„A vaddisznó is az erdőt járja, mégsem turista” – mondta annak idején Tóth Kálmán erdélyi magyar író, a Kárpátok turista-mozgalmának egyik legelkötelezettebb híve, és bizony igaza volt. A turista végtére is élményért mássza meg a hegyeket, evezi végig a folyókat és talpal szélben-napsütésben. Az élményekből pedig tapasztalatok születhetnek, már amennyiben vesszük magunknak a fáradtságot, hogy az erdőn-mezőn látott vadakat-madarakat-növényeket megismerjük. E megismerés elengedhetetlen eszköze pedig egy jó távcső. Megjegyzem, itt mindjárt érdemes egy kicsit nyelvészkedni – annak idején én az akadémikusok helyett csak a magyar parasztembernek engedtem volna meg, hogy új szavakat kreáljon – hiszen a távcső „magyarul” messzelátó. No de hagyjuk a nyelvtant, és inkább lássuk, milyen optikai segédeszközzel kell felvérteznünk magunkat, ha meg akarjuk ismerni, és érteni, az erdők-mezők-árterek lakóinak életét.
Az első, ami a messzelátó-vásárlásnál a szemünkbe ötlik, az a két szám, ami mondjuk a legelterjedtebb katonai látcsövek esetében 8×30.
Ebből a 8 a nagyítás fokát jelöli, ami azt jelenti, hogy egy 80 méterre lévő objektumot úgy fogunk látni mintha 10 méterre lenne. A második szám (esetünkben a 30) pedig a blende (vagyis a „nagy” lencse) átmérőjét jelöli milliméterben kifejezve.
Ez utóbbi egy nagyon fontos mutató, hiszen a szemünkbe belépő fény mennyiségét határozza meg, ami az ún. „szürkületi értéket” befolyásolja. A szürkületi érték, mint ahogy azt könnyű kitalálni, a rossz fényviszonyok közötti képalkotó-képességet jelöli, amit leginkább a vadászok tartanak sokra. Ugyanakkor az emberi szem (sajnos) nem gép. Bizony saját tapasztalat, hogy az a távcső, amivel huszonévesként kiválóan láttunk a farkasvakság órájában, negyvenes éveinkre nem sokat ér. A magyarázat egyszerű. Az évek előrehaladtával romlik a pupillánk „rugalmassága”, vagyis alkalmazkodóképessége a megváltozó fényviszonyokhoz, tehát hiába a nagy fényerő, ha a szemünk azt már nem tudja hasznosítani.
További fontos tényező a lencsék anyaga és a távcső testének szigetelési foka.
Ha tehetjük, régimódi, üveg lencsés távcsövet válasszunk, mert azok bár nehezebbek és törékenyebbek, de a jól csiszolt Zeiss-lencsékkel semmi nem vetekedhet.
Fényáteresztő-képességük, ellenálló képességük a nedvességgel szemben (a műanyag lencsék hajlamosak abszorbeálni a nedvességet és ez a kontúrok elmosódásában, „szivárvány-kontúrok” kialakulásában nyilvánul meg) klasszisokkal jobb, mint a műanyaglencséké. Szigetelési szempontoknál érdemes a nitrogén-feltöltöttségű darabokat előtérbe helyezni, hiszen ezeknél nulla víztartalmú, teljesen semleges nitrogén-gáz található a belső szerkezetben. Ez nagyfokú védettséget biztosít a lencséknek, a prizmáknak és a belső mechanikának. És ejtsünk szót a méretekről is. A vadászok által preferált, nagy blendenagyságú, kilónyi súlyú „profi” szerkezeteket nyugodtan elfeledhetjük, hiszen egy átlagos túra alkalmával amúgy sem tudnánk kihasználni paramétereiket. Egy átlagos túrázó meg amúgy is annyi cuccot cipel, hogy legkevésbé kíván a nyakába egy „csillagvizsgálót”.
Olcsó megoldáskén magától értendően nincs jobb, mint a szovjet katonai raktárakból időnként boltokba kerülő, már említett 8×30-ak.
Mindössze 4-500 hrivnyába kerülnek, és első távcsőnek kiválóan megfelelnek, hiszen klasszisokkal jobbak, mint az ezer hrivnya környéki „no name” kínai termékek. Amennyiben viszont megengedhetjük magunknak, hogy mélyebben a zsebünkbe nyúljunk, kiváló választás lehet a Bushnell valamelyik egyszerűbb modellje. Ez a cég ugyanis nagyrészt a kisméretű „zsebtávcsövek” piacára specializálódott, és példának okáért a 8×25 H2O modelljük a hétköznapi halandó minden igényét kiválóan kielégíti. Kicsi, kompakt, jó minőségű lencsét és üvegprizmát tartalmaz, nitrogén feltöltéses házzal bír és nem utolsó sorban már 1500 hrivnyáért is megvehetjük.
Matúz István
