A Szovjetunió szétesésével 1991-ben elnyert függetlenség 33. évfordulóját méltatták a hétvégén Ukrajnában. Harmadik éve úgy kerül sor erre az ünnepre, hogy az ország a szó egyenes és átvitt értelmében is a megmaradásáért, a szuverenitásáért küzd.
Az ünnepi hétvége előtt az USA és Németország kijevi nagykövetsége is orosz megtorló akciók veszélyére figyelmeztetett. Arról lehetett hallani, hogy akár a fővárosi kormányzati negyed és a Dnyeperen átívelő hidak is veszélyben lehetnek. Az ijesztgetések ellenére nem történt semmi, az oroszok inkább hétfő reggelre időzítették az újabb rakétaostromukat, amit sokan a kurszki betörés miatti válaszcsapásként könyveltek el. Ismét az ország energetikai infrastruktúráját bombázták. Alighogy javult az áramellátási helyzet, máris visszazuhantunk a „sötétségbe”. Hogy mi lesz itt télen, abba még belegondolni is rossz…
Az orosz csapás után az ország vezetői ismét arra kérték a Nyugatot, engedélyezzék a nagy hatótávolságú rakéták használatát mélységi orosz célpontok ellen, valamint a környező országok vegyenek részt az ukrán légvédelemben, saját területeikről lőjék le az ukrán légtérben fellelhető orosz rakétákat.
Kanyarodjunk azonban vissza a függetlenség napjának méltatásához. A hagyományokhoz híven az ország államfője is köszöntötte az ukrán népet. Jelzésértékű, hogy videoüzenetét a kurszki régióval határos Szumi megyében rögzítették. Megmondom őszintén, Ukrajna sorsáért, jelenéért és kiváltképp jövőjéért aggódó állampolgárként én azt vártam volna, hogy az elnöki üzenetben valamiféle konkrét vízió hangozzék el. Kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen lépések történnek a béke megteremtése érdekében, hogy mikor lesz már végre vége a mindennapjaink megszokhatatlan és felfoghatatlan részét képező katonatemetéseknek, mikor térhetnek haza szeretteikhez, családjaikhoz a végkimerültséggel küzdő katonáink. Szerettem volna valami biztatót hallani arról, hogy milyen konkrét lépések történnek a nyugati partnerek közreműködésével azirányba, hogy védettebek legyenek az energetikai létesítmények, hogy ne kelljen nomád körülmények között kínlódnunk, fagyoskodnunk a télen. Hogy mikor térhetnek haza ukránok milliói kényszerű száműzetésükből, hogy miként képzelik az egyre súlyosbodó demográfiai válság megállítását. Hogy mikor kezdődhet el végre az ország újjáépítése, miként lehet a negatív gazdasági spirálból szabadulni, enyhíteni valamelyest a pénzügyi és szociális kiszolgáltatottságon. Sorolhatnám még, de minek…
Ehelyett az elnöki üzenet jelentős és legfontosabb része Putyin szidalmazásáról szólt. Például, hogy a beteg öregember holmi vörös gombokkal riogat, de nem kell félnünk az ő vörös vonalaitól. Hogy Ukrajnából szürke bufferzónát akart létrehozni, de hamarosan az orosz föderáció lesz egy bufferzóna. Hogy a kurszki régióban élők felszabadítóként tekintenek az ukrán katonákra. Hogy az orosz katonai repterek átkozottak. Oroszországot pedig ismételten a világ első számú terrorista álamaként definiálta. Ezerszer elmondott dolgok, de Ukrajna születésnapján én másra lettem volna kíváncsi…
Az államfő Ukrajna függetlenségének napján szignózta azt a törvényt is, amely az oroszbarátként aposztrofált Ukrán Pravoszláv Egyház bezárása előtt nyit utat. Az államfő mindezt azzal magyarázta, hogy így megszabadítják a pravoszláv egyházat a moszkvai ördögöktől. Még véletlenül sem áll szándékomban minősíteni ezt a lépést, megtette ezt már Ferenc pápa és Ukrajna egyik legnépszerűbb embere is. A Szentatya arra kérte az ukrán hatóságokat, ne tiltsanak be keresztény egyházakat, hiszen az emberek imádkozni járnak a templomba, ami nem lehet bűn. Olekszandr Uszik, a profi nehézsúly koronázott királya – aki a napokban egy állami elismerést is átvett az elnöktől, ő pedig egyik vb-övét ajándékozta neki, kinyilvánította – továbbra is látogatni fogja ezen egyház liturgiáit. Ukrajnában 2014-ben kezdődött el az új pravoszláv egyház építése, ami 2019-ben kapott teljesen önálló státust. A régi, korábban a moszkvai patriachátushoz tartozó szárny 2022-ben minden jogi kapcsolatot megszakított Moszkvával, ennek ellenére legalább 100 papjuk ellen kollaboráció vádjával zajlanak eljárások, több templomukat is elvették, a leglátványosabb fellépés ellenük szerzeteseiknek a kijevi Lavra Barlangkolostorból való kitelepítése volt. Ennek az egyháznak több millió híve van országszerte, sok-sok hazáját védő katona is oda tartozónak vallja magát. Sötét és rossz emlékeket ébreszt az emberben a kollektív bűnösség elvének alkalmazása…
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
