A századik évforduló a Kárpáti Igaz Szó (eredeti nevén Munkás Újság) jövőre 2020-ra esedékes jubileumára aktivizálódik. A história meg nem más, mint a mi családunk történetének egy emlékezetes életszakasza, nevezetesen a munkácsi Fedeles családnak és fejének, id. Fedeles Jenőnek, mármint édesapámnak a tevékenységével kapcsolatos ungvári időszaka.
Édesapám közvetlenül a háború után, mint a megszüntetett Kárpáti Híradó újságíró-lapszerkesztője „átigazolt” az alakuló, az új világ új lapjához, a Kárpáti Igaz Szóhoz, amelynek eredeti neve, mint a fentiekből is kiderült, Munkás Újság volt.
Így, családostul kerültünk át Munkácsról Ungvárra, a Szuvorov utcában (ma Korzó u.) kényelmes lakásban laktunk, én 1 éves voltam, a nővéreim pedig 5, illetve 9 évesek. Idősebb nővérem még kifogástalanul emlékszik azokra a szép időkre, a másik csak kivonatos emlékeket hordoz magában. Emlékezetük szerint a nevezett utcában volt található az akkori „szberkassza” kirendeltsége, sok szép bolttal egyemben.
De most vissza a laphoz. Már a kezdeteknél ott találjuk Balla Lászlót, a legendás főszerkesztőt, vidékünk maradék magyarságának irodalmi, publicisztikai, sajtós csúcsmentorát, minden magyar vonatkozású tevékenység fő képviselőjét. Munkatársa volt a lapszerkesztőségnek többek között, Lágor György, a későbbi magyarországi bagdadi nagykövet – átmeneti időket éltek apáink, a határok úgy-ahogy átjárhatóak voltak, de nem sokáig. Megemlítendő még a másik György, aki nem kevésbé volt elkötelezett híve a magyar szó terjesztésének, mint inkább megmaradásának ezen a tájon. Apám egyébként rajzoló őstehetség volt, mint azt Balla László egy 2005-ös KISZ-ós tárcában ecsetelte. Később a festészet kötötte le, amolyan naiv festőművész volt. Birtokomba van egy munkácsi utcarészletet ábrázoló élénk színezetű festménye, amely hosszas, 29 évi budapesti „vendégeskedés” után vándorolt vissza hozzám. De ez már egy másik történet.
Ungvári „kiruccanásunk” 1948-ban befejeződött, mivel édesapám nem volt hajlandó belépni a kommunista pártba. Újságíró, tehát közéleti beosztású ember csak úgy nem mozoghatott, nem tevékenykedhetett abban a világban, hogy ne legyen elkötelezettje a pártnak. Apám inkább vállalta a lefokozást, a kisemmizést, ha úgy tetszik, de emberileg gerinces maradt és volt mindig is a mindenkori jóhiszemű embertársai szemében.
Ezután a család visszaköltözött Munkácsra, ahol, pontosan 50 éve, 1969. április 12-én halt meg ez a sokat szenvedett, méltatlanul elfeledett, máskülönben sokak által mégiscsak igen tisztelt, ízig-vérig magyar érzelmű Ember, így nagybetűvel.
Fedeles Jenő
Munkács
