Születésének 111. évfordulóján dr. Kalocsay Gézára, az egykori kiváló futballistára, mesteredzőre emlékeztek Beregszászban. A Vérke-parti város szülötte és díszpolgára Csehszlovákiában és Magyarországon is nyert bajnoki címet, edzőként nagy sikerrel dolgozott Belgiumban és Lengyelországban is. De leginkább arról nevezetes, hogy ő az első magyar válogatott futballista, aki világbajnoki érmet nyert – igaz, csehszlovák színekben.
Hegedűs Csilla
A 2008-ban, életének 96. évében elhunyt egykori kiválóság 2013-ban a Barátság stadionban felavatott emléktáblájánál tartott koszorúzás előtt mondott beszédében Babják Zoltán polgármester kiemelte: olyan ember emléke előtt tisztelgünk és hajtunk fejet, aki nemcsak Beregszászban, hanem a labdarúgás világában is maradandót alkotott.
– Kalocsay Géza pályafutása során nemcsak mint kiváló sportoló, hanem mint példakép is helyt állt
– fogalmazott a városvezető – A magyar és csehszlovák labdarúgó-válogatottban is megmutatta, hogy a tehetség, az elszántság és a kitartás milyen eredményekre képes. Azzal, hogy megkoszorúzzuk az emléktábláját, és emléktornát rendezünk, nemcsak rá emlékezünk, hanem a sport, a kitartás és a közösség erejét is méltatjuk – hangsúlyozta a Beregszászi kistérség polgármestere, majd azon reményének adott hangot, hogy a beregszászi labdarúgás a „nehezített pálya” ellenére ismét felemelkedik és magasabb szintű bajnokságokban is képviseli a várost.
Jusztin Miklós, a beregszászi külképviselet konzulja köszöntőjében példaértékűnek nevezte, hogy a helyiek fontosnak tartják tisztelegni a sportlegenda emléke előtt. Hiszen – mint fogalmazott – Kalocsay Géza kitartása, munkája, szakmai sportalázata ma is példaértékű lehet mindenki számára.
– Azt mondják, hogy a történelem az élet tanítómestere. És valóban, ha Kalocsay Géza életét ráhelyezzük egy idővonalra, sok változást és kitartást láthatunk abban. Fordulatokban gazdag élete volt, játszott a csehszlovák válogatottban, majd a magyar válogatott színeiben rúghatta a bőrt. Egy további fordulat után Kárpátalján, az Ungvári FC színeiben játszott a beregszászi születésű futballista. Tehát, amit mindenképpen tanulhatunk tőle, az nem más, mint a kitartás és a hit, hiszen egy kisvárosból indulva érte el mindazt, amire érdemes emlékezni
– mutatott rá Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.
Az eseményen részt vett Magyar Zoltán, a Ferencváros korábbi szakosztály-igazgatója, az 1996-os olimpiai válogatott, majd a magyar válogatott csapatmenedzsere, aki 2006 óta a borászválogatott, 2010 óta a Országgyűlés válogatottjának szövetségi kapitánya. A sportszakember beszédében kihangsúlyozta, hogy kárpátaljai látogatásai alkalmával, nagy örömmel gondol vissza arra, amikor 1990-ben több ezer szurkoló előtt a Ferencváros Beregszászban játszott barátságos meccset.
– Jó dolog, hogy ma a beregszászi labdarúgás nagy öregjei is itt vannak, akiknek szintén példaképük Kalocsay Géza, aki az ’50-es években hozzájárult az Aranycsapat sikereihez, ugyanis az edzői stáb egyik kiemelt tagja volt. Nekünk a Ferencvárosban pedig azért is különösen kedves Kalocsay Géza, mert a ’40-es években ott is játszott, és edzője is volt a zöld-fehéreknek. Büszke vagyok arra, hogy a nagy korkülönbség dacára a barátjává fogadott. Amikor a Sparta Prahaban játszott, akkor ez a világ egyik legjobb klubcsapata volt, 1934-ben az olaszországi világbajnokságon Csehszlovákia színeiben ezüstérmes lett. 2017-ben, amikor a kárpátaljai labdarúgás 125 éves jubileumát egy nagyszabású ungvári rendezvényen ünnepeltük, elhoztam és bemutattam az ezüstérmet, ami nagy hír volt itt, hiszen egy unikális dolognak számít
– hangsúlyozta Magyar Zoltán, majd átadta ifj. Kalocsay Géza üdvözletét, jókívánságait. Elmondta, az emlékezés koszorúját nemcsak a maga, hanem ifj. Kalocsay Géza és a Ferencvárosi tornaklub nevében helyezi el.
