A kézilabdázó neve 2011 és 2013 között szinte minden héten szerepelt sportrovatunk hasábjain. Hiszen több mint egy évtizede tevékeny részese volt az aranykorát élő Ungvári Kárpáti női kézilabdacsapatnak. A kétszeres ukrán bajnok kapus mindössze 18 éves volt, amikor a Bajnokok Ligája-címvédő Győri Audi ETO-hoz szerződött. A győriek juniorcsapatában kezdte, majd a Rába-partiak fiókcsapatának számító Veszprémben szerepelt. Két bajnoki idényt húzott le az Ipress Center–Vácnál. Világklasszis és magyar válogatott kapusok voltak a vetélytársai. Mivel nem akart megragadni a másodhegedűs szerepében, előbb Kisvárdára, majd Békéscsabára, legutóbb pedig Szombathelyre igazolt, ahol megcsillogtathatta tehetségét. Miután a Szombathely tavaly kiesett az NB-I-ből, az elmúlt idényben tett egy másodosztályú kitérőt. A vasiakkal ugyan nem sikerült az élvonalba való visszajutás, mégis a következő idénytől ismét a világ egyik legerősebb női kézilabda-bajnokságában szerepel. A kilencedik magyarországi idényére az NB I-be feljutott Vasassal készülő, még mindig csak 27 éves ukrán válogatott hálóőr Budapestről adott interjút.
Szabó Sándor
– Edzés után, vagy edzés előtt?
– Is-is. Délelőtt és délután is van edzésünk, most épp itthon pihenek. Pár óra van a két edzés között, a nap ezen időszakában igyekszem elintézni más jellegű feladataimat, s ha tudok, kicsit pihenek. Ilyenkor annyira hulla vagyok, hogy előfordul, alszom is 1-1,5 órát, aztán ebéd és megyek is vissza a csarnokba.
– Költözés, felkészülés… mennyire megterhelő ez az időszak számodra?
– A nyári időszak, az alapozás mindig nagyon kemény, most sincs ez másképp. De már megszoktam. Az elmúlt idényben Szombathelyen is ugyanolyan keményen dolgoztunk, hiszen az volt a feladat, hogy visszajussunk az élvonalba. A lakáskeresés és a költözés miatt nem jutott sok időm a pihenésre. Elég gyorsan sikerült a csarnokhoz közel lakást találnom.
Több mint két hetet odahaza a családommal is eltölthettem. Nagyon hiányoztak már, ezt megelőzően tavaly karácsonykor mindössze két napot voltam otthon. Jó volt, feltöltött az új kihívásokra.
– A háború miatt van benned aggodalom?
– Tudjuk, hogy a harci cselekmények Kárpátaljától távol zajlanak. Továbbra is ez az ország egyik legbiztonságosabb régiója, ennek ellenére az ember aggódik a szeretteiért. De ezt teljes mértékben igyekszem kizárni, mert nem lehet hatással a teljesítményemre.
– A Szombathellyel nem sikerült a feljutás az NB I-be. Ez is közrejátszott az újabb klubváltásban. Hogyan értékeled az elmúlt szezonod?
– Szerintem az egyik legrosszabb idényem volt, egy váratlan sérülés miatt gyakorlatilag a szezon elején kidőltem a sorból. Megint a térdemmel akadtak gondok, porcleválás miatt kezeltek. Korábban is volt egy komoly sérülésem, emiatt egy évet kénytelen voltam kihagyni. De ez most rosszkor jött, mert rám is volt alapozva a feljutás, olyan teljesítményt vártak el tőlem a kapuban, ami hozzájárul ahhoz, hogy visszakerüljünk a legjobbak közé. A lehető legrosszabbul alakultak a dolgok, az orvos miatt halogatni kellett a műtétet. Fel kellett nyitni az egyik térdemet és ki kellett tisztítani a porcot. Bár egy rutin beavatkozásról volt szó, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy arra az orvosok számítottak. Menet közben kiderült, az előző keresztszalagműtétem után kialakult egy úgynevezett cyclops-szindróma (rostos szalagok hegesedése), ami zavart és szintén beavatkozást igényelt. Novembertől március végéig nem tudtam segíteni a csapatot.
Az utolsó másfél hónapban Szombathelyen is tudtam játszani, már harcra készen igazoltam a Vasashoz. A váltás oka pedig az volt, hogy a vasiaknál lejárt a szerződésem, melyben szerepelt egy záradék, mely értelmében akkor maradok, ha a csapat feljut az NB-I-be.
