Roják Róbert életcélként tekint arra, hogy másokon, a bajba jutott, nélkülöző, elesett embereken, családokon segítsen. Már gyerekként ez a gondolat vezérelte, amikor az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Középiskola nyolcadik osztályának elvégzése után jelentkezett a Beregszászi Egészségügyi Szakközépiskolába, ahol felcser képesítést szerzett. Az önzetlenséget és jószívűséget – mint fogalmaz – a génjeiben hordozza, szüleitől örökölte. Lassan két és fél éve fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy támogassa azokat a kiszolgáltatott embereket és közösségeket, akiknek az életét az Ukrajnában zajló háború tönkretette. A helyben folytatott tevékenysége mellett több tonna adományt sikerült eljuttatnia az ország különböző részeibe.
Életcél és hivatás
– A szakközépiskola elvégzése után mentősként kezdtem dolgozni Ungváron – emlékezett vissza Róbert, akit zenetanárnő édesanyja, magyar filológus édesapja úgy nevelt, hogy jobb adni, mint kapni. – Azokban az időkben nagyon rossz volt a helyzet az egészségügyben. Minden műszak azzal indult, hogy a főnővér kiadta az elsősegély ládát, amelyet feltöltöttünk a meglévő készletekből. Ez akkoriban egy fém bőröndre hasonlított, amely a gyógyszereket, fecskendőket, kötszereket tartalmazta. Ez néhány ampulla fiziológiás sóoldatot, Eufilint, egy ampulla Analgint, és egy géztekercs felét jelentette, amit egy 24 órás műszakra kellett beosztanunk. Nem kell mondanom, a fizetés sem volt túlzottan magas. Fiatal házasként, édesapaként, hogy eltartsam a családomat, a mentőzéssel és az egyetemi tanulmányaimmal párhuzamosan, mint akkoriban sokan, a határnyitásból és a szabad kereskedelemből próbáltam plusz jövedelemre szert tenni. A nyíregyházi piacon megvásárolt műszaki cikkekkel az akkoriban Avangard Stadionban működő bolhapiacon kereskedtem. Ez az üzlet lassan vállalkozássá nőtte ki magát. De mivel ekkor még mentőztem, jövedelmem egy kis részét gyógyszerekre és kötszerekre költöttem. Így az én műszakomban soha nem volt semmiből hiány. Ez volt az első, amikor tudtam segíteni másokon.
Segítségnyújtás szervezeti szinten
Róbert 2018-ban egy felajánlás kapcsán került kapcsolatba az Ungvári Rotary Clubbal. Ekkor már jól menő vállalkozást vezetett, mobiltelefonokkal kereskedett, üzletei voltak a városban. Elhatározta, hogy karácsonyra felajánl néhány készüléket rászoruló családoknak. Tapasztalatok híján, és azért hogy megfelelő helyre kerüljön az adomány, Ádám Dániel barátjához fordult segítségért, aki már akkor tagja volt az Ungvári Rotary Clubnak. Ugyanis tudta, hogy a szervezet szerteágazó humanitárius tevékenységet folytat.
– Megkerestem Danit az ötletemmel, és mondtam neki, hogy itt vannak ezek a telefonok, adjátok oda olyanoknak, akik szerintetek erre rászorulnak – meséli az ungvári lokálpatrióta. – Erre az volt a válasza, hogy menjek el az egyik összejövetelükre és vázoljam a klubtagok előtt az elképzelést. Így is lett. Ezt követően több ülésre is meghívást kaptam. Betekintést nyerhettem a tevékenységükbe, a tagok pedig megismerhettek engem. Miután méltónak találtak arra, a következő év tavaszán felvettek a tagjaik közé. Abban az évben a fennállásának 90. évfordulóját méltatta a klub, amit egy nagyszabású rendezvénnyel ünnepeltek. Számos közeli és távoli országból érkeztek klubtagok, ám hiányoltam, hogy a szomszédos magyarországi klubok közül senki sem képviseltette magát. Ekkor határoztam el, hogy megkeresem a magyar klubokat és kapcsolatépítésbe kezdek. Ennek a munkának a leglátványosabb hozadéka 2022. február 24-e után mutatkozott meg.
Új távlatok a nemzetközi együttműködésben
Roják Róbert, a Rotary Ukrán–Magyar Államközi Bizottság elnöke a háború első napjától szinte napi kapcsolatban áll a Rotary Magyarország kormányzójával, a magyar Rotary Clubokkal.
– Néhány hónappal a háború kitörése előtt választottak meg az Ukrán–Magyar Államközi Bizottság elnökének – mondta. – Sajnos a koronavírus-járvány miatt elrendelt utazási korlátozások megnehezítették a személyes találkozásokat. Korábban levélben fordultam a magyarországi klubok vezetőihez, amelyben az együttműködés lehetőségét vázoltam. Szinte mindenhonnan pozitív válasz érkezett a megkeresésünkre, amely meghívást is tartalmazott. Elsőként a miskolci klubhoz látogattunk el a bizottság tagjaival, Ádám Dániellel és Sasin Józseffel, ahol szívélyes fogadtatásban részesültünk. A következő meghívásunk a nyíregyházi klub ülésére szólt, ami a háború kitörésének előestéjén, 2022. február 23-án volt. A végén, amikor már búcsúzkodtunk, odalépett hozzám az egyik klubtag és azt kérdezte, lesz-e háború, amire én csak legyintettem, és képtelenségnek neveztem a háborút a 21. században. Én sem hittem, hogy az oroszok teljes körű háborút indítanak. Hajnali 2-re értünk haza, reggel már arra keltem, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát.
