Kész tényként konstatálhatjuk, a hivatalba lépett új amerikai elnök választási ígéretével szemben elmaradt a 24 órán belüli ukrajnai béketeremtés. Az azonnali rendezés helyett legújabban 100 napos tervről lehet hallani. Mikor lesz itt béke? – teszik fel a kérdést oly sokan.
A csoda elmaradt. Annak ellenére, hogy az amerikai választási kampány idején Donald Trump legfőbb külpolitikai ígérete a háború azonnali leállítása volt, sem a megválasztása, sem a Fehér Házba való visszaköltözése nem hozta meg a várt áttörést. Legalábbis egyelőre. Nagyon úgy fest, az ígéreteken túlmenően kész rendezési tervvel nem is rendelkezett. Pillanatnyilag csak annyi érzékelhető, hogy Moszkvára a szankciók szigorításával és a világpiaci energiaárak leverésével, míg Kijevre a finanszírozás mérséklésével próbál nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy tárgyalóasztalhoz és kölcsönös engedményekre bírja a feleket. Erős kételyeim vannak, hogy ezek a lépések elvezethetnek a békéig, vagy legalábbis a fegyvernyugvásig…
Okosabbak csak a lebegtetett Trump–Putyin találkozó után lehetünk, addig viszont folytatódik a pusztítás és tovább szedi ártatlan áldozatait ez a háború, aminek, Trump szavai szerint, ki sem lett volna szabad robbannia. Ám, azért hogy valami pozitívumot mégiscsak becsempésszek a sorok közé, az azért némi optimizmusra ad okot, hogy már jóideje szünetelnek az ukrán energetikai infrastruktúra szétzúzására irányuló masszív orosz rakétaesők, s az ukrán haderő sem veti be olyan erővel a nagyobb hatótávolságú nyugati rakétákat, mint amire előzetesen számítani lehetett. Mintha mindkét oldalon tartózkodnának a szándékos eszkalációtól. S ha ez valóban így van, arra csak az a magyarázat szolgálhat, hogy a háttérben, a kulisszák mögött valamilyen egyeztetések mégis zajlanak, csak az nyilván nem tartozik a nagyérdeműre…
Megmondom őszintén, Moszkva és Kijev álláspontját egymás mellé téve elképzelni sem tudom, hogyan lehetne megállapodásra ösztönözni a feleket. A Kreml ragaszkodik a Krím és a csak részben elfoglalt négy ukrajnai megye teljes területéhez, Ukrajna katonai semlegességéhez, haderejének csökkentéséhez. Kijev ezekről a követelésekről hallani sem akar. Deklaráltan változatlanul az 1991-es határok visszaállítása a cél, továbbá az EU- és NATO-tagság, vagy az utóbbival egyenértékű nemzetközi biztonsági garanciák megléte, például 200 ezer nyugati katona ukrajnai állomásoztatása.
Innen startol tehát Trump elnök meghirdetett békemissziója. Amennyiben ilyen körülmények mellett képes lesz a diplomáciai, tárgyalásos rendezésre, kétségtelenül a Nobel-békedíj legfőbb várományosává avanzsál.
Szurkolok neki! És nemcsak én. A Socis megbízásából készült egyik legújabb közvélemény-kutatásból az derül ki, hogy az ukrajnaiak 50,6 százaléka a nyugati partnerek, közvetítők bevonásával kompromisszumos megállapodást sürget. További 19,5 százalék a jelenlegi frontvonalak befagyasztását is kész lenne elfogadni, csakhogy béke legyen. Ezzel szemben 14,7 százalék mondja azt, hogy a háborúnak az 1991-es határok visszaszerzéséig kell folytatódnia, míg 10,2 százalék szerint legalább a 2022. február 24-i állapotok visszaállításáig ropogniuk kell a fegyvereknek. Ha összegezzük a számokat, azt látjuk, hogy tízből heten akár engedmények árán is, de a békekötés mellett foglalnak állást, míg minden negyedik ukrajnai szerint még nincs itt az ideje a tűzszünetnek. A következtetések levonását az ország sorsát, jövőjét meghatározó politikusokra hagynám…
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
