Becsületes, munkaszerető, optimista. Nem bánta meg, hogy a tanári pályát választotta, nagy türelme van a diákokhoz. Tudományos tevékenysége az ukrán nyelv könnyebb elsajátítására irányul. Kerüli a konfliktusokat, igyekszik leküzdeni a halogatást. Nem jellemző rá, hogy elragadnák az érzelmek, igyekszik kontrollálni magát. Az édesanyja a példaképe. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Pávlovics Judit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszéke Ukrán Tanszéki Csoportjának oktatója és docense.
Simon Rita
– Milyen meghatározó élményei voltak gyermekkorában?
– Nagyon jó gyermekkorom volt. Amikor szakmaválasztásra került a sor, két lehetőség merült fel: tanár leszek mint édesanyám vagy pedig borász mint édesapám. Hosszas gondolkodás után a pedagógus hivatást választottam. A döntésemet azóta sem bántam meg. A Nagymuzsalyi Középiskolából a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola ukrán–magyar szakára mentem. A mesterképzést Huszton végeztem el, majd a kandidátusi fokozatot igazoló oklevelet a Volodimir Dahl Kelet-Ukrán Nemzeti Egyetemen kaptam meg általános pedagógia és pedagógia-történet szakirányon. Szeretek tanítani, átadni a tudásomat másoknak, segíteni a diákjaimat a kibontakozásban, a fejlesztésükben. Bár már a felsőoktatásban tanítok, igy is vallom Német László gondolatait, miszerint „azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyázattal, csendben csiszoljam kristályba!”
– Mikor állt munkába?
– A főiskola befejezése után két helyen kezdtem el tanítani, emellett párhuzamosan zajlott a mesterképzésem. Először visszamentem az alma materbe, illetve a Makkosjánosi Líceumba ukrán nyelv és irodalmat tanítani. Három muzsalyi tanítványom részt vett és helyezést is elért a tudományos kisakadémián. A Genius tehetségprogramban is oktattam, illetve magyar tanfolyamokat tartottam a főiskolán. Egy évig a Beregszászi Járási Gyermek Alkotóház munkatársa voltam, irodalmi és művészeti szakkört vezettem. 2014-től a főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének ukrán nyelvtanára voltam, 2019-től viszont átkerültem az intézet Filológiai Tanszékének ukrán részlegére, és azóta ott tanítok. Emellett továbbképzésekre járok és tudományos tevékenységet is folytatok. Kutatási területem a korai idegennyelv-oktatás tartalmának fejlődése a 20. század 90-es éveiben és a 21. század elején a Visegrádi Négyeknél, illetve az ukrán, mint idegennyelv oktatása.
– Meséljen a családjáról!
– A férjemmel a szemészeten ismerkedtem meg. Kontaktlencsét készíttettem náluk, ő a cégnél adminisztrátor. 10 éve vagyunk együtt, ebből 6 éve házastársak. A kisfiunk 2 éves és 9 hónapos. Igen ravasz és aktív gyerkőc. Nagyon hálás vagyok anyukámnak és mamámnak a gyereknevelésben nyújtott segítségért.
– Mivel lehet feldühíteni?
– Nem könnyű kihozni a sodromból, nyugodt ember vagyok. Viszont a középiskolákban néha akadtak olyan diákok, akiknek mégis sikerült felbosszantaniuk.
– Határozott?
– Igen, mindenképpen az vagyok.
– Nem szól szám, nem fáj fejem – egyetért a közmondással?
– Teljes mértékben így cselekszem. Mindig is igyekeztem elkerülni a konfliktusokat.
– Könnyen elsírja magát?
– Egyáltalán nem. Próbálom kordában tartani az érzéseimet, viszont ez néha erőfeszítést igényel.
– Melyik házimunkát szereti a legkevésbé?
– A mosogatást.
– Türelmes?
– Igen. E tulajdonság elengedhetetlen a tanári pályán. Százszor is képes vagyok elmagyarázni ugyanazt, teljesen nyugodtan, addig, amíg meg nem érti a tanuló.
– Kinek a szavára ad?
– Leginkább az édesanyáméra hallgatok. Mindig jó tanácsokat kapok tőle. Ő a példaképem.
– Mi az, ami nem hiányozhat a táskájából?
– Egy női táska kifürkészhetetlen. Előfordul, hogy még magam sem tudom, mit találhatok benne. Volt rá példa, hogy kiskanalat vagy cukrot húztam elő belőle, ami épp kapóra jött. De a legfontosabbak mindig benne vannak: pénz, telefon, zsebkendő, nedves kéztörlő, rúzs, íróeszköz, notesz, kézfertőtlenítő, és természetesen még egy bevásárlótáska, hiszen ha csak egy dologért is megyek be a boltba, biztos, hogy teli táskával jövök ki.
– Van-e valamilyen félelme, rossz szokása?
– Irtózom a nagy pókoktól. A rosssz szokásom pedig, hogy elég gyakran halogatom a teendőimet, az utolsó percben kapkodom. Nagyritkán szórakozott, olykor pontatlan vagyok, de ezen igyekszem dolgozni. Csak úgy, mint a feledékenységemen is, illetve azon, hogy vállaljam a tetteimért a felelősséget, belássam a hibáimat.
– Mi a célja?
– Az önfejlesztés. Tervezem egy nyelvkönyv-sorozat megírását a kollégáimmal, amely segít az ukrán nyelv elsajátításában. De a legfőbb célom a kisfiam jó emberré nevelése.
