Fejlődik, szépül a Nagydobronyi kistérség │KISZó-riport

Nagy Ferenc: Az élet nem áll meg, menni kell tovább

Sok szempontból igen nehéz, embert próbáló volt a tavalyi év is. A lassan két esztendeje tartó orosz invázió a helyi önkormányzatokat korábban nem látott kihívások elé állította. Nagy Ferenccel, a Nagydobronyi kistérség polgármesterével az elmúlt év eredményeiről és az idei esztendő legfontosabb feladatairól beszélgettünk.

Szabó Sándor

– Néhány hete nagyértékű adományokat vitt a frontra, az ott szolgálatot teljesítő katonákat támogatták. A kistérség a háború kezdete óta lehetőségeihez mérten folyamatosan segít a hadseregnek. Honnan érkezett a mostani felajánlás?

– Bozó Zsuzsanna az ukrajnai orosz agresszió kezdete óta már számos segélyakciót szervezett Kárpátalján. A budapesti önkéntes nálunk is megfordult pár alkalommal, szível-lélekkel támogatja kistérségünk intézményeit, elsősorban a gyermekintézményekre fókuszálva. Amerikai, franciaországi, olaszországi, írországi felajánlásoknak és támogatóknak köszönhetően a mostani segítségnyújtás nemzetközi összefogás eredménye, amelyhez csatlakozott a NetOfHope és a Direct Aid For Ukraine nevű szervezet. A mi szerepünk a történetben az volt, hogy felmértük a hadsereg igényeit, azt, hogy mire lenne a legnagyobb szükség. A nagylelkű adományozóknak köszönhetően 250 ezer dollár gyűlt össze. Az összegből 10 platós terepjárót, kilenc Mavic T3 típusú drónt és kilenc hőkamerát vásároltak az akció szervezői. A programba más ukrajnai szervezetek, önkormányzatok, mint például a megyei és járási katonai közigazgatás és más kistérségek is bekapcsolódtak, a kistérségünk közreműködésével öt terepjáró, hat drón és hat hőkamera jutott ki a frontra.

– Nem volt veszélyes ez a misszió?

–A front közelében töltött minden perc veszélyes. Olyan helyeken autóztunk, ahol órákon át egyetlen lélekkel sem találkoztunk. Az egyik szakaszt éjszaka tettük meg, több katonai ellenőrző ponton is áthaladtunk, csak katonákat láttunk. Az orosz határtól mindössze 30-50 kilométerre voltunk. Kihaltság jellemzi azt a vidéket. Több aknamezőn is áthaladtunk, amit a tűzszerészeknek sikerült megtisztítaniuk, de figyelmeztettek minket, hogy soha ne térjünk le a kijelölt útról. Láttuk a táblákat, amelyek a veszélyre figyelmeztetnek. Az ukrán hadsereg által felszabadított, korábban orosz megszállás alatt álló területeken is jártunk. Beszélgettünk az ott maradt civilekkel, akik elképesztően nehéz körülmények között élnek. Elmesélték és saját szemünkkel is láttuk, hogy a kivonuló orosz megszállók szinte mindent elpusztítottak, ami az útjukba került.

– A Nagydobronyi kistérség a háború első időszakában több ezer belső menekültet fogadott be. Vannak köztük olyanok, akik maradtak, itt próbálnak meg új életet kezdeni?

– A kistérségünkben 13 ezer regisztrált menekült fordult meg a háború első öt hónapjában. Szállás mellett a rászorulók élelmet is kaptak. Volt olyan időszak, amikor egyidejűleg 500-600 menekültről gondoskodtunk. Ha kellett, segítettünk az embereknek a továbbutazásban vagy épp a visszatérésben. A legtöbbjük nagyon nehéz körülmények közül érkezett. Erről a kelet-ukrajnai utam során is megbizonyosodhattam. Csak pozitív visszajelzéseket kaptunk tőlük, a többség azt emelte ki, hogy még soha nem tapasztalt ilyen jóindulatot, és nem láttak ilyen összetartó közösséget. Legtöbbjük ennek ellenére visszavágyott és vissza is ment, természetesen, akinek volt hová. Tíz család, melynek nem volt hová mennie, itt maradt. A gyerekek óvodába, iskolába járnak, a szülők dolgoznak, próbálnak új életet kezdeni. A többség Nagydobronyban dolgozik, aki nem talált kedvére való munkát, az a közeli városba jár be. Rövid idő alatt teljes értékű tagjai lettek a közösségnek, részt vesznek a közösségi programokban, beilleszkedtek.

– Polgármesterként az első háborús év után milyen tervekkel vágott neki a 2023-as évnek és ebből mit sikerült megvalósítani? A háborús időkben lehet-e előre tervezni?

– Minden önkormányzati projektünket végig tudtuk vinni, talán a tervezettnél többet is. Tavaly az oktatási-nevelési intézményeink fűtési rendszerének korszerűsítése szerepelt az első helyen. A gyerekeink nem érezhetik a háború terheit, ezt mi visszük a vállunkon mindaddig, amíg szükség van rá. A kistérséghez tartozó minden intézményben megújult valami. A hozzánk tartozó településeken rendbe hoztuk a községi tanácsok épületét, itt is korszerűsítettük a fűtési rendszert, ami nagyon fontos volt, hiszen a 12 hónapból hatban fűtenünk kell. Ezzel jelentősen lecsökkentettük az erre fordított kiadásainkat. Az így megtakarított pénzt sikerült faluszépítési programokra fordítanunk. Évtizedek óta nagy álmunk volt a települést átszelő Hatrác-patak rendbe tétele. Mederkotrást és tereprendezést tudtunk végezni. Ez korábban több polgármester választási programjában is szerepelt, de nem sikerült kivitelezni. Tavasszal a patak két oldalán fásítást tervezünk. Örökzöldekkel akarjuk szebbé tenni a környezetet. Elkezdtük egy műfűves futballpálya kivitelezését, most az időjárási körülmények miatt szünetelnek a munkálatok, de amint az idő engedi, ezt befejezzük.

