Jótékonykodás és farsangolás a Nagyberegi Tájházban
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetése már évekkel ezelőtt tervezte, hogy mulatsággal egybekötött hagyományos farsangi disznótort szervez, ám ezt a köztudott körülmények meghiúsították. A hétvégén viszont a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezettel közösen, ha nem is nagy mulatozással, de sikerült megtartani a jótékonysági farsangi disznótort az autentikus környezetet biztosító Nagyberegi Tájházban.
Hegedűs Csilla
Aki valaha életében vágott már disznót, vagy részt vett ilyenen, tudja, hogy egy jószágot feldolgozni, pláne ha kétmázsás, nem egyszerű feladat, és nem lehet egy-két óra alatt „lezavarni”. A tájházban sem bízták ezt a véletlenre, az előkészülethez a gazdasszonyok már csütörtökön hozzáláttak. A helybéli hentes is csinálta a maga dolgát: megélezte a késeket, a baltákat, előkerültek a tekenők, asztalok, az öléshez nélkülözhetetlen tartozékok. Pénteken pedig már hajnalban visított a termetes jószág, melyet szintén hagyományosan nem gázperzselővel, hanem szalmával égettek.
– Ahogy régen az szokás volt, legalább nyolc fogó gyűlt össze, s ahogy a vért megszedtük, az máris került a gazdasszonyok keze alá, és készült a finom reggeli, a sült hagymásvér. Tehát a menüt is a hagyományos disznótornak megfelelően állítottuk össze, délben toros krumplit tálaltunk, este pedig hurkát, kolbászt, húslevest – magyarázta Gál Adél, a Subcarpathica programszervezője.
Hozzátette, a farsangi disznótornak nemcsak a mulatság a lényege, ez egyrészt jótékonysági rendezvény is volt: a kihelyezett dobozba ki-ki pénztárcájának és jószívűségének megfelelően tehetett anyagi hozzájárulást.
– A bevételt a Rákóczi-főiskolával kapcsolatban álló olyan családok megsegítésére fordítjuk, akiknek hozzátartozója katonai szolgálatot teljesít a fronton. Másrészt ebből a kétnapos rendezvénysorozatból egy dokumentumfilm készül, melyben hitelesen felelevenednek a nagyberegi disznótoros szokások. Különféle interjúk készültek a településen, megszólítottuk a falu elöljáróját, az intézmények vezetőit, történészeket – hangsúlyozta a programszervező.
A hajnalban kezdődő munkálatokba a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Egán Ede Szakképző Intézetének tanulói is bekapcsolódtak. A fiatalok amellett, hogy betekintést nyerhettek egy-egy szakma rejtelmeibe (hentes, szakács stb.), nyilvánvalóan jól is szórakoztak, hiszen kötötték a kellemest a hasznossal. A hentes és a szakácsasszonyok pedig türelmesen magyaráztak nekik, mutatták a szakma csínját-bínját.
– Sok vendéget várunk, így jól jött a fiatalok segítsége, és természetesen az sem mellékes, hogy ki-ki a maga érdeklődésében tanulhatott, legyen szó főzésről, hentesmunkáról, vagy süteményezésről. A fiúk a hentes mellett szorgoskodtak, a lányok pedig a konyhán sürögtek-forogtak – jegyezte meg Adél.
A jó ételek is italok mellé már csak a szórakozás hiányzott. A vidám, jó hangulatot a Kokas Banda biztosította, akik farsangi muzsikával érkeztek.
– Régen a farsangi disznótorok elengedhetetlen részét képezték a maskarások jelenléte. Mi sem szerettük volna ezt a hagyományt kihagyni, így délután a helyi Dobrai Péter Középiskola, és a Tulipán Tanoda farsangi jelmezbe öltözött diákjai érkeztek hozzánk, szórakoztatva a vendégeket. És mivel ez egy közösségi alkalom, a vacsora ideje alatt kis mulatság, táncház vette kezdetét, melyhez a Kokas Banda húzta a talpalávalót – avatott be a részletekbe Gál Adél.
Nagyon sokan látogattak pénteken a Nagyberegi Tájházba. Volt, aki már hajnalban megérkezett, hogy megkóstolja a fogópálinkát, azok tábora sem volt kicsi, akik a reggeli asztalhoz ültek le, de sokan voltak, akik a nap folyamán, vagy az esti vacsorához jöttek csak el. A lényeg ugyanaz volt, hogy az egész napos eseményen az érdeklődők betekintést nyerhettek a hagyományos beregi disznóvágás folyamatába, igény szerint maguk is tesztelhették rátermettségüket, és persze kitűnően szórakozhattak.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
