Az életszerű, realizmusban gyökerező válasz: mindenki mindenkit. Ha árnyaltabb összképre törekszünk, hozzátehetjük: a többség piti, majdhogynem ártalmatlan csúsztatásokkal operál.
Vannak az idő múlásától és társadalmi berendezkedéstől független, már-már hagyománnyá nemesedett átverések. Kicsit spórol a liszttel a pék, frissek közé teszik a többnapos kenyeret, négycentes pohárba mérik a féldecit… Vannak turpisságok, melyek a modern berendezések alkalmazása, a kereskedelem átalakulása miatt elavulnak. A digitális mérleget nehéz megcinkelni, az előrecsomagolt terméket – bár nem lehetetlen – macerás megdézsmálni. Ám az új kor megszüli az új módszereket. A bevásárlóközpontok polcain a termékek alatt akciós, engedményes, szuper árak virítanak, a vonalkód viszont egy másikat rejt. Ennél is rafináltabb a flakonok, tasakok zsugorodása. Hol van már a magszokott literes, félliteres kiszerelés? 900 gramm, 400 gramm. Csak épp az ár a régi.
Máris a rendelkezésre álló újságtér feléhez értem, s még csak a kereskedelemnél tartok. Pedig a legfurfangosabb átverések színtere nem is ez. Sokkal rafináltabb, s nem kevésbé kifinomult módszereket alkalmaznak a szolgáltatók, s ha ezekkel sem érik el a kívánt hatást, bevetik a legszokványosabbat – árat emelnek, aztán újra emelnek.
A csinovnyikok packázásának ecsetelésére, körmönfont módszereik taglalására sem jut tér, mert akkor kimaradna a közélet, a politika. Pedig ezek nélkül torzó, lényegétől megfosztott lenne a mű.
Tessék mondani, mi jut elsőként eszébe, ha azt hallja: választások.
Ki ne mondja!
Na és akkor, ha a nyugdíj, a minimálbér emelése a téma? Hogy reagál, ha az oktatási, az egészségügyi tárca számol be reformtörekvéseiről? Vagy a képviselőjelöltek a béke, a demokrácia megteremtését (visszaállítását) ígérik? Vagy ha azt bizonygatják, hogy megválasztásuk esetén felére csökkentik a gáz árát, felszámolják a korrupciót?
Válasz esetén a nyomdafestéket nem tűrő szavak mellőzendők. Bár félő, ez esetben ezek nélkül nincs válasz.
