Lassan két éve tart a háború, a kárpátaljai áldozatok és a sérültek száma folyamatosan nő. A gyászmeneteket egyszerűen nem lehet megszokni. A városokban megszokott látvánnyá váltak a végtag nélkül, művégtaggal élő emberek. A háború megpróbáltatásai után hazatérők nem csak látható, fizikai sérülésekkel küzdenek, sokak életre szóló lelki traumát szenvedtek.
Már a 2014-ben kezdődött kelet-ukrajnai terrorellenes hadműveletekben résztvevő katonáknál is jelentkeztek ezek a problémák. Előfordult, hogy csak nehezen illeszkedtek vissza a társadalomba, alkoholizmusba, vagy – legrosszabb esetben – öngyilkosságba menekültek a katonák. Ezek a szomorú történetek ritkán kaptak nyilvánosságot, az érintett családok nem szívesen tárták a nagy nyilvánosság elé ezeket a problémákat. Sajnos kevés szó esik arról, hogyan kell szólni, viszonyulni azokhoz az emberekhez, akik a harci övezetből térnek vissza, akik sérülésből lábadoznak. Nem csak a katonák, a civilek is felvilágosításra szorulnak, hogy hogyan kezeljék ezt helyzetet. Katonákkal folytatott beszélgetésekből tudom, hogy ritkán, vagy sosem beszélnek családi vagy baráti körben az átélt dolgokról. Sokan küzdenek alvászavarral, depresszióval, vannak olyanok, akik elvesztették érdeklődésüket a mindennapi tevékenységek iránt. Feleslegesnek érzik magukat.
Egy tavaly decemberi felmérés szerint Ukrajnában alig akad felnőtt, akit ne ért volna valamilyen stresszhatás a háború miatt, sőt minden negyedik ember poszttraumás stressz szindróma (PTSD) tüneteiről számol be. A pszichológusokból álló nemzetközi tudóscsoport által elvégzett kutatás arra világított rá, hogy ez az első eset, amikor egy még zajló háború közepette mérik a PTSD (pontosabban annak komplex, azaz nem egyszeri, hanem tartós változata, a CPTSD) előfordulását. A PTSD civilek és katonák körében is megjelenik – a harcok hatására az utóbbiaknál nyilván erősebben.
A szakemberek már régóta kongatják a vészharangokat. Ugyan indultak különböző programok, de olyan sok a sérült, hogy nem mindenki kerül be ezekbe. Mivel nem jut elég szakember a kezelésükre, létezik telefonos vagy számítógépes alkalmazás is, chatbottal, amely alapszintű kérdésekre válaszol és egyszerű tanácsokat ad. Ez jól tükrözi a probléma súlyát és nagyságát.
Több mint 40 évvel a vietnami háború után is mérhető poszttraumás tünetei vannak a veterán katonáknak. Nem tudni, meddig húzódik az orosz-ukrán háború, de már most több százezren lehetnek, akik ebben a cipőben járnak. Az amiről nem beszélünk, az nincs „bölcsesség” egyben azt is jelenti, hogy akinek nem hallatszik a hangja, az nincs. De. Van.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