Az első hírek hallatán idős szüleit és kislányát kocsiba ültette és elvitte a határátkelőhöz. Mivel biztonságba akarta tudni családját, átküldte őket a húgához Budapestre, ő pedig visszafordult. A háború első kaotikus napjaiban feleségével és nagyobbik lányával közösen az ide érkező háborús menekülteknek igyekezett segítséget nyújtani.
– Akkor még gond nélkül kimehettem volna, még nem léptették életbe a hadiállapotot, de én maradtam, segíteni másokon, hiszen ez életünk egyik alapvető feladata – magyarázza. – Még aznap felhívtam telefonon a miskolci és a nyíregyházi Rotary Club vezetőjét, hiszen őket már személyesen ismertem és elkértem Német Frigyes, a Rotary Magyarország akkori kormányzójának telefonszámát. Gyakorlatilag ismeretlenül hívtam fel, de rögtön a bemutatkozás után azt kérdezte, hogy miben tudnának segíteni. Abban maradtunk, hogy másnap újra beszélünk, addig összeállítottunk egy listát arról, mire lenne a legnagyobb szükség. Mivel tudtuk, hogy hatalmas menekülthullám tart Kárpátalja felé, meleg ruházatot, matracokat, takarókat, élelmiszereket, higiéniai termékeket, gyógyszereket kértünk. Megkeresésünk nyomán, a magyarországi klubok nagyszabású gyűjtést indítottak, számos városban gyűjtőpontot hoztak létre, ahová a felajánlásokat várták. Az adományok logisztikáját a Rotary Club Kisvárda vállalta magára, éjt nappallá téve dolgoztak, raktározták és eljuttatták a segélyt Kárpátaljára. Az első humanitárius segéllyel megrakott kamion a háború kitörését követő 10 napon belül érkezett meg Ungvárra.
A segélyek fogadására, szortírozására és raktározására is sürgős megoldást kellett találni. Erre a célra Bodnár József koncházai vállalkozó teljesen ingyen felajánlotta a cége egyik Ungvárhoz közeli üresen álló raktárhelyiségét. Róbert elmondta, akkor még nem gondolták, hogy a háború ilyen sokáig elhúzódhat. A magyar Rotary Clubok segítségnyújtásának köszönhetően az adományok heti rendszerességgel érkeztek. A Nyíregyházi, Miskolci, Csólyospálosi és Budapest Margitsziget Rotary Klubok például a közös szállítmányokon kívül egyéni gyűjtéseket is szerveztek, s küldtek humanitárius segélyeket Ungvárra. Ahogy haladtak előre az időben, úgy változtak az igények, egyre tapasztaltabbak lettek, egyre több ismerettel rendelkeztek a válságkezelés területén. Az első időszakban tűzoltó jellegű megoldásokra volt szükség, azonban egy idő után a hosszú távú segítségnyújtásra rendezkedtek be. Az elején főként a menekültek ellátásában segédkeztek, menekültszállásokra vittek adományokat. De közvetlenül a front közelében lévő településekre is tudtak segélyszállítmányokat küldeni.
– Az első 3-4 hónapban napi 16-18 órán át csak ezzel foglalkoztunk, fogadtuk, szortíroztuk és továbbadtuk az adományokat – emlékezett vissza. – A Junyiszty Sportcsarnokban működő befogadó központba, az Ungvári Dayka Gábor Líceum tornatermében elszállásolt menekülteknek több alkalommal vittünk segélyeket. Az Ungvári járásban lévő menekültszállókra is rendszeresen szállítottam élelmet, valamint rendszeresen vittem tartós élelmiszer-csomagot egyedülálló idős nyugdíjasoknak. Mindezt gyakorlatilag önerőből, a saját mikrobuszommal, amíg még üzemképes volt. De rengeteg felajánlást küldtünk Harkiv, Csernyihiv, Odessza, Herszon, Szlovjanszk, s Ukrajna szinte minden háború sújtotta régiójába. Napi szinten több tucat kétségbeesett segítségkérő keresett meg minket. Gyermekotthonoknak, idősek otthonának, kórházaknak tudtunk segíteni Ukrajna-szerte. Olyan embereknek küldtünk élelmet, akik teljesen elvágva a külvilágtól, néhány száz méterre a fronttól, pokoli körülmények között éltek. Később az orosz megszállás alól felszabadított településekre is tudtunk adományokat juttatni. Rengeteg megható történetet tudnék mesélni, az egyik ilyen, amikor azzal hívtak fel az egyik Ung-vidéki menekültszállásról, hogy megszült a harci övezetből elmenekült egyik kismama. Rohantam a raktárba, és amit csak találtam: kiskádat, pelenkát, popsitörlőt és bébiételt vittem az újszülöttnek. Minden megkeresésre igyekeztem maximálisan gyorsan reagálni.
