Az ősz csendesen kopogtatott a Borzsa-havasokban, amikor a Kárpátaljai Hazajáró Egylet néhány túrázójával nekivágtunk az 1491 méter magas Gemba, az 1516 méterre magasodó Zsidó Magura és az 1374 méter magas Hrab csúcsának. Ez volt a 6. túraszezon 19. kirándulása, egyben az egylet fennállásának 108. túrája.
Simon Rita (Fülöpfalva-Ungvár)
A Gemba csúcsára kapaszkodva a táj egyre szélesebbre tárta ölelő karjait. Ha lábunk nem is, szemünk pihenhetett a Borzsa-havasok hullámzó gerincén. A kárpátaljai hazajárók már szinte úgy ismerik ezt a tájat, mint a tenyerüket. A nyár utolsó napján dél-keleti irányában baktattunk a már sárgás-barnán pompázó főgerincen.
Ezzel a túrával elmondhatjuk, hogy néhány kilométer híján, már az egész főgerincet végigjártuk.
Vezsdel László, az egylet elnöke viccesen meg is jegyezte: aki a Borzsa-havasokban eltéved, attól megvonják a tagságot.
A közel 15 kilométeres túra során lassan a lelkünk is őszi köntösbe burkolózott. A táj mintha mesélni akart volna nekünk a múló időről és az élet állandó változásairól. A nyár élénk, zöldellő színei, amelyeket még júniusban, az Asztagra tartva láttunk itt, már elhalványultak. Elhalványultak, mint a boldogság pillanatai az életünkben, amelyeket talán olykor annyira magától értetődőnek veszünk, hogy elfelejtjük, egyszer elmúlnak.
Az áfonyabokrok szinte már teljesen kopáran várták az őszt, ám néhol még fellelhettünk egy kis vörösáfonyát, mint a természet búcsúajándékát. Az apró, édes szemek íze mintha a nyár utolsó csókját őrizték volna.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
