Hetvenkilencedik életévében elhunyt Szekecs (Beregszászban Szökőcsként is ismerték) István legendás beregszászi labdarúgó. Szovjet sportmester (1965) és Kárpátalja első sportolója, aki pályafutása során három volt szovjet tagköztársaságban – Ukrajna, Tádzsikisztán és Üzbegisztán – is kiérdemelte az Érdemes Labdarúgóedző megtisztelő címet.
Szekecs István 1939. december 3-án született Beregszászban. A lakhelye szerinti utcacsapatban kezdett el focizni, itt fedezték fel az ismert Vérke-parti csapat, a Kolhoznyik utánpótlásedzői. 1956-ban beválogatták a megyei válogatottba, amely, megnyerve a zonális bajnokságot, csak az országos döntőben maradt alul a kijeviekkel szemben. A középiskola befejezése után meghívást kapott a rivnei Kolhoznyik csapatába, majd Kárpátalja legismertebb , az ungvári Szpartakba, amelynek vezetőedzője Mihalina Mihály volt. 1958-ban bejutott a szovjet U-18-as válogatottba. 1959-ben került a Dinamo Kijevhez, kétszer ölthette magára a fővárosiak mezét. Az 1960-1963 között a ternopili és a harkivi Avangardot erősítette, azután a lembergi SZKA, a moszkvai CSZKA és az odesszai SZKA következett. A másodosztályú lembergi SZKA labdarúgócsapatával ukrán bajnok lett (1965), játszhatott a szovjet kupa negyeddöntőjében (1964). Majd egy szezonra átvezényelték az első osztályban szereplő moszkvai CSZKA-hoz (1966), de igazi tehetsége 1967-1972 között bontakozott ki az odesszai Csernomorec csapatnál, amelynek meghatározó játékosává vált: erős testalkatú, mindig gólra törő, társait is maga után húzni tudó támadóvá. Végül is 223 hivatalos mérkőzést játszott a szovjet legfelső ligában, melyeken 47 gólt szerzett. Futballcipőit 1972-ben akasztotta szögre a mikolajivi Szudosztyroitel játékosaként.
Visszavonulása után, 1973-ban az első liga egyik sereghajtója, a dusanbei Pamír vezetőedzőjévé nevezték ki. Szekecs vezetésével elképesztő sorozatot produkált a tádzsikisztáni csapat: a bajnokság hátralévő hét mérkőzését vereség nélkül hozták le. A következő idényben az 5. helyen zárt a csapat. 1978-ban elcsábította a lembergi csapat, a szintén kárpátaljai Juszt Ernőt váltotta a kispadon. Irányításával a következő évben a Kárpáti feljutott a felső ligába. 1981-től hat éven át vezette a taskenti Pahtakort. A siker itt sem maradt el: 1982-ben a Pahtakor a tabella 6. helyén végzett a legfelső ligában, ami edzői pályafutásának legnagyobb sikere. Ezt követően hívták a moszkvai CSZKA-ba és máshelyen, de a legjobb ajánlatokat sem cserélte fel Taskenttel. 1986-ban egy sikertelen sorozat után mégis mennie kellett, az ukrán másodosztályban szereplő Podilje Hmelnickijhez csábították, vezetésével 8., majd a 7. helyen végzett a csapat. Az 1988/1989-es szezonban viszont már a lembergi SZKA Kárpáti edzője volt, de ott másfél év alatt nem ért el kimagasló eredményt. 1990-ben egy helyi üzletember felkérésére Sepetovkába szövetségi második ligába vezeti a csapatot, majd, az önálló ukrán bajnokság megszervezése után, a nemzeti felső divízióban debütál.
Szekecs István még az 1990-es évek elején egy rövid időre elhagyta Ukrajnát, amikor a Ferencváros ifjúsági csapatához szerződtették. A budapesti klubnál azonban mindössze két hónapot töltött és szerződést bontott. Akkor már a távol-keleti Nahodkában várták az Okeánnál, majd a vlagyivosztoki Lucsnál, ahol sikeresen kamatoztatta és adta át tapasztalatait. 1997-ben a Krasznojarszki Alumíniumgyár őt bízta meg az FC Metalurg felvirágoztatásával. Teljesítette a kitűzött célt, a csapatot az első divízióba vezette. Szibériából a Szocsibeli Zsemcsuzsinához ment át, mely akkor a felső ligában játszott. 2002-ben Tádzsikisztánból jött a következő ajánlat – Turszunzade város Regar csapatához hívták, melyet rövidesen a közép-ázsiai ország legjobbjai közé vezetett. Utolsó munkahelyei voltak az örmény Mika és a tádzsik CSZKA Pamír csapatok.