Kétszer ad, aki gyorsan ad
A hosszú távú segítségnyújtás keretében A Rotary Club Budapest-Margitsziget odaadásának köszönhetően, egy négy országot átkaroló közös projektet sikerült megvalósítani, melynek köszönhetően a fogyatékossággal élő, sérült gyermekek javára nagy összegű rehabilitációs eszközök lettek beszerezve s átadva. Tavaly márciusban számítógépekkel és tabletekkel felszerelt tantermet alakítottak ki a harci övezetből Ungvárra áttelepült gyermekek számára az egyik ungvári egyetem falain belül. A számítógép-terem létrehozását a magyarországi Rotary Club Danubia Csólyospálos támogatta. De volt, hogy táblagépeket biztosítottak tanároknak és rászoruló diákoknak, hogy megkönnyítsük a távoktatásban való részvételt. Utóbbi segítségnyújtás már Róbert saját alapítványán keresztül érkezett, amit 2022 augusztusában hozott létre.
– Az Egység Nemzetközi Ereje Jótékonysági Alapítványt azért hoztam létre, hogy gyorsabban tudjak reagálni bizonyos megkeresésekre és más területeken is segíthessek – árulta el. – A Rotary Clubnál minden egyes javaslatot a taggyűlés elé kell terjeszteni jóváhagyásra, de mivel a klub tagjai is nagyon sok a háborúhoz köthető karitatív munkát vállaltak magukra, ezért a klubgyűlés csak hetente egyszer van. Ez nagyon hosszadalmas és körülményes volt, és az elején gyorsan kellett reagálni. Pozitívum, hogy már két szervezeten keresztül tudok segíteni, ami több lehetőséget is jelent. Az első felajánlás az alapítványom részére Svájcból érkezett, egy ottani tanár írt. Ez anyagi felajánlás volt, amiből 35 táblagépet vásároltam a háború elől elmenekült tanároknak és diákoknak. Az átadásra eljött a svájci felajánló, Stefan M Dietich, akit elkísért egy adományozó is, így saját szemükkel láthatták, hogy adományuk jó helyre került, elérte célját. A gyerekek később rajzokat készítettek, így köszönték meg a tanulásban nélkülözhetetlen eszközt, amiket kiküldtem Svájcba. A tavalyi év végén Kanadából, az ott élő ukránok jóvoltából egy kamionnyi orvosi felszerelés érkezett, amit a megyei egészségügyi főosztály közreműködésével juttattunk el kárpátaljai és belső ukrajnai kórházaknak és szülészeteknek. Az egyik inkubátor az észak-ukrajnai Csernyihivbe került, nemrég üzenetet kaptam a szülészeti osztályról, hogy nekem köszönhetően sikerült megmenteni egy koraszülött életét. Már eddig is számtalan országból, Japánból, Olaszországból, Németországból, Franciaországból és Nagy-Britanniából fogadtunk felajánlásokat.
Róbert a Rotary mozgalmon belül is folytatja segítő tevékenységét, idén áprilisban három német Rotary klub támogatásával a Ráti Szent Mihály Egészségügyi-Szociális Gyermek Rehabilitációs Központban alakítottak ki sószobát. A sóterápia a krónikus légúti megbetegedések, a bőrproblémák kezelésére és az immunrendszer erősítésére nyújt megoldást. De nemzetközi összefogásból már korábban is segítettek a rehabilitációs központnak nagy értékű egészségügyi felszerelésekkel.
Róbert közösségi oldalán rendszeresen beszámol a segítségnyújtásról. Rengeteg fotó és videó örökíti meg szerteágazó humanitárius tevékenységét. Van közte olyan is, amin az látható, ahogy a háború miatt hátrahagyott házi kedvenceknek nyújtott segítséget macska- és kutyatáp formájában Harkiv megyében. Több tucat köszönőlevelet kap havonta az ország különböző pontjairól, mostanában már katonai alakulatoktól is. Kiemelkedő szolgálatának elismeréseként a nemzetközi humanitárius tevékenységéért, Réti Lászlótól a Rotary Magyarország Kormányzójától ünnepélyes keretek közt, Kecskeméten, tavaly átvehette a Magyar Rotary Nemzetközi Ezüst Díját. Alapítványán keresztül újabban a fronton harcoló katonáknak is segít. Legutóbb a magyarországi Kárpátaljai Sárkányellátó Alapítványnak köszönhetően egy töltőállomást küldött a frontvonalon harcoló katonáknak a Donecki régióba.
– Jelenleg a “Rotary – a Hősök gyermekeinek” elnevezésű program kárpátaljai felelőse vagyok. Ahogy a nevében is benne van, támogatóknak köszönhetően olyan gyermekeket tervezünk felkarolni, akik elveszítették édesapjukat a háborúban – mondta Róbert, aki szerint a háború lezárása után még sokáig szükség lesz az önkéntesek önzetlen és odaadó munkájára.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