– Mik a tervek az idei évre?

– Az idei költségvetésünk 17 millió hrivnyával kevesebb a tavalyinál, ugyanis jelentősen csökkentették az állami szubvenciót. Ez érzékenyen érinti a kistérséget, de számolgattunk, ez nem okoz majd zavart intézményeink fenntartásában. 2024-ben a nagy tervek között szerepel az önkormányzati épület bővítése vagy a tanács átköltöztetése. Amikor ez a polgármesteri hivatal megépült, csak egy települést szolgált ki, az összevonással viszont rengeteg új feladatkör hárult ránk, így kinőttük a régi helyet. Nagyon sok a munkatársunk. Szeretnénk számukra normális munkakörülményeket teremteni. Még folynak az egyeztetések, hogy bővítés vagy egy új épület vásárlása jelentene-e megoldást. Folytatjuk azokat a programokat, amelyeket tavaly elindítottunk. Munkahelyek megőrzése, az intézmények fenntartása a cél. Az élet nem áll meg, menni kell tovább.

– Ukrajna orosz inváziójának kezdete óta több száz vállalkozás települt át Kárpátaljára. A Nagydobronyi kistérség mennyire lehet vonzó egy befektető számára?

– Logisztikailag nem vagyunk vonzóak a gyárak számára. Azt látjuk, hogy a nagy cégek többnyire vasúti csomópontok közelében létesülnek, mi ilyennel nem rendelkezünk. Bár nagyvállalatok nem, kisebb üzemek folyamatosan érdeklődnek irántunk. Például nemrég nyílt nálunk egy varroda. Előrehaladott tárgyalások folynak egy hidrogénelőállító üzem építéséről, amely a kistérségünkben létesülne. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, ez egy teljesen zöld projekt, a befektetés nem jelent veszélyt a környezetre. Az üzem több száz embernek biztosítana munkalehetőséget. A tervek szerint 2024 végén indulhat el a kivitelezés. A kistérség ezzel plusz bevételekhez jutna, hiszen a cég itt lenne bejegyezve, így az adók a helyi költségvetésbe kerülnének. A befolyt források lehetővé tennék a kistérség szennyvízcsatorna-rendszerének és a térségi szennyvíz kezelésének a megoldását. Ez komoly probléma, hiszen vannak, akik a környezetbe engedik a szennyvizet, ezzel mérgezve a talajvizet. Az utóbbi években emiatt sokat romlott a kutak vizének minősége. Ezzel megoldódna egy újabb probléma.

– Az elvándorlás miatt egyre több idős marad magára.

– Ez általános jelenség Kárpátalján. Rengeteg az idős egyedülálló, rászoruló ember, miután sok fiatal kitelepült külföldre, részben a munkavállalás, másfelől a háború miatt. A szociális munkásaink járják a településeket és odafigyelnek a magukra maradt idősekre. Sokat segít ebben a református gyülekezet presbitériuma. Igyekszünk mindenkiről gondoskodni, ha kell, élelmiszercsomaggal, tüzelővel, esetleg ruházattal. Senkit sem hagyunk magára.

– A gazdálkodás, a zöldségtermesztés kiemelt bevételi forrást jelent a nagydobronyi gazdák számára. A dél-ukrajnai, herszoni régióban zajló harci cselekmények miatt megnőtt a kárpátaljai primőrök iránti kereslet. Hogyan reagáltak erre a helyi termelők?

– Hatalmas igény mutatkozik a fóliasátras termesztés iránt. Információim szerint a szezon kezdete előtt csak Nagydobronyban 150 új fóliasátrat építettek. Azok, akik itthon maradtak és meglátták ebben a lehetőséget, fejlesztésbe kezdtek. Tavaly nagyon jól jártak a gazdák, és az előrejelzések szerint ez az idén sem lesz másképp. Sajnos azt kell mondanom, ma már csak azok foglalkoznak sertéstartással, akik nagyon elkötelezettek, és akiknek saját földterületük van. Viszont a tejhasznú tehéntartás teljesen leépült, ennek legfőbb oka, hogy nem igazán kifizetődő. A szántóföldi termesztés sajnos nem hozott olyan hasznot az elmúlt évben, mint amilyenre a gazdák számítottak, hiszen az üzemanyag és a műtrágya ára is jelentősen megnőtt.

– A közbiztonság területén is fejlődött a település. Tavaly saját rendőrőrs alakult a településen.

– A rendőrállomás működésének fő célja a közlekedésbiztonság és a közrend biztosítása, valamint a bűncselekmények megelőzése. Komoly bűncselekményekre korábban sem volt példa, kisebb lopások ugyan előfordultak, de ezeknek sikerült gátat szabnunk azzal, hogy térfigyelő rendszert telepítettünk az összes faluban.