Újra elérkezett a várva várt vízitúra ideje a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete tagjai számára. Az izgatott csapat, apukák-anyukák-gyerekek, a beregszászi római katolikus templom szomszédságában gyülekeztek.
Miután Tiszaújlakon kiegészültünk a környéken lakó vízitúrázókkal, már haladtunk is tovább. Az ügyes szervezésnek és a rutinos sofőrnek köszönhetően Huszton még egy kávészünet is belefért a megbeszélt indulásig. Ez alatt az idő alatt a túravezetők felfújták a csónakokat és előkészítették a kenukat. A Tisza partján mindenki megkapta kötelező mentőmellényét, majd a helyben szerveződő alkalmi csapatok birtokba vették a vízi járműveiket. Egy gyors eligazítás és fénykép után útnak is indult a 3 nagy csónak és a 4 kenu. Szerencsére az égiek is kegyeikbe fogadtak bennünket, gyönyörű napsütéses időnk volt. Az ütemes evezőcsapásoknak köszönhetően hamar magunk mögött hagytuk a partot és büszkén hasítottunk a szelíden fodrozódó vízen.
Egy órányi evezés után az egyik kenus csapat úgy döntött, közelebbről is megismerkedik a Tisza habjaival és gyorsan megmártóztak. A példát később a többiek is követték.
Nem sokkal később pihenőt tartottunk az egyik kavicsos zátonyon, ahol mindenki elfogyasztotta a reggelijét. A következő szakasznak már 5 km-nyi rutinnal vágtunk neki. A kellemes időnek és a varázslatos tájnak köszönhetően suhantak a csónakok és az idő egyaránt, így hamar megérkeztünk a következő pihenőhelyünkre. A harmadik etap során a Tiszának egy különösen érdekes szakaszához értünk. Az egyik lefűződött korábbi mederrész lagúnává alakult, ahol különösen tiszta és friss (10oC) volt a víz. A bátrabb túrázók meg is mártóztak benne, mivel a legenda szerint ezzel éveket lehet fiatalodni. A harmadik pihenő után nekiindultunk az utolsó etapnak. Mindenki szerencsésen partot ért.
Az út végén a kipirult és kellemesen elfáradt túrázó családokat várta a jól megérdemelt pizza és az autóbusz, ami visszavitte a kissé megfáradt, de felejthetetlen élményekkel gazdagodott csapatot a kiindulási pontra. Bár számomra közel 48 évet kellet arra várni, hogy eljussak egy felső-tiszai vízitúrára, de biztos vagyok benne, hogy ha rajtam múlik, nem ez a túra volt az utolsó. Nagyon hálásak vagyunk a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete munkatársainak a flott szervezésért, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek és magyar kormánynak a támogatásért!
Barkaszi Levente, a túra résztvevője
