Csonkapapi – a kihívások által formált közösség │KISZó-háttér

Nagy József: A település mindennapjait beárnyékolja az elvándorlás homálya

Csonkapapi és környéke sokaknak csupán egy térképen fellelhető hely. A településre látogatva azonban kiderül, hogy a kulturális örökség ápolása és a közösségi tevékenységek fontos elemei a helyi identitásnak. Csonkapapi lakossága jelenleg megközelítőleg 800 fő, bár a helyiek jelentős része külföldön próbál megélhetést találni. A település mindennapjairól Nagy József elöljáróval beszélgettünk, aki részletes betekintést nyújtott a falu jelenlegi helyzetébe és a közösség előtt álló kihívásokba.

Bujdosó Ivett (Csonkapapi)

– A közigazgatási reform idején a Bátyúi és a Mezőkaszonyi kistérségek közül „választhattunk”. Több okból is az utóbbi mellett döntöttünk. Egyrészt Mezőkaszony szomszédos település, másrészt korábban is szoros volt a két falu kapcsolata. A lakosság számára ez a változás nem okozott kellemetlenséget, ugyanis mindhárom hozzánk tartozó helység – Csonkapapi, Kispapi és Hetyen – lakosai továbbra is a helyi községházán intézik az ügyeiket – kezdi beszélgetésünket Nagy József.

– Csonkapapinak jelenleg megközelítőleg 800 regisztrált lakosa van, azonban az ismert okok miatt 40 százalékuk nem tartózkodik a településen. Az itthon maradt közel 500 fő nagy része nő, gyermek, illetve az idősebb korosztály képviselői.

Kispapiban 220, Hetyenben 630 a nyilvántartottak száma, ám mindkét faluban hasonló, 50-60 százalékos az itthon maradtak aránya. Magyar tannyelvű általános iskolánk és óvodánk van. Előbbit az átszervezés során gimnáziummá minősítették. Ide a szomszédos Kispapiból is járnak diákok, őket iskolabusszal szállítjuk. A felcserközpontunkban háziorvos áll a lakosság rendelkezésére. A falu lakosai szinte teljes egészében reformátusok, így itt református templom fogadja a híveket. Kispapiban és Hetyenben szintén református gyülekezetben zajlik a lelki gondoskodás. Hetyenben óvoda és elemi iskola is működik, illetve van egy híres fatemplomunk. Emellett a református egyház fenntartásában itt működik az Élim Napközi Otthon is, ahol a testileg és/vagy szellemileg sérült környékbeli gyerekek és fiatal felnőttek rehabilitációjával foglalkoznak.

A településen elkötelezettek amellett, hogy fenntartsák és továbbfejlesszék a közösségi és kulturális életet, még a demográfiai és gazdasági kihívások ellenére is.

– A kultúrház épülete jelen helyzetben nem tudja betölteni funkcióját, ám korábban voltak nagyszabású rendezvényeink, melyeket a későbbiekben szeretnénk újra feleleveníteni. Korábban Csonkapapiban citeraegyüttes működött, és nagy hagyománya volt a népzenének, néptáncnak. Ezt szerettük volna a feleségemmel valamelyest feléleszteni. Minden követ megmozgattunk annak érdekében, hogy újra létrejöjjön egy néptánccsoport, ami végül sikerült. Jelenleg kiscsoport működik, melynek tagjai 1-4. osztályos tanulók – tudtuk meg az elöljárótól.

Az önkéntesek és a helyi közösség támogatása révén a háború kitörésekor a falu lakossága képes volt menedéket nyújtani az általuk csak vendégeknek hívott belső-ukrajnai menekülteknek, illetve el tudta látni a helyi rászorulókat.

– A háború kezdetén hozzánk is elért a menekültáradat, 2022 márciusának közepén számos áttelepülni kényszerült, megfáradt embert fogatunk be. Magyarországi testvértelepüléseink hathatós támogatásával megfelelően el tudtuk látni őket.

Volt olyan időszak, amikor folyamatosan 100 főről gondoskodtunk. Ez nem volt könnyű, ám a falu önkénteseinek köszönhetően sikerült.

Később ez a szám csökkent, így a felhalmozódott adományból beindítottuk az akkor éppen nem üzemelő szeretetkonyhánkat, ahol 30-35 helyi rászorulónak heti három alkalommal kétfogásos menüt biztosítottunk. Az adományozás az utóbbi időszakban csökkent, ám minden alkalmat megragadunk, hogy az egyedül maradt időseknek, rászorulóknak – főként ünnepekkor – szociális csomagot állítsunk össze – fejtette ki az elöljáró.

