Céltudatos, határozott és mélyen vallásos. Optimista, de nem bízza a véletlenre a dolgokat. Aktív tagja a közösségnek, szeret szervezni, de gyakran túlvállalja magát. Minden szabad percét a családjával tölti. Három kislányt nevel, s teszi ezt rendkívül következetesen. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Snicer-Fekete Andrea tanítónő.
Varga Brigitta
– Hamar eldöntötte, hogy a pedagógusi pályát választja.
– Biológia-kémia szakra jelentkeztem Ungváron. 17 évvel ezelőtt a nagygejőci iskolában kaptam állást, mint napközis tanárnő. Időközben megüresedett egy tanítói beosztás, amit elvállaltam. 2016-ban szereztem meg a második diplomámat a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanító szakán. Egyébként jobban szeretek a kicsikkel foglalkozni, mint a felsősöknek biológiát oktatni.
– Hithű keresztény.
– Vallásos nevelésben részesültem, így számomra természetes, hogy minden vasárnap templomba megyek. A keresztény értékek megőrzésére nagy hangsúlyt fektetek otthon is. Emellett 25 éve a nagygejőci római katolikus egyházközség kántora, immár negyedik éve pedig hitoktatója vagyok. Talán sokat vállalok ezzel, de azt is tudom, hogy enélkül nem lenne teljes az életem.
– Nagy hangsúlyt fektet a népi hagyományok felelevenítésére is.
– A Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola keretein belül Nagygejőcön néptáncot oktatok két csoportnak. Korábban elég jó néptánccsoportunk volt, a Covid és a háború miatt azonban megfogyatkoztunk, szünetelt a tanítás. Most próbálom visszacsalogatni a kicsiket, felkelteni az érdeklődésüket. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek ismerjék kultúránkat és a hagyományainkat. A tanórákon is mindig szánok időt arra, hogy elmeséljem a jeles napokhoz köthető szokásokat és népi játékokat játsszak velük.
– Mi a kulcs a gyerekekhez?
– Haladni kell a korral. A mai gyerekek annyira mások, nehezebb megtalálni hozzájuk a kiskaput. Sokkal aktívabbak. Ők már egy nagyon modern világba csöppentek bele. Próbálok lépést tartani velük. A tanóra témáját számítógépen vagy kivetítőn szemléltetem, interaktív játékokat használok. Fontos szempont számomra, hogy társaságban legyenek, kontaktust teremtsenek egymással, mert Facebookon keresztül ez nehezen megy.
– Meséljen a családjáról.
– Tizenhét évvel ezelőtt kötöttem össze az életemet Istvánnal. Három lányunk született: Zsófi 16, Hanna 12, Csenge 7 éves. Nekem csak egy testvérem van, azonban édesanyámék tizenegyen, apósomék heten voltak, így számunkra mindig is természetes volt, hogy nagy családot szeretnénk.
– Ki a szigorúbb szülő?
– Én, de az apjuktól jobban tartanak. A kicsi nagyon apás, a nagy inkább anyás, a középső viszont mindkettőnkhöz ugyanúgy vonzódik.
– Ennyi minden mellett jut ideje önmagára is?
– Ritkán, de igyekszem időt szakítani erre is. A munkából hazatérve mindig elvonulok egy fél órára, mert szükségem van arra, hogy kikapcsoljak. Most jött el az a pont az életemben, mikor úgy érzem, nem vállalhatok többet. Egy hozzám közelálló személy mondta egyszer, hogy tudni kell nemet mondani. Máskülönben az ember belegabalyodik és nem találja a kiutat. Nagyon szeretek zongorázni is, ez mindig jókedvre derít. Emlékszem, a szüleim unszolására 7 évig jártam zeneiskolába. Mindig mondták: meglátod, hasznod lesz még ebből. Ma már belátom, hogy igazuk volt.
– Ha tehetné, mire szánna több időt?
– A családomra. Néha úgy érzem, kevés figyelem jut rájuk. Ezen változtatni szeretnék.
– Koránkelő típus?
– Nem igazán, inkább sokáig vagyok fent. Igyekszem időben ágyba kerülni, de nem mindig sikerül. Általában 6-kor kelek. Korábban nem szeretek, mert az az egész napomra rányomja a bélyegét. Olyankor ingerült és nyűgös vagyok.
– Könnyen szót ért másokkal?
– Igen, bár elég szókimondó vagyok. Ha valami nem tetszik, azt nem tartom magamban. Ennek okán nem szeretem, ha a hátam mögött sugdolóznak. Tisztelem viszont azt, aki őszinte.
– Mikor fogy el a türelme?
– Amikor tudom, hogy igazam van, de mégsem látja be a másik. Továbbá nehezen tűröm a lustaságot, a rendetlenséget és azt, ha valaki csak hiteget és nem tartja be az ígéretét.
– Haragtartó?
– Legkevésbé sem. Nincs haragosom. Van, hogy zokon esik valami, de már megtanultam kezelni az ilyen helyzeteket. Ha valaki neheztel rám, akkor megpróbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy kibéküljünk és mihamarabb megtaláljuk azt a pontot, amiben egyetértünk.
– Hogy viszonyul a kritikához?
– Szeretem kikérni mások véleményét. Mindenkit meghallgatok, de a döntés meghozatala előtt alaposan mérlegelem a dolgokat.
– Van olyan dolog, amitől fél?
– Az egértől.
– Szereti a meglepetéseket?
– Igen, amennyiben az nem nyilvánosan ér. Nem szeretek a középpontban lenni vagy szerepelni. A közösségi oldalakon sem vagyok túl aktív. Van, aki a Facebookon éli az életét, engem azonban nem a lájkok és megtekintések száma tart lázban, hanem az emberek személyes interakciói.
– Miben változott a legtöbbet?
– Türelmesebb lettem. Jobban tudok alkalmazkodni másokhoz. Nem vagyok annyira önfejű.
– Van olyan dolog, amiről nem mondana le?
– A családomról, a keresztény hitemről és a zenéről.
– Hogyan tekint a jövőbe?
– Azt nem mondhatnám, hogy optimistán, inkább reménnyel telve. Amikor kitört a háború, bennem is megfogalmazódott a külföldre távozás gondolata. Kettőnk közül a férjem az, aki mindig két lábon áll a földön és realistább. Ő mondta, hogy maradjunk, és szerintem jól döntöttünk. Bízom benne, hogy nemsokára vége lesz, mint ahogyan abban is, hogyha nem is mindenki, de legalább néhány ember visszatér majd a határon túlról. Imádkozunk, hogy mihamarabb béke legyen.
