Tapasztalataim szerint még a vadászemberek sem mindig tudják mit, is jelöl fegyverük kalibere.
Mint minden ipari szabvány a sörétes puskák kaliberjelölése is Angliából ered. Ugye emlékszünk még a Gyalog galopp című film jelenetére, amikor a francia várvédők „Hülye angolok… angol hülyék …” kiáltásokkal cukkolják Arthur király lovagjait? Mert ugye mit várunk egy népségtől, amelyik 300 évvel a méter és a kiló feltalálása után még mindig fontban, lábban, hüvelykben, mérföldben, unciában és grainban gondolkodik. És bizony ennek az angol konzervativizmusnak köszönhetjük a sörétesek kaliberét. Történt ugyanis, hogy amikor már nem magán fegyverművesek készitették a flintákat, hanem gyárak, valahogy egységesíteni kellett a csövek belvilágának méretezését. A derék angolok erre kitalálták, hogy meg kell mérni egy angol font (pontosan 453, 59237 gramm) tiszta ólomból hány darab, a csőbe pontosan passzoló gömbölyű golyóbist lehet önteni. Ha 12 sikeredett, akkor tizenkettes lett a kaliber, ha 20,akkor pedig a húszas. Vagyis minél nagyobb e szám, annál „karcsúbb” az adott fegyver csöve, annál kevesebb sörétet lő ki (a 12-es 32-36 grammot, de a 28-as például már csak 18-20 grammot). A sörétes fegyverek kaliberjelzése tehát nem millimétereket vagy egyéb hosszmértéket jelöl, hanem a fentieket. Igen ám, de e szám mögött gyakran látunk egy tört jelet és még egy számot valahogy így: 12/65, 12/67, 12/70 12/76, vagy akár 12/89. Ez a második szám a puskába betölthető töltény hüvelyhosszát jelöli. A modern, füstnélküli, lassú égésű lőporok ugyanis lehetővé tették, hogy az adott kaliberhez egyre nagyobb mennyiségű sörétet párosítsunk, amihez hosszú hüvelyek dukálnak. Megszülettek hát a magnum-kaliberek, melyek ugyan roppant népszerűek a kezdő vadászok között, idővel azonban mindenki rájön, hogy 28-32 gramm söréttel épp úgy (vagy jobban) meg lehet lőni a nyulat vagy fácánt, mint a válcsont-törő 48-60 grammal.
Matúz István
