A kizárólag Bereg-vidéki játékosokra épülő gárda hivatalosan Csenger Futsal Beregvidék néven szerepel a magyar futsalbajnokság harmadik vonalában, azaz a regionális bajnokság keleti csoportjában. Tavaly ősszel a bürokrácia és jogi nehézségek miatt döcögősen indultak el a 2018/2019-es bajnoki idényben. Aztán jött a változás, egy nyolcmeccses veretlenségi sorozatnak köszönhetően a 17. forduló után jelenleg a 4. helyen állnak a tabellán. Legutóbbi parádés játékkal a középmezőnyhöz tartozó Ózdi FC-t győzték le 11–4-re „hazai” pályán.
Lőrincz Zsolt, a csapat technikai vezetője lapunk megkeresésére elárulta, a Beregvidékiek gerince egy összetartó baráti társaság, amely már évek óta kisebb-nagyobb hazai és határon túli teremlabdarúgó tornákon – indul. A gárda több dobogós helyezést is nyert már, ám az első hely és az aranyérem megszerzéséről egy paraszthajszállal mindig lecsúsztak. A sikertelenséget az éles meccsek, az összeszokottság hiányára fogták. Ezt orvosolandó jött az a formabontó ötlet, hogy nevezzenek be a magyar futsalbajnokságba.
– Tavalya szaunázás közben vázoltam a fiúknak a terveket, és kikötöttem, hogy csak akkor vágunk bele, ha mindenki igent mond – kezdte a beszélgetést Lőrincz Zsolt, aki nem mellékesen a Beregszászi Városi Labdarúgó Szövetség elnöke is. – Az ötletemet mindenki támogatta. A megvalósítás nem ment gördülékenyen, ugyanis hivatalos úton ki kellett kérni a játékengedélyét az ukrán szövetségtől, egyeztetve a nemzetközi és a magyar labdarúgó szövetséggel. Ez az ügyintézés több hónapot vett igénybe. Emiatt szeptemberre, a bajnokság kezdetére nem készültek el a papírjaink, így az első öt fordulóban egészben vagy részben csengeri utánpótlás focisták helyettesítették a játékosainkat. Zsinórban öt vereséggel kezdtünk, szóval eleve hendikeppel indultunk. De büszkeséggel tölt el, hogy ezt követően nyolc fordulón keresztül nem tudtak legyőzni minket.
A megvalósításhoz természetesen elengedhetetlen volt a Csengeri Futsal Klub hathatós segítsége. Az egylet pozitívan fogadta és maximálisan támogatta a Bereg-vidéki focisták tervét.
– Szilágyi Sándorral, az NB-II-es csapat edzőjével, a klub sportreferensével évek óta jó kapcsolatot ápolok, a Bereg-vidék Ifjúsági Sportegyesület révén ismerkedtünk meg, utánpótlástornákon találkoztunk – meséli a technikai vezető. – Sanyi pozitívan fogadta az ötletet, sőt támogatást is ígért, egy buszt biztosítottak számunkra, ami az ukrán-magyar határról szállít minket a hazai és az idegenbeli meccseinkre. Természetesen senki nem kap pénzt a szereplésért, mindenki kizárólag önszorgalomból futsalozik. A hazai meccseket Csengeren játsszuk.
Ami a „hazai” szurkolókat illeti, Zsolt megjegyezte, az első néhány meccset üres lelátók előtt játszották. Ám ahogy jöttek a győzelmek, úgy gyarapodott a szurkolótábor, ma már szinte ugyanannyian járnak a találkozóikra, mint az NB-II-es csapat meccseire. Korlátozott létszámban Beregszászból is szoktak szurkolókat szállítani.
– Sajnos tömegeket nem tudunk Csengerre utaztatni, de vannak néhányan, akik kitartóan járnak velünk. A 17 személyes buszba 10-11 játékos mellett mindig jut hely 5-6 szurkolónak. De például a DEAC elleni rangadóra egy 50 személyest buszt biztosítottak, így többen szurkolhattak a helyszínen.
Ami a csapat összetételét illeti, az átlag életkor alulról súrolja a 30 évet. Az együttes magja az egykor sikeres Beregvidéki FC tagjaira épül, köztük van Kardos Zoltán, Roman Ohar, Nagy Miklós, Dávis Róbert, Barta Ferenc és Péter György is, aki játékosedzőnk. Most egy-két fiatallal sikerült kiegészíteni a keretet. Ahogy korábban, most is akadnak tehetséges focisták, ilyen például Margitics László, aki a vezető szerint jól beilleszkedett a csapatba.
Lőrincz Zsolt szeretné, ha Beregszászban is elindulna egy regionális Bereg-vidéki futsal – bajnokság, amit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola sportcsarnokában lebonyolítanának, ha sikerül megállapodni az intézmény vezetőivel.
Amikor a célokról faggatom, a szövetség elnöke megjegyezi, ha nem így indult volna, ahogy, akkor a dobogót célozták volna meg, ám azt már az elején tudták, hogy ez a hátrány ledolgozhatatlan. Ennek ellenére egy jó sorozattal sikerült felkapaszkodniuk a tabella negyedik helyére. Van még hátra néhány forduló, de úgy véli, sikerül 4-5. hely táján végezniük.
– Ami az erőviszonyokat illeti, a tabellán előttünk álló három gárda különböző labdarúgó akadémiák neveltjeire épül, 19-21 éves srácokról van szó, de akadnak olyan együttesek amelyek az NB-I-es, NB-II-es csapatok fiókcsapataként szerepelnek – ecsetelte Lőrincz Zsolt. – A mezőnyben hozzánk hasonló „koros” egyletből még egy-kettő van, a legidősebb játékosunk Sznopcsák Tamás, aki 44 éves. Többen is Magyarországon futballoznak. Minden meccsből tanulunk.
A folytatást illetően Zsolt kifejtette, a csengeri vezetés szeretné, ha az NB-II-ben szerepelnének, a két gárda összevonásával. Tervben van egy gálameccs a városnapi rendezvény keretében a csengeri csapattal, ezzel népszerűsítenék a futsalt a Vérke partján.
– Nem mindenki fogadott minket pozitívan. A legkirívóbb eset az volt, amikor egy edző, mérkőzés után azt nyilatkozta rólunk, hogy zsoldosok vagyunk – panaszkodott Lőrincz Zsolt. – Azt hitték, hogy pénzért focizunk. Több se kellett nekünk, kiosztottuk az illetőt, aztán még fel is kapták a Facebook-kommentünket, mert azt írtuk le benne, hogy még a sört is magunknak vesszük a meccs után.
