Még mindig vannak menekültek, akik segítségre szorulnak – interjú Záhony polgármesterével

Záhony lakossága 200 fővel növekedett a háború kitörése óta

Az orosz offenzíva kezdete után hatalmas menekülthullám indult meg a háború sújtotta ukrajnai területekről. Rengetegen menekültek az ország nyugati régióiba, becslések szerint Kárpátalján 700 ezer érkeztek fordult meg az invázió 18 hónapja alatt. Ugyanakkor nem mindenki maradt a megyében, sokan közülük nyugat felé vették útjukat. A biztonságot jelentő Magyarországon Záhony, Lónya, Barabás, Tiszabecs és Beregsurány településeken kialakított segítségpontokon több százezer, a háború elől menekülő ember fordult meg az első hónapokban. Lecsengett az első, a második, a harmadik és a sokadik menekülthullám, mostanra a helyzet normalizálódott már alig érkeznek. Jelesre vizsgázott a magyar nemzet az Ukrajnából érkező menekültek megsegítésében. Továbbra is folyamatos a segítségnyújtás, a záhonyi vasútállomás mellett kialakított segítségponton mindenben segítséget kapnak az ide érkezők. Záhony város önkormányzata folyamatosan gondoskodik az ukrajnai menekültekről a határ mindkét oldalán. Helmeczi Lászlóval, a város polgármesterével beszélgettünk azokról a kihívásokról, amelyekkel a menekülthullám idején kellett szembenézniük, és arról, jelenleg hogyan próbálnak segíteni, hányan maradtak a településen.

Szabó Sándor

– Hogyan változott a humanitárius segítségnyújtás módja, formája és gyakorisága?

– A segítségnyújtás formája nem igazán változott, a háború 18 hónapja alatt kialakult egy olyan rendszerünk, amellyel igazán gördülékenyen és hatékonyan tudjuk kezelni a hozzánk érkező menekülteket. A záhonyi önkormányzat a vasútállomástól 500 méterre lévő volt iskola épületben alakított ki ideiglenes szállást azok számára, akik a háború miatt elhagyták otthonukat. A szálló 80 fő befogadására alkalmas. Aki nem tud azonnal továbbutazni, vagy nincs hova mennie, itt eltölthet egy-két napot. A szállás mellett a rászorulók élelmet is kapnak, van lehetőség a tisztálkodásra és az informálódásra a továbbutazásról vagy magyarországi tartózkodási lehetőségekről. Ritkán vannak olyanok is, akik maradnak nálunk a városban. Az első hónapokban több száz embert kellett itt elszállásolnunk. Jelenleg átlagosan 20-25-en fordulnak meg itt naponta. Ők általában másnap vonattal továbbindulnak Budapest vagy Bécs felé. A szállás és az állomás között a Református Szeretetszolgálat segítségével tudjuk ellátni és közlekedtetni az embereket. Ha sokat kell várni a vonatra, akkor szakképzett gyerekgondozóink foglalkoznak a gyerekekkel. Nyáron előfordult, hogy órákat késtek a vonatok, így ez nagyon hasznos volt, hiszen erre a célra egy klimatizált helyiséget tartunk fenn az állomás mellett, egy 120 négyzetméteres tranzit konténert.

– Nemcsak helyben, de a határ ukrajnai oldalán is folyamatosan igyekeztek segítséget nyújtani az ukrajnai menekülteknek. Több segélyszállítmányt is eljuttattak Ukrajnába a nehéz időszakokban.

