Figyelmes, kitartó, türelmes. Két éve magántanárként dolgozik. Többéves pedagógiai tapasztalat után olyan egyéni foglalkozásokat álmodott meg, ahol úgy és azt tanít, amit szeretne, és amit hasznosnak tart a gyerekek fejlődése szempontjából. Nem szereti a kötöttségeket, nehezen viseli a kétszínű embereket. Fontosak számára a visszajelzések. Szereti éreztetni másokkal a megbecsülést. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Margitics Marianna angol nyelvtanár.
Simon Rita
– Miért választotta az angol nyelvet?
– Már ötödik osztályos koromban, amikor elkezdtem az angol nyelvet tanulni, tudtam, hogy ezt a tárgyat jobban meg akarom ismerni és majd idővel tovább kívánom adni. A tanári szakma amúgy is a véremben volt, mert anyukám pedagógus. Nem is tudtam más hivatást elképzelni magamnak. Tiszaújhely után a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolába jártam, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára felvételiztem. 2000-ben kezdtem az angol-történelem szakot. Már a tanulmányaim közben is dolgoztam, ugyanis akkoriban igen nagy tanárhiány volt Kárpátalja-szerte. Visszajöttem a szülőfalumba, és a diplomaszerzés után sem volt kérdés, hogy itt folytatom a munkát. Egy idő után párhuzamosan elkezdtem dolgozni a Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban is, ahol szinte második otthonra leltem. Nyolc évig voltam a kötelékükben, aztán átkerültem módszerésznek a megyei továbbképző intézet beregszászi fiókjába, majd a Rákóczi-főiskola szakgimnáziumában oktattam angol nyelvet. Két éve azonban már csak magántanárként dolgozom. Így sokkal jobban érzem magam.
– Mi tölti ki a szabadidejét?
– Jelentkeztem egy mentálhigiéné képzésre Beregszászban. Ezzel határozott célom van. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az óráimon. Sokszor észrevettem az iskolában, hogy szükségük lett volna egy kis plusz figyelemre, beszélgetésre annak érdekében, hogy jobban tudjanak koncentrálni. Éppen ezért szeretném elvégezni ezt a képzést, hogy efféle helyzetekben a segítségükre legyek. Azt akarom, hogy meglegyen a szükséges szaktudásom a lelki és testi egészség megőrzése érdekében, a reziliencia, vagyis a rugalmas lelki állóképesség (az önismeret, stresszkezelés, változáskezelés) fejlesztéséhez. Azt hiszem, ez amolyan Istentől kapott feladatunk is, hogy segítsük az embereket, odafigyeljünk egymásra.
– Ehhez jókora türelem is kell.
– Igen, de ebben nem szenvedek hiányt. Könnyen megtalálom a közös hangot az emberekkel.
– Mi tölti fel?
– A túrázás. A hegyek, a patakcsobogás tud igazán kikapcsolni. Illetve a kertészkedés. A virágaim között teljesen nyugodtnak érzem magam.
– Milyen három szóval jellemezné magát?
– Lelkes, empatikus, segítőkész.
– Ha tehetné, kinek a bőrébe bújna bele egy napra?
– Szeretném a kedvenc írónőm, Jane Austen szemével látni a világot. Megtapasztalni, megismerni azt a kort, amiben ő élt. Odavagyok a regényeiért, a kosztümös filmekért, érdekel az az időszak.
– Van mottója?
– Gyakran emlegetem, hogy nincsenek véletlenek. Azt szoktam mondani, hinni kell a lehetetlenben, hogy a lehetséges valóra váljon. A diákjaimat is erre biztatom, és elmondom nekik, hogy mindannyiunknak van egy álma, amelyért érdemes küzdeni. Mert amikor megvalósítjuk az álmunkat, akkor úgy érezzük, mintha valami végre a helyére került volna. És ezért megéri kitartani. Hiszek az isteni elrendelésben, hogy mindenkinek van célja az életben. Tudom, hogy a Teremtő nélkül én sem lettem volna képes ennyi mindenre.
– Mi szerepel a bakancslistáján?
– Az utazások. Szeretnék elmenni a Plitvicei-tavakhoz Horvátországba. Egy igazán különleges, trópusi nyaralást is szívesen beiktatnék. Illetve egy kiadós erdélyi körtúrát akarok még bevállalni. Az a környék varázslatos.
– Korán kelő típus?
– Előfordult, hogy sokáig ébren voltam és korán keltem. De most már jobban odafigyelek arra, hogy meglegyen a szükséges 7-8 óra alvás, és már megengedhetem magamnak, hogy kicsit tovább aludjak.
– Milyen emberi tulajdonságok dühítik fel?
– A türelmetlenség, illetve az, ha valaki nem őszinte. A főnökösködő, magát felsőbbrendűnek képzelő személyek is taszítanak.
– Ön milyen rossz szokásain próbál változtatni?
– Habár másokat könnyen és gyakran lelkesítek, magamat nehezebben tudom felvidítani. Ebből kifolyólag néha egy kis külső biztatásra szorulok. Az önbizalomhiány a legnagyobb problémám, illetve az, hogy ha elkeseredek, nagyon nehezen lendülök át a holtponton. Időbe telt, de meg kellett értenem, hogy csak magamra számíthatok, nem másoktól kell várnom azt, hogy jobb kedvre derítsenek, boldoggá tegyenek. Meg kellett tanulnom nemet mondani, illetve azt, hogyan kell továbblépni. Szerintem ha az ember már valahol nem érzi jól magát, akkor mernie kell váltani, felvállalni azt, hogy a saját álmai megvalósításába kezd. Csak egy életünk van, törekednünk kell arra, hogy úgy éljük, ahogy szeretnénk, ne mások által mérgezve, befolyásolva. Pozitív környezetet kell keresnünk, és törekednünk kell arra, hogy megbánás nélkül éljünk.
– Szereti a meglepetéseket?
– Igen, és nagyon örülök mindennek. Ajándéknak, jó hírnek… Szeretem kényeztetni, meglepni a körülöttem lévő embereket, és nekem is jólesik, ha gondolnak rám.
– Rendszerető?
– Nagyon. Nem mániákusan, de szeretem, ha igényes a környezetem.
– Mit gondol a kegyes hazugságokról?
– Szerintem nem éri meg. Az is hazugság.
– Van valami olyan dolog az életében, amiről nem mondana le?
– Arról, hogy a szüleimmel tartsam a kapcsolatot. Ha távol is vagyok, mindennap beszélünk. Ahhoz a jövőben is ragaszkodni fogok, hogy valamilyen rendszerességgel találkozzam velük.
– Alkalmazkodó?
– Kifejezetten. Igyekszem mindenkinek a kedvében járni és úgy alakítani a dolgokat, hogy ha kell, akkor inkább én alkalmazkodjak, mintsem hozzám kelljen.
– Sokáig rágódik a történteken?
– Sajnos igen. De egy jó beszélgetés a szeretteimmel kitisztítja a fejemben kavargó kusza gondolatokat, és aztán túllendülök rajtuk.
