Az elmúlt napokban „örömmel” konstatáltam, hogy elkezdett megújhodni az ukrán aprópénz. Igaz, e megújhodás olyan fura, hogy pl. az 1 hrivnyásra vert Nagy Volodimir helyében kikelnék a síromból és tettleg kezdeném bántalmazni azt a numizmata-szakembert, aki képes volt megalkotni a nevezett monétát. Az ugyanis eséllyel pályázhat a legkönnyebben elveszthető, szuper-semmitmondó pénzérme címére. Persze érthető az igénytelenség, hiszen szegény ország vagyunk és spórolni kell mindenen. E spórolásról nekem a régi orosz közmondás jut eszembe a megtakarított kopejkáról és az eldorbézolt rubelről, mert néha igazán nagyvonalú is tud ám lenni nemzeti pénzverdénk.
Példának okáért itt van mindjárt az új öthrivnyás, melynek gyűjteményi emlék-változata igencsak impozáns. A 15,55 gramm színezüstből vert érme gazdagon aranyozott és mindössze néhány ezres példányszámban bocsájtja ki az Ukrán Nemzeti Bank pénzverdéje. A világ éremgyűjtői tehát már egymás sarkát tapossák! Igazi kuriózumról van szó, ami névértékének sokezerszeresén fog majd gazdát cserélni. Igazán sikersztori lehetne hát a terv, hiszen lássuk be, Ukrajna országimázsát minden eszközzel javítanunk kellene. Mi több, az „ismerd meg az ukrán néplelket” nevű programhoz is jól illeszkedhet egy ilyen kezdeményezés.
Akarom mondani, illeszkedne. Kérdeznék valamit, mondja már meg a kedves olvasó, hogy a világ nagy nemzetei milyen állatokat ábrázolnak emlékérméiken? Szerény tapasztalataim szerint többek között a következőket: az angol fonton a híres brit oroszlán mellett Skócia unikornisa és a Clarancey grófság fekete bikája, az amerikai dolláron a nemes rétisas, a kínai jüanon a mesék jóságos és bölcs sárkánya, a magyar forinton meg a szívünknek oly kedves, sebes röptű kerecsensólyom látható. Az ukrán öthrivnyáson viszont – és most tessék jól megkapaszkodni – a birka! Értem én, hogy az érme megtervezői a tripiljai kultúra bárány-kisplasztikáinak szerettek volna emléket állítani, no de ez akkor is kicsit sok.
Kibocsájtani egy ukrán nemzeti jelképnek szánt érmét, melyen nem éppen az eszükről, bátorságukról, fejlett társadalmi berendezkedésükről (megyünk a kolomp után, oszt majd lesz valami) ismert „biofűnyírók” láthatóak mint az ukrán kultúrhistória letéteményesei, lássuk be, egy kicsit visszás. Vagy lehet, hogy megjelenése egy, a jövendőben elvárt, „értékrendnek”.
