Ukrajnában hatalmas várakozás előzi meg a június közepén tartandó svájci békecsúcsot, valamint a júliusban esedékes NATO-tagországok washingtoni közgyűlését. Előbbitől azt várják Kijevben, hogy száznál is több ország csatlakozik Volodimir Zelenszkij régóta ismert béketervéhez, amit majd ultimátumként terjesztenek a világ vezető hatalmai a Kreml elé. A NATO-csúcson pedig az a remény, hogy végre igent mondanak Ukrajna 2022 őszén benyújtott csatlakozási kérelmére, amivel a tavalyi vilniusi értekezleten érdemben nem is nagyon foglalkoztak. Adódik a kérdés: a jelenlegi geopolitikai helyzetben mennyire reálisak ezek a remények?
Két héttel az ominózus svájci békeértekezlet előtt rossz hírek érkeznek a tengerentúlról. Jelen állás szerint ugyanis sem az amerikai, sem pedig a kínai elnök nem lesz ott, továbbá India, Brazília és a Dél-afrikai Köztársaság részéről is az jelezték, a mostani formájában nem lehet hatékony egy ilyen békecsúcs. Az ún. globális Dél meghatározó államai azt kifogásolják, hogy Oroszországot nem hívták meg erre az egyeztetésre, ők inkább olyan tárgyalásokat szorgalmaznak, melyek alkalmával egy asztalhoz tudnák ültetni a kijevi és a moszkvai vezetőket. Ezért idén ősszel kísérletet ígérnek tenni egy ilyen formátumú megbeszélés megszervezésére. Nagyjából hasonló gondolatokat fogalmazott meg a minap Josep Borrell, az Európai Unió biztonság- és külpolitikai főképviselője is.
Csakhogy egy ilyen közvetlen orosz–ukrán egyeztetésnek ma még kicsi a sansza, annyira messze vannak egymástól az álláspontok. Kijevben minden körülmények között kitartanak amellett, hogy előbb az összes orosz katonának ki kell vonulnia az elfoglalt területekről, beleértve a Krímet és a Donbászt is, s csak ezek után lehet szó bárminemű egyeztetésről. Moszkva hallani sem akar erről, ott folyton hangsúlyozzák, ők nyitottak a diplomáciai rendezésre, de a frontvonalak jelenlegi állásából kell kiindulni, s a valóságtól elrugaszkodott elképzelésnek nevezik, hogy visszaadják azokat a területeket, amit 2014 óta katonai agresszióval elfoglaltak. Mint látjuk, a háborús felek egymással szembeni elvárásai még köszönőviszonyban sincsenek egymással…
Az egyetlen közös fogódzópont, hogy Volodimir Zelenszkij és Vlagyimir Putyin környezetében is elismerik, minden háború a tárgyalóasztalnál ér véget. Csakhogy ma még nagyon a távolban van az a bizonyos „asztal”, s félő, mire a felek odaérnek, addig még sok, nagyon sok emberélet válik ennek a pokoli háborúnak szörnyű áldozatává…
Visszatérve a közelgő svájci békecsúcsra. Meglepő módon Zelenszkij elnök egyik interjújában arra tett célzást, hogy 10 pontos béketervéből csak három témát kíván a konferencia résztvevői elé vinni. A nukleáris energia biztonság témáját, a tengeri szállítmányok biztonságának garantálását, és egy teljes fogolycserét a felek között, amibe beletartozik, hogy Oroszországnak vissza kellene adnia az Ukrajnából elhurcolt gyerekeket is, ami miatt ugyebár a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki az orosz elnök ellen.
Adódik a kérdés: a Zelenszkij-féle béketerv leglényegesebb pontja, az 1991-es határok visszaállítása kikerül a napirendi pontok közül? És ha igen, vajon miért? A lehetséges válaszokat nem ismerhetjük, legfeljebb találgatásokba bocsátkozhatunk. Látva, érzékelve a nagyhatalmak eléggé szkeptikus hozzáállását a svájci csúcshoz, a legvitatottabb kérdések mellőzésével sikerülhet valamiféle konszenzust teremteni a résztvevők között, amit később diplomáciai sikerként lehet tálalni. Ezzel csak az a baj, hogy ettől még a háború folytatódni fog, s egy békecsúcs legfontosabb törekvése – jelesül az emberéletek megmentése – nem igazán valósul meg…
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
