Mit kívánunk ma?

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vidékünkön zajlott eseményeiről így 171 év távlatában is keveset tud a nagyközönség. Kutatások ugyan folytak, napvilágot látott néhány figyelmet érdemlő monográfia, ám az összefoglaló mű még várat magára. – kérdezte a KISZó Dr. Zubánics László történészt.

– Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékben sorra alakultak a nemzetőrségek.

– A beregszászi megalakulása volt az első lépés ahhoz, hogy a megye többi járásaiban is létrejöjjön a nemzetőrség. A megye négy járásában – Tiszaháti, Felvidéki, Kaszonyi, Beregszászi – kezdték meg a szervezést. Ung megye a szabadságharc idején nem esett a hadak útjába, de az itt élő magyarokat és ruszinokat megcsapta a szabadságharc szele, közülük is sokan beálltak a nemzetőrök soraiba.

Ugocsa megyében az összeírások szerint a nemzetőrök száma 1848 végén elérte a 3500 főt.

– A legemlékezetesebb itteni momentum Munkácshoz kötődik.

– A márciusi események híre viszonylag gyorsan eljutott Munkácsra is. Az országos hangulatnak megfelelően itt is kitűzték a nemzeti lobogókat, kokárdákat. Munkácson a városi hatóság a kezdeményező polgárok javaslatára március 30-án kezdte szervezni a nemzetőrséget.

Kétségtelen, a szabadságharc vidékünkön zajlott történései közül a legjelentősebb a podheringi csata volt.

A magyar és ruszin nemzetőreinknek sikerült az országba betörő császári hadakat feltartóztatni és meghátrálásra kényszeríteni. A győztes csata emlékét ma egy kőtömbből készült magas csonka gúla őrzi, mely a Szarka-hegy meredek lejtőjétől kőhajításnyira áll a Latorca partján. A Latorca-hidat a magyarok még a csata kezdete előtt részben szétszedték, hogy az ellenség ne tudjon rajta könnyen átkelni. Az osztrák lovasság parancsnoka főbelövéssel fenyegette a katonáit, így kényszerítette őket a folyón való átkelésre, de ez lett a vesztük. A védelmet Martiny őrnagy irányította. Többórányi küzdelem után az osztrákok végül menekülőre fogták. A podheringi csatát nem tartják számon a szabadságharc jelentős ütközetei között, számunkra mégis fontos, mert jelzi vidékünk magyar és ruszin népének összefogását, bátor helytállását és szabadságszeretetét.

– Mit kívánna ma a kárpátaljai magyar kisebbség?

– Legyen béke, szabadság és egyetértés. Az akkor megfogalmazott bizonyos 12 pont ma is aktuális.

S azokat a tőmondatokban leírt alapelveket kellene ma itt is, az európai értékeknek megfelelően alkalmaznunk.

Március 15-e egyben a magyar sajtószabadság ünnepe is. Jelzésértékű, hogy cenzúra nélkül megjelenhetett a Nemzeti dal és a Tizenkét pont is. Ráadásul anyanyelvünkön, amit értünk, és ahogy a legjobban meg tudjuk értetni magunkat másokkal is. Az alapelvek pedig azért fontosak, hogy egy demokratikusan felépülő államnak legyenek szilárd tartópillérei, ne egyik napról a másikra változzon a helyzet, legyen egy olyan összekötő fundamentum, amely biztosítja a stabilitást.

Simon Rita