A hideg hajnalok bármennyire is igyekeznek elhitetni, hogy még odébb a tavasz, azért a déli napsugár már kezdi kicsalogatni a megújulás első virágait. A közelgő tavasz pedig a vizek partján is egyre hangosabban hallat magáról – elég a nádszálak és fűzfák ágain tornászó énekesmadarakra néznünk – sok horgász-sporttársnak viszketni kezd hát a tenyere.
Tetszik-nemtetszik, itt az új horgászidény kezdete, minek okán nem árt átnéznünk „fegyverzetünk” hadrafoghatóságát. Itt persze az iszapszemű öreg ráják biztosan felhorkannak, hiszen a kötelező karbantartást minden valamirevaló horgász el kell végezze még a tél folyamán. Igazuk is lenne, de azért most sem árt elővenni a botokat és orsókat, hogy megbizonyosodjunk róla, nem mondanak majd csődöt, ha beköszön a sokat várt „sokkilós”, mely botot görbítve, orsónkat megszólaltatva tépi majd a zsinórt. Ahhoz viszont, hogy csak tépje, de el ne tépje, néhány elengedhetetlen műveletet most a szezon kezdetén is el kell végeznünk felszerelésünkön.
Elsősorban át kell néznünk horgászzsinórunkat.
A legkisebb kiszálkásodás és sérülés is végzetes lehet, ezért a sérült zsinórnak a szemétben a helye.
Ha viszont damilunk nem sérült, akkor sem árt átcsévélni, és glicerines vattával áttörölni. Ezzel az egyszerű művelettel jelentősen megnövelhetjük zsinórunk élettartamát, hiszen a mai modern co-polymer zsinórok egyik legnagyobb ellensége a napfény és az elöregedés.
Másik fontos tennivalónk botjaink gyűrűinek az átvizsgálása.
Régóta tudott tény ugyanis, hogy horgászeszközeink legnagyobb ellensége nem a hal, hanem a horgász. Az óvatlan tárolás és szállítás során bizony könnyen megpattanhat a gyűrűket rögzítő bandázsozás, vagy akár még a modern SIC vezetőgyűrűk zsinórvezető felülete is megsérülhet-repedhet. Továbbá még tokban tárolva is óhatatlanul felhalmozódhat némi por a gyűrűkön. Ezt legegyszerűbben alkoholos vagy benzines áttörléssel távolíthatjuk el, de a botot és gyűrűket sosem zsírozzuk-olajozzuk, mert az a szennyeződések megtapadását segíti elő.
Nem sajnálhatjuk viszont a kenőanyagot az orsóinktól. Különösen a pergető-orsók esetében fontos a megfelelő kenés, mert azzal jelentősen meghosszabbíthatjuk az élettartamukat. Ugyanakkor különbséget kell tennünk a zsírozás, az olajozás és a tisztítás között. Orsóink karbantartásánál ezért elsődlegesen a felnyitott fogaskerékházat ecsetelve mossuk át benzinnel, majd fújjunk némi WD-40-et a fogaskerekekre. Rakjuk össze a „gépet”, hajtsuk jól át, majd újabb szétszedést követően némi molibdén tartalmú kenőzsírt tegyünk a kúpfogaskerék fogaira.
Drágább, de jobb megoldás az úgynevezett „szárazkenés”, amihez a vadászok köreiben méltán népszerű Balistol termékcsalád teflon-tartalmú tagját használjuk.
A Balistolról azt kell tudni, hogy egy vivőanyagban feloldott teflon-vegyületet tartalmaz. A szert a kenendő felületekre permetezzük, jól áthajtjuk, majd várunk. A vivőanyag elpárolog, a felületeken megtapadt teflon pedig a lehető legeffektívebb súrlódásmentességet biztosítja majd.
Matúz István
