Baksa Eleonóra: „…az a legnagyobb ajándék, amiért cserébe nem várunk el semmit”

Pályája több mint három évtizeddel ezelőtt kezdődött, amikor döntő fontosságú választás elé került: tanítónő vagy óvodapedagógus legyen. Végül a szíve és a sors az utóbbi felé terelte. 32 éve alapított családot. Három unoka büszke nagymamája. Szereti és tiszteli a hagyományokat, azonban az újdonságokat sem fél kipróbálni. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Baksa Eleonóra, a Csonkapapi Napocska Óvoda vezetője.

Bujdosó Ivett (Csonkapapi)

– Több mint három évtizede óvónőként kezdte.

– Kezdetben nem erre a pályára készültem, sokat tépelődtem a tanító és az óvodanevelői hivatás között. Abban az időben a munkácsi tanítóképző volt a legközelebbi pedagógiai intézet, így az tűnt számomra a legkézenfekvőbb választásnak. Az egyik barátnőm már első éves volt az óvodanevelői szakon, amikor szólt nekem, hogy a következő évben nem indítanak új évfolyamot. Ekkor teljesen más irányba mozdultam el. Néhány hónappal később jött a jó hír, hogy mégis várják a felvételizőket, így nem haboztam, beadtam a jelentkezésemet. Nagyon nehéz volt bekerülni, ám 10 főt tanulmányi eredményeik alapján vizsga nélkül felvettek. Ezek egyike én voltam. Úgy érzem, a Jóisten vezetett erre az útra, hiszen annyi bizonytalanságon át, számos nehézséget leküzdve is az óvónői pályára terelt. Tanulmányaim közben férjhez mentem, a képesítés megszerzése után pedig már új lakóhelyemen, Csonkapapiban kezdtem dolgozni. 18 évig óvónőként, 13 éve pedig intézményvezetőként tevékenykedem. Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy már azoknak a gyerekei járnak hozzánk, akik korábban szintén óvodánk falai között cseperedtek.

– Mondják, a mai gyerekek teljesen mások…

– Változtak a gyerekek, és változtak a felnőttek is. Más lett a környezet, az elvárások és bővültek a lehetőségek is a néhány évtizeddel ezelőttihez képest. Én azt látom, hogy leginkább az aktivitásuk erősödött, ami egyrészt a digitális világ következménye, hiszen a mai gyerekek szinte „már telefonnal a kezükben születnek”. Felgyorsult a világ körülöttünk, amire csak lépést tartva tudnak, tudunk megfelelően reagálni. Összességében úgy gondolom, nehezebb lekötni a mai gyerekeket, önállóbbak, akaratosabbak. Ám nem bánkódom ezen, ez a világ rendje.

– Meséljen a családjáról.

– Bótrágyi születésű vagyok, ám, ahogy említettem, tanulmányaim végzése közben férjhez mentem. A férjem, Zoltán, Csonkapapiba való, 32 évvel ezelőtt tehát itt alapítottunk családot, azóta is boldog egyetértésben élünk együtt. Két gyermekünk született, akik már „kirepültek” a fészekből. A lányom Budapesten, a fiam pedig Csapon él a családjával, igyekszünk megragadni minden alkalmat arra, hogy találkozzunk. Hálát adok a Jóistennek, hogy fiatal nagymama lehetek, 50 éves koromra két kislány és egy kisfiú büszke nagymamája vagyok.

– Könnyen beilleszkedett az új közegbe?

– Nem panaszkodom, hamar befogadtak. Minden bizonnyal az is közrejátszott ebben, hogy amint ide kerültem, munkába álltam, óvónőként pedig a lakosság szinte minden rétegével találkoztam.

– Mivel foglalkozik szabadidejében?

– Nagyon szeretek kézimunkázni, a kötés és a hímezés is felettébb pihentető számomra. Nagymamámtól örökölhettem ezt a „vonzalmat”, ugyanis ő is ilyenformán kapcsolódott ki. Emellett a férjemmel kertészkedünk, van egy kis fóliaházunk, ahol saját részre termesztünk a kedvenc zöldségeinkből. Szeretek új dolgokat kipróbálni, most a legújabb hobbim a sütés. A különböző sütemények, torták megalkotásában élem ki a kreativitásomat.

– Tipikus nagymama?

– Határozottan igen. Mondhatni, tipikus nagymama vagyok, ám modern köntösben, hiszen amint kijavul az idő, motorra ülök, úgy járok dolgozni.

– Hivatása rengeteg türelmet igényel.

– A természetem elég temperamentumos, ám a gyerekekkel tudok és szeretek türelmes lenni. Ezt nem is lehetne másképp csinálni, úgy vélem, adottság is szükséges ehhez. Én a Jóistentől kapom a türelmet és a pozitív hozzáállást. A magánéletemben is inkább határozottság jellemez, az egyenes értelemben vett türelmetlenség nem vall rám.

– Tud bocsánatot kérni?

– Igen, nem esik nehezemre beismerni a hibáimat, és elnézést kérni értük. Nem vagyok haragtartó, igyekszem hamar túllendülni a sérelmeken, és megbocsátani.

– Könnyen alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez?

– Rugalmas vagyok, alkalmazkodom a változásokhoz. Ám a hagyományok híve vagyok, az óvodában is egyik fő célunk, hogy megismertessük a gyerekekkel a népi hagyományokat, beültessük a szívükbe a szokások iránti érdeklődést. Ugyanúgy a főzés során is szeretem elővenni a régi recepteket, újraalkotni a nagymamáink által készített ételeket.

– Vallásos?

– A keresztény életvitelt szintén nagymamámnak köszönhetem, ő volt az, aki megtanított imádkozni, és saját életével is példát mutatott. Akkoriban más idők voltak, az idősebbek igyekeztek összetartani a családot, követni a Biblia útmutatásait. Talán ennek is az eredménye, hogy mi is keresztény család lettünk. A fiam református lelkész, így számunkra természetes, hogy aktívan éljük meg a vallást.

– Társasági ember?

– Szeretek emberek között lenni, beszélgetni. Sokaknak csak arra van szüksége, hogy meghallgassák őket, számomra pedig öröm, ha ily módon is segíteni tudok. Nem vagyok a zajos mulatozások híve, ám a közösségi létet kedvelem.

– Szereti a meglepetéseket?

– Csak a kellemes meglepetéseket szeretem.

– Adni vagy kapni?

– Utóbbinak sem vagyok ellenére, ám ha választani kell, akkor inkább adni szeretek. A legfontosabb, hogy önzetlenül tudjunk adni, hiszen az a legnagyobb ajándék, amiért cserébe nem várunk el semmit.

– Mi az a belső tulajdonság, ami bosszantja?

– Az üres fecsegés. Nem szeretem a felesleges beszédet, a tartalmas beszélgetések híve vagyok. Saját magamban a szókimondóságom zavar leginkább, néha jobb lenne hallgatni. Ennek ellenére vallom az ember ne tartsa magában, amit gondol, fontos megbeszélni a problémákat.

– Vannak tervei?

– Kellenek a tervek, azok visznek bennünket előre. Ám az utóbbi időben nem tűztünk ki hosszú távú célokat, megelégedünk azzal, amink van, és hálát adunk a Jóistennek, hogy ad erőt, egészséget a további munkához, a gyerekekkel együtt töltött időhöz.

Kedvencek:

étel: töltött káposzta

ital: víz

állat: kutya

növény: rózsa

szín: bézs

könyv: Charlotte Brontë: Jane Eyre

napszak: reggel

évszak: tél

erényének tartott tulajdonsága: közvetlen

negatív vonása: szókimondó