Szolyva maroknyi magyar közössége egyre gyakrabban hallat magáról. Megújult a magyar óvoda, amely nem csak a legkisebbeknek ad otthont, hanem a magyar programoknak is.
Egy korábbi családi napon ismerkedtek meg a szolyvai magyarok az íjászattal, ami annyira megtetszett kicsiknek és nagyoknak egyaránt, hogy újabb alkalmat szerveztünk. Szándékaink szerint ez az első lépés egy helyi íjászkör megalapításához.
Mintegy két tucat érdeklődő gyűlt össze az óvoda kertjében, hogy őseink rettegett fegyverének mára sportszerré szelídült változatának használatát megismerjék. Az íjászat komoly összpontosítást, letisztult mozgást igénylő tevékenység. Az alapok a helyes alapállás, az íj tartása, a betöltés, a célzás módjai – elsajátítása hosszabb időt vesz igénybe. A nyelvi nehézségek is nehezítik a tanulást. Ám mivel több felnőtt is részt vett az első edzésen, nagyon biztató a helyzet.
Kis András tanár vezetésével, és Fekete Krisztián Petőfi-ösztöndíjas segítségével a húsvéti ünnepek után elkezdődtek az edzések.
A magyarországi Phoenixarchery jóvoltából pedig a Kárpátalja Baranta két gyerekíjjal és nyílvesszőkkel járulhat hozzá ahhoz, hogy a szolyvai magyarok és nem magyarok együtt űzhessék ezt a nemes sportot.
A délelőtti edzés után a csapat együtt látogatta meg a várossal összenőtt Galambos községben működő lovas farmot, ahol Kárpátalja legnagyobb ménese található. A kárpáti pónikból, ismertebb nevükön hucullovakbol álló ménes kitűnő lehetőség arra, hogy a fiatalok a lovaglás mellett a lovasíjászattal is foglalkozhassanak. Mindenki nyeregbe pattant, s egy kört tett lóháton.
A társaság többsége ez alakalommal járt először az egyedülálló galambosi lovasközpontban, s először ült lóháton is.
A szolyvaiak elindultak tehát az íjászat és a lovaglás nehéz, de kalandos és nagy élményeket tartogató útján, s reményeink szerint, ez a két út hamarosan összeér. Bízunk abban, hogy őseink ránk hagyott tudása tevékennyé válik bennük.
Szilaj István
Petőfi-ösztöndíjas
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.