– Az első hónapokban rengeteg adomány érkezett az önkormányzathoz, amit nem tudtunk, hatékonyan felhasználni. Az ide érkezők között nem tudtuk szétosztani, ezért felvettük a kapcsolatot az ungvári főkonzulátussal és a magyar külképviselet segítségével juttattunk el szállítmányokat Kárpátaljára és a háború sújtotta keleti és déli területekre, ahol szükséget szenvedtek az emberek. Megközelítőleg húsz kamionnyi adományt továbbítottunk, a segélyt szállító kisbuszok számát megbecsülni is nehéz. Többek között a csapi önkormányzatnak is emeletes ágyakat, matracokat tudtunk biztosítani, ugyanis a helyi iskolában rengeteg menekültet fogadtak be. Takarókat, plédeket és matracokat, nagy mennyiségű élelmiszert, higiéniai termékeket, de még orvosi eszközöket is továbbítottunk Ukrajnába.

– A Béres Alapítvány az orosz-ukrán háború kitörése óta igyekszik folyamatosan segíteni – elsősorban egészségvédő Béres-termékek adományozásával – a háború miatt nehéz helyzetbe került ukrajnai lakosságot. Ebben kulcsszerepet játszik Záhony városa is.

– Tavalyi volt id. Dr. Béres József születésének 100. évfordulója, az ő gyerekei szoros kapcsolatot tartanak a várossal, hiszen a Széchenyi-díjas kutató Záhony szülötte. A gyógyszergyár és a Záhonyban bejegyzett Béres Alapítvány a háború kezdete óta összesen 35 millió forint értékű adományt küldött az ukrajnai rászorulóknak, legutóbb július végén 7,5 millió forint értékű, vitaminokból és egészségmegőrző termékekből álló adomány célba juttatásában Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mellett Záhony Város Önkormányzata működött közre. Folyamatosan szállítják a vitaminokat, a háború leginkább sújtotta régióiban. A raktárunkban még mindig vannak adományok, amelyeket folyamatosan igyekszünk kiküldeni olyan területekre, ahol arra szükség van.

– Visszakanyarodva a menekültáradathoz, vannak, akik itt maradtak Záhonyban, itt telepedtek le, itt kezdtek új életet?

– A háború kezdete óta körülbelül 200 fővel növekedett a város lakossága, zömében a Kárpátaljáról érkező magyar nemzetiségű új lakosokkal, akik itt vettek vagy bérletek lakást és telepedtek le. Pozitívum, hogy a korábbi évek statisztikájával ellentétben nemcsak idősebbek, hanem fiatalabbak, kisgyermekes családok is itt találták meg a számításaikat. Ez segítség nekünk is, ugyanis az óvodában és az iskolában gondot jelentett a gyermeklétszám. Záhony alapvetően elöregedő népességű város, és a Kárpátaljáról érkező betelepülők hoztak némi frissítést a településünkre.

– Az önkormányzat tud anyagi támogatást nyújtani ezeknek az embereknek az újrakezdéshez, a beilleszkedéshez?

– Több nemzetközi szervezettel vagyunk kapcsolatban. Az egyik ilyen a UNICEF Magyarország az UNICEF világszervezetével együttműködésben nagyon sokat segített azoknak a családoknak, akik itt leltek új otthonra. Gyermekenként egyszeri, 140 ezer forintos támogatásban részesültek, a szervezet ruházattal segítette a rászorulókat. Mivel az ide érkezők két nyelvet beszélnek, nagyon sokan már el tudtak helyezkedi a menekültellátásban. A Református Szeretetszolgálat helyi csapatában szinte csak a háború kitörése után áttelepültek dolgoznak. Ők hatékonyabban tudnak segíteni az Ukrajnából érkezőknek. Az a tapasztalat, hogy nagyobb a bizalom, amikor hasonló helyzetből érkező segítők saját nyelvén szólítják meg a hozzánk érkezőket, hisz sokszor ugyan olyan nehézségekkel érkeztek ide. Azzal nem árulok el titkot, hogy sokan félve jöttek, hiszen az ukrán sajtóban az elmúlt években nem túl sok pozitívumot írtak Magyarországról. De ez a szemlélet gyorsan megváltozott, miután megtapasztalták a magyar emberek önzetlenségét és segítőkészségét.