Miközben a fehér gólya Kárpátalja – szerte a falvak egyik legismertebb madara lett és sorsát szinte hozzákötötte az emberéhez, kevesen tudják, de van vidékünkön egy rejtett életet élő unokatestvére, a fekete gólya.
Ez a gólyamadár bizony sokkal ritkább, mint fehértollú rokona, és bár nem menekül az ember közelségéből, de nem is keresi azt. Természetes élőhelye ugyanis az árterek és lápok ligeterdeihez köti. Fészkeit hatalmas fák koronájába rakja, táplálékát pedig a sekélyebb vízfolyásokból, halászgatva szerzi. Életmódja sokkal közelebb áll a gémfélékhez, mint a fehérgólyáéhoz. Néhány éve még abszolút ritkaságnak számított Kárpátalján, de aztán a kelet-európai populáció megerősödése vidékünket is elérte.
A kép elkészültének „zónájában” a tavalyi év során már két lakott fészke is volt a feketególyának, melyekből 3 és 4 fiókát röptettek ki az öreg madarak. Nagy János magyarországi természetfotósnak nem volt hát nehéz dolga, mikor levcsevégre kapta az egyik elmocsarasodott holtágban násztáncát járó feketególya-párt.
Apróság , de fontos, hogy míg vidékünkön a fehérgólyát hagyományosan Sándor, József és Benedek hozza haza az afrikai telelésből, a feketególya már március első napjaiban megérkezik fészkelő helyéhez.
Matúz István
