A kultúra emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, a művelődésnek valamely területe, illetve valamely népnél, valamely korszakban való megnyilvánulása. A civilizációval szembeállítva pedig, amely a technikai fejlettséget jelenti, a szellemi javak és a műveltség tartozik ide.
Tág értelemben mindent magában foglal, amit az ember maga teremt – ellentétben a természet azon részével, amelyet nem teremtett és nem is változtat. A kifejezés alatt általános értelemben egy embercsoport szokásainak és hagyományainak összességét értjük. Hagyományos értelemben a társadalom szellemi élete.
A nemzeti kultúra olyan fogalom, amely az összetartozás eszméjét kulturális alapon tartalmazza, s minden olyan kulturális formát átfog, amely ennek az összetartozásnak a kifejeződését szolgálja, illetőleg a „nemzeti” mibenlétét szimbolikusan kifejezi.
Magyar kultúra minden olyan kultúra, mely bármely módon a magyar néphez köthető. Ez nemcsak a Magyarország területén gyakorolt kulturális univerzálékat jelenti, hanem az egész világon megtalálható. A magyar kultúra kereszténységben gyökerezik, amelyet erős családi értékei, történelmi hagyományai és jól megőrzött népi gyakorlatai hangsúlyoznak.
A fentebbiek tudományos igénnyel megfogalmazott megállapítások, valóságtartalmuk megkérdőjelezhetetlen. Mégis, bennem marad utánuk bizonyos hiányérzet. Mintha egy mesterséges intelligencia megállapításait olvasnám, mely, a kínos pontosságra való törekvés közepette, a lényeget sikkasztja el.
Hiszen a kultúra forrás, s ugyanakkor maga a mindenség óceánja. Olyan erő, mely felemel, megtart, véd és biztonságot ad. Nem utasít, hanem elvezet a célig. Nem magyaráz, mert maga a magyarázat. Benne van minden érték, melyet nemzedékek sokasága teremtett. Ott munkál benne az alkotó akarat, ami tettekre ösztönöz.
Az igazi kultúra tiszta, mint egy Bartók Béla mű, magával ragadó, mint Csontváry cédrusa, zseniális, mint Szentgyörgyi Albert munkássága, s igen, katartikusan fájdalmas, mint József Attila versei…
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le és jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát. A jelkép tökéletes, hiszen nemzeti imánknál nincs ami ékesebben hirdetné, szimbolizálná, felmutatná mindazt, amit e nép át- és túlélt, alkotott és megőrzött.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