Ez nem történt meg, így a menedzseremmel úgy döntöttünk, hogy elfogadom a Vasas megkeresését, és a legjobbak közé frissen feljutó angyalföldiekhez igazolok. Már nagyon rég Budapestre szerettem volna igazolni. Volt, amikor közel álltam ehhez, de nem sikerült, viszont most a legjobbkor jött ez az ajánlat. Így egy percig sem volt kérdéses, hogy igent mondok.
– Nem teljesen idegen helyre kerültél, hiszen a 2015/2016-os idényben már szerepeltél a Vasasnál, és a korábban a Győri ETO-val négy bajnoki címet, négy Magyar Kupát nyerő és 2009-ben a Bajnokok Ligája fináléig menetelő Konkoly Csabával már dolgoztál együtt. Ráadásul a vezetőedzővel együtt érkeztetek a csapathoz.
– Amikor Csabával együtt dolgozhattam, nagyon fiatal voltam, ez a váci időszakom volt. Ami a klubot illeti, a Vác mellett az akkor másodosztályú angyalföldieknél is védtem. Nagyon régen volt, amikor legutóbb itt játszottam, nem meglepő módon hatalmas változások történtek azóta. Felújították a csarnokot, a csapat teljesen lecserélődött, a régiek közül nincs itt senki. A korábbi szakmai stábból egy ember maradt. Ami más, az ebben az esetben nem rosszabb, hanem jobb. Nagyon vártam már a kezdést, örülök, hogy itt lehetek, nagyon jó volt a fogadtatás. A Vasas mottójához hűen családias hangulatot tapasztaltam.
– A csapat kilenc új játékossal vág neki az élvonalbeli szezonnak. Ez mennyire nehezíti meg a felkészülést, kezd kialakulni a csapategység?
– Vannak ismerős arcok. Ilyen a Sirián Szederke, aki a Győri ETO-val kétszer is megnyerte a Bajnokok Ligáját. Együtt is laktunk anno Győrben. Van, akivel Békéscsabán játszottam együtt. Sok az újonc, de ez nem érződik. Konkoly Csabának van dolga bőven, egy teljesen új csapatot kell felépítenie. Úgy érzem, elég jól haladunk.
Nagyon kemények és nehezek az edzések, de ez mind arra szolgál, hogy minél hamarabb össze tudjunk hangolódni a szeptember elején rajtoló bajnokságra.
Nem is kérdés, a bennmaradás a legfőbb célunk, ezen dolgozunk majd az évad során. Szeretnék biztos pont lenni hátul, a lehető legtöbbet akarok segíteni a csapatnak. Zsigmond Panna a másik kapus, neki ez lesz a harmadik szezonja a Vasasnál.
– Az ukrán női kézilabda-válogatott a háború miatt Kisvárdán harcolta ki a kijutást a dán–norvég–svéd közös rendezésű világbajnokságra. A sérülésed miatt ki kellett hagynod a vb-selejtezőt. Az ukrán válogatottat irányító Vitalij Andronov szövetségi kapitány számol veled a decemberi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon?
– A válogatottban elég stabil helyem van. És az sem jelentett gondot, hogy a magyar másodosztályban szerepeltem az elmúlt idényben. Eddig csak sérülés miatt hiányoztam a nemzeti csapatból, a vb-selejtező előtt is számítottak rám, de a műtét keresztbe tett. Még akkor beszéltem a szövetségi kapitánnyal és mondta, hogy számít rám, nem hiszem, hogy ez azóta változott. Ami a világbajnokságot illeti, annyit elárulhatok, hogy nemrég szóltak, adjam le a méreteimet a mezhez. Októberben lesznek Eb-selejtező mérkőzések, ahol remélhetően visszatérhetek a válogatottba.
– Figyeled a Kárpáti szereplését a bajnokságban?
– Nem követem, de az egyik barátnőmtől, Darina Kottól, aki most a csapat kapitánya, tudom, mi a helyzet a klubnál. Amikor otthon voltam, elkísértem a Junyiszty Sportcsarnokba és ott alkalmam volt beszélni Borisz Petrovszkij vezetőedzővel. Anno nem örült, hogy eljöttem, de azóta rendeződött a kapcsolatunk, azt kérdezte, hogy mikor térek vissza. Mondtam, hogy egyelőre nem tervezem ezt. Akkor jött egy lehetőség, nem bántam meg, hogy Magyarországra jöttem.
– Az ungvári időszakban Hetesölőnek becéztek a sajtóban. Ez még most is áll?
– Igen most is szeretem a büntetőket.
– Gondolom hárítani?
– Igen, azt jobban. A legrosszabb érzés a hálóból kiszedni a labdát.
– Várod a bajnoki rajtot?
– Nagyon.
