Vége a vakációnak, pénteken Kárpátalján hivatalosan megkezdődött az új tanév. Az első csengőt általában lázas izgalom és várakozás előzi meg a szülők és a gyermekek részéről egyaránt. Szűk pátriánkban ez a bizonytalanság érzetével is párosul. Korábban a koronavírus-járvány miatt bevezetett távoktatás, majd a tavaly februárban kirobbant háború nehezítette az oktatási folyamatot, állította kihívás elé az oktatási intézményeket, a gyerekeket és a szülőket. Mindennek fejében még ott van az oktatási törvény, amely hosszú ideje borzolja a kedélyeket. A rendkívüli körülményekhez való alkalmazkodásról szóltak az elmúlt évek, de mit tartogat számunkra az új tanév?
Pallosként lebeg a magyar tannyelvű képzés felett az öt éve elfogadott oktatási törvény 7. cikkelye. Az elmúlt tanév még úgy zárult, hogy szeptembertől a nemzeti kisebbségi iskolákban át kell térni a kétnyelvű oktatásra. Pozitívum, hogy júliusban az ukrán parlament egy évvel, 2024. szeptember 1-jéig elhalasztotta a szóban forgó cikkely végrehajtását azokban az iskolákban, ahol az oktatás valamelyik uniós ország nyelvén folyik. Ezzel némi lélegzetvételhez jutott a kárpátaljai magyar közösség. Ám az intézkedés nem jelent végső megoldást a problémára, csak elodázza a kérdést. Viszont némi optimizmusra ad okot Novák Katalin múlt heti kijevi látogatása. A magyar köztársasági elnök a Volodimir Zelenszkij ukrán államfővel folytatott négyszemközti találkozójával kapcsolatban egy friss interjúban azt nyilatkozta: „új fejezetet nyitunk, érdemi és konkrét lépéseket fogunk tenni a kárpátaljai magyarság érdekében”. Hozzátette: az ukrán elnök azt mondta, hogy amit az ukrán kisebbség tagjai megkapnak Magyarországon, azt készek megadni a magyar kisebbség tagjainak is Ukrajnában, ami kiindulópontnak nem rossz. Ez vélhetően egy lépés a magyar közösség nyelvi és oktatási jogaival kapcsolatos problémák megoldása felé. Nem sokkal korábban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kárpátaljai látogatása során, Beregszászban találkozott a helyi magyarság képviselőivel és meghallgatta, mi aggasztja leginkább a kárpátaljai magyar közösséget. Ez sem elhanyagolható tényező. De várjuk ki a végét, kiindulva az elmúlt évek tapasztalataiból, a hangzatos nyilatkozatok nem mindig esnek egybe a tettekkel. A szülőföldön való megmaradás egyik záloga a magyar nyelvű oktatás. Ennek megszűnése újabb elvándorlási hullámhoz vezetne, a háború már így is jelentősen megritkította a sorainkat.
A politikától elvonatkoztatva, ha visszagondolunk az iskolás évekre, többnyire pozitív és szép élmények jutnak az eszünkbe. Az idő mindent megszépít – szokták mondani. Most a légiriadók, az iskolai óvóhelyeken töltött órák, a hosszas áramszünetek vannak leginkább hatással az oktatási rendszerben zajló folyamatokra és annak hatékonyságára. Ezekkel a kihívásokkal nehezen ugyan, de sikerült megbirkózni, megtanultunk együtt élni vele…