A koszorúzás után a Barátság stadionban labdarúgó-tornára is sor került Kalocsay Géza tiszteletére, amelyen Kárpátalja csapata végzett az élen a kárpátaljai református lelkészekből álló gárda előtt. A 3. helyet a Rákóczi-főiskola együttese szerezte meg, míg a Bereg-vidéki öregfiúk csapata a 4. lett.
Kalocsay Géza 1913. május 30-án a Magyar Királysághoz tartozó Beregszászon született. A trianoni békediktátum miatt 1920-ban Beregszászt Csehszlovákiához csatolták. Kalocsay, aki pedig a szülővárosában kezdett futballozni, 1932-ben a Sparta Praha gárdájához került. 1934-ben ezüstérmes volt a csehszlovák válogatottal az olaszországi világbajnokságon. Öt prágai év és egy csehszlovák bajnoki cím után két esztendőt Franciaországban kergette a labdát, majd 1939-ben Kispestre igazolt. Itt Puskás Ferenc édesapja, idősebb Puskás Ferenc volt a vezetőedzője. 1940-ben a Ferencvárosi TC-hez szerződött, a zöld-fehér klubbal magyar bajnokságot nyert. Ezután Újpestre tette át a székhelyét, itt bajnoki ezüstéremmel bővítette éremkollekcióját. Kalocsay 1940-ben két mérkőzésen szerepelt a magyar válogatottban is.
Kalocsay Géza a labdarúgás mellett nem feledkezett meg a tanulásról sem, a prágai Károly Egyetem jogtudományi karának hallgatója volt, két doktorátusa közül az államtudományit Szegeden, a jogit később Pécsen szerezte meg. Visszavonulása után edzőként dolgozott, Magyarországon irányította többek között a Ferencvárost, a Videotont és az MTK-t. Külföldön vállalt munkát Algériában, Belgiumban, Egyiptomban, Jugoszláviában, Lengyelországban és Pakisztánban. Kalocsay nyert edzői karrierje során belga, egyiptomi és lengyel bajnokságot is, valamint 1954-ben Sebes Gusztáv tanácsadója volt a válogatottnál, a világbajnokságon.
NÉVJEGY: KALOCSAY GÉZA
Született: 1913. május 30., Beregszász
Elhunyt: 2008. szeptember 26., Budapest
Posztja: támadó
Válogatottság/gól: 3/– (1933–1935, Csehszlovákia), 2/– (1940, Magyarország)
Klubjai játékosként: Beregszász (1929–1932), Sparta Praha (csehszlovák, 1932–1937), Lille (francia, 1937–1939), Kispest (1939–1940), Ferencváros (1940–1941), Újpest (1941–1943), Ungvári AC (1943–1945), Szentlőrinci AC (1947)
Sikerei játékosként: világbajnoki ezüstérmes (1934), Közép-európai Kupa-győztes (1935), magyar bajnok (1941), csehszlovák bajnok (1936)
Csapatai edzőként: Nyíregyházi MaDISz (1946–1949), Pápai Perutz (1949–1952), Debreceni Lokomotív (1952–1953), Szegedi Honvéd (1953), Vasas Izzó (1954–1955), Pécsi Dózsa (1956), Partizan Beograd (jugoszláv, 1957–1959), Standard Liege (belga, 1959–1961), Újpest (1961–1962), Nyíregyháza (1964), Algéria (pályaedző, 1964–1965), Górnik Zabrze (lengyel, 1966–1969), Ferencváros (1970), Videoton (1971–1972), MTK-VM (1972–1974), Pakisztán (pályaedző, 1974–1975; szövetségi kapitány, 1975–1976; pályaedző, 1977–1980), al-Ahli (egyiptomi, 1980–1982)
Kiemelkedő eredményei edzőként: Kupagyőztesek Európa-kupája-elődöntős (1962), belga bajnok (1961), lengyel bajnok (1967), egyiptomi bajnok (1981), 2-szeres lengyel kupa-győztes (1968, 1969), jugoszláv kupa-győztes (1957), egyiptomi kupa-győztes (1981)
