le kell győzniük, ha éppen álmukból keltik fel őket. Utólag persze könnyű okoskodni, de azoknak volt igazuk, akik a félresiklott tavasz után úgy ítélték meg, hogy a nyári felkészülésnek már új edzővel kell nekivágni. Most már persze eső után köpönyeg… Bárki is jön az orosz helyébe, nagyon nehéz dolga lesz, belecsöppen egy kész helyzetbe, egy olyan valóságot örököl meg, ami jelenleg ezer sebből vérzik. Az új edzővel szembeni elvárások egyértelműek: rendet tenni a fejekben, ismét egységet teremteni az öltözőben, s azonnal eredményt elérni. Kísérletezés, újabb hiba már nem fér bele, hiszen a Konferencialigából már nincs hova átpottyanni…
Sztanyiszlav Csercseszovnak érzékelnie kellett már korábban is, hogy elvesztette a befolyását, a kontrollt, tett ugyan egy kétségbeejtő kísérletet a helyes útra történő visszatalálásra, de csak még nagyobb eltévelyedés lett belőle. Nem is értem, miért mondta azt a blődséget a felejthetetlen és vállalhatatlan kudarc estéjén, hogy holnap edzés! 59 éves fejjel, ennyi dörzsöltséggel a háta mögött ezt ő sem gondolhatta komolyan. Persze könnyen lehet, hogy a szerződését szem előtt tartva nem mondott le azonnal, mert egy kirúgás vagy kölcsönösen felbontott kontraktus jobban tejel, mint az önként történő távozás.
Egy magára valamit is adó szaktekintély első szava a lefújás után az kellett legyen, hogy elnézést és viszontlátásra, az orosz esetében „Doszvidanyija”. Az ultrák már meccs közben megüzenték az „Auf Wiedersehent”, az egykori remek kapus jól beszéli és érti a németet, számomra érthetetlen, hogy ezt nem akarta meghallani… Mindenesetre Kubatov Gábor gyorsan lefordította neki olyan nyelvre, amit a derék oszét is ért…
A Fradi klubelnökére most nehéz, nagyon nehéz napok, hetek, sőt, hónapok várnak. Bizonyos értelemben még nagyobb kihívás előtt áll, mint amikor bő egy évtizeddel ezelőtt átvette szeretett klubja irányítását. Szinte a nulláról kezdte, sőt, egyenesen mínuszból, de mostanra fantasztikus magasságokba jutott vele az egyesület. Most azt kell valahogy megőrizni, megóvni, amit a mindig hű szurkolókkal közösen nagy gonddal felépítettek, s sokszor bizony ez a nehezebb feladat, semmint valami egészen bámulatosat elérni.
A küszöbön álló edzőkeresés egyik legnagyobb dilemmája: külföldi vagy magyar szakember üljön-e le a kispadra? Utoljára a játékosként zseni Détári Lajos személyében volt magyar trénere a Ferencvárosnak. 2012 őszétől csak külföldiek ültek a sokszor kényelmetlennek ható ülőalkalmatosságon. Azóta Ricardo Moniz, Thomas Doll, Szerhij Rebrov, Peter Stöger és Sztanyiszlav Csercseszov a sorminta. A holland, német, ukrán, osztrák és orosz szakember által elért eredményeket ismerjük. Mindenki döntse el, hogy vajon magyar, esetleg még a Fradihoz is kötődő szakemberrel vajon ugyanúgy elérhetőek lettek volna-e ezek az eredmények. Én úgy gondolom, hogy Szerhij Rebrov kivételével igen.
Megkockáztatom, egyhamar a Fradinak nem lesz olyan kaliberű mestere, mint a jelenlegi ukrán szövetségi kapitány volt. Az FTC-t a Dinamo Kijev egykori legendás csatára helyezte vissza a nemzetközi foci látható polcára, s ez még akkor is így van, ha tényszerűen Csercseszov érte el a klubtörténet legutóbbi 47 évének legnagyobb sikerét azáltal, hogy az Európa Liga legjobb tizenhat csapata közé kormányozta a tavaly ősszel valóban kiválóan, a Trabzonspor, a Monaco és a Crvena zvezda ellen nemzetközi topszinten futballozó FTC-t. S bár lehet, hogy a volt orosz szövetségi kapitány neve hallatán mindenkinek ez a gyalázatos BL-katasztrófa fog csak az eszébe jutni, de azért úgy igazságos, ha azt sem feledjük el, vele vágtunk vissza a szlovákoknak az 1992-es „véres verésért”, és a Dózsának is visszafizettük a hat–nulla árát.
Éppen ezért még kegyetlenebbül fáj, hogy alig fél évvel később a feröeri bajnok (!) a szigetország legnagyobb futballbravúrját bemutatva leiskolázza nemcsak Magyarország, de az egész magyar nemzet legnépszerűbb klubját. Én mondom, még a Dózsa elleni megalázó 0–6 vagy annak idején az albán Partizani „panenkás” tizenegyessel kivívott BL-továbbjutása sem mart olyan mélyen a Fradi-szurkolók lelkébe, mint ez a Klaksvík elleni katasztrófa.
De visszakanyarodva az edzőkérdésre: jöjjön-e a két klublegenda – Lipcsei Péterre és Gera Zoltánra gondolok – közül bármelyikük is? A fanatikusok már kinyilvánították a véleményüket, hiszen a Groupamában a Csercseszovnak címzett elbocsátó szép üzenetre rákontrázva felhangzott a „Lipcsei Peti, Lipcsei Peti” skandálás is.
A Fradi örökös hatosa megérdemelne egy sanszot, mint annak idején Nyilasi Tibor, aki 33 évvel ezelőtti edzői debütálásán egy felejthetetlen ötössel kezdett a Megyeri úton. Tudom, ma már egészen más időket élünk, a fociból szép lassan teljesen kiirtják a romantikát, de akkor is éljen Lipcsei Peti, no és persze Gerzson!
A Fradi-tábor nagyobbik része biztosan üdvözölné ezt a választást, ami a szív választása lenne. Aztán lehet, hogy a legutóbb a szerb rekordbajnokkal sikereket elérő, de most éppen állás nélküli Dejan Stankovic lesz a befutó. Mellette vagy más külföldi mellett szólhat a Fradi nemzetközi öltözője, hiszen a keretet tucatnyinál is több nemzet fiai alkotják. Nem gondolom, hogy ez a fajta bábeli zűrzavar megkönnyíti majd az új vezetőedző dolgát, de ennek a „sokszínűségnek” a felelőssége már Hajnal Tamást terheli. Az edzőmenesztés árnyékában az ő szerepe megbúvik kissé, holott az is megérne talán egy misét…
Akárhogyan is van, s akárhogyan is lesz, egyvalami változatlan marad: Küzdeni mindig, feladni soha! Hajrá Fradi! És persze: Legyen béke!