Ez is bizonyítja, hogy Csonkapapi közössége fontosnak tartja a segítségnyújtást és az összefogást.

– A református templom mellett parókia áll, illetve a fenntartásukkal működik egy missziós központ is Csonkapapiban, ahol nyaranta roma gyerekeknek biztosítanak kikapcsolódási lehetőséget. Ezt teljes mértékben a református egyház üzemelteti, finanszírozza. Más településektől eltérően a menekültek fogadása idején az oktatási-nevelési intézmények osztálytermei, folyosói helyett ebben az épületben szállásoltuk el a hozzánk irányítottakat. Itt kulturált, jól felszerelt helyen tudtuk fogadni ideiglenes lakosainkat – mondta.

Gazdasági szempontból a falu a munkalehetőségek hiányával küzd, ami különösen a helyi férfiak külföldi munkavállalását eredményezte.

– Több magánvállalkozónk van, akik élelmiszerboltot, vegyesüzletet, pékséget üzemeltetnek. Korábban Csonkapapiban volt egy brikettgyár, ám az már több éve bezárt. A kistérségben a mezőkaszonyi BonTon varrodában helyezkedhetnek el a helyiek, illetve a település intézményeiben van lehetőségük munkát vállalni. Gyáraink, üzemeink nincsenek, így a környéken a legközelebbi munkalehetőség Beregszászban van. A fizetések azonban a nyugati országokhoz képest elenyészőek. Így

korábban is jellemző volt a külföldi munkavállalás, a település férfi lakosságának 90 százaléka más országban kereste a kenyérre valót. Az utóbbi két évben a háború következtében két-háromgyermekes családok költöztek át, úgymond családegyesítés céljából – fogalmazott Nagy József.

A közlekedés és infrastruktúra állapota, különösen az utak karbantartása, további kihívást jelent a község számára, ami önkormányzati és megyei források hiányában nehezen kezelhető.

– Buszjárat köti össze a falut Mezőkaszonnyal és Beregszásszal. Az utak állapota a legtöbb településhez hasonlóan kritikus. Vannak ugye az önkormányzati tulajdonban lévő, illetve a megyei fennhatóság alá tartozó szakaszok. Szomorúan kijelenthetjük, hogy pénz a felújítására nincs, a jelenlegi háborús helyzetben pedig az útjavítás nem számít prioritásnak.

A közösség számos kihívással néz szembe, amelyek jelentős mértékben befolyásolják Csonkapapi közösségi életét és fejlődési képességeit.

– Az egyik legnagyobb probléma, hogy a költözések miatt számos szülő kivette gyermekét az óvodából és az iskolából, így elég csekély létszámúak lettek ezek az intézmények. Ennek ellenére a maroknyi lakosságnak is igyekszünk mindent megteremteni, szebbé tenni mindennapjaikat. A másik legégetőbb gond, hogy a munkaképes férfi lakosság száma szinte nullára csökkent. Ennek következtében nagyon nehéz megszervezni bárminemű, fizikai erőt igénylő társadalmi munkát – vélekedett Nagy József.

Mint megtudtuk, a település egykori nevezetességeinek számító libák emlékét már csak a falu központjában álló szobor őrzi.

– A községet kettészeli a Micz-patak, ám most már csak esőzésekkor van benne némi víz. Korábban ebben a szinte minden porta előtt „futó” patakban nevelkedtek a falu elhíresült libái, ám hosszú ideje kihalt ez a hagyomány. Így napjainkban már senki sem foglalkozik libatartással, aki pedig mégis, az már csak a saját udvarán belül teszi – fejtette ki.

Csonkapapi jövőképével kapcsolatban Nagy József hangsúlyozta, a közösség építése és a helyi identitás erősítése továbbra is elsőbbséget élvez. Ennek érdekében a faluvezetés több projektet is tervez, amelyek között szerepel kulturális rendezvények szervezése, a helyi hagyományok ápolását célzó programok, és a szociális infrastruktúra fejlesztése is. A cél, hogy Csonkapapi vonzó maradjon a fiatal generációk számára is, és hogy a falu lakosai számára minőségi életet biztosítson.