Horrorfilm, katasztrófa. Ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel jellemzik ukrán katonák a BBC-nek adott leírásukban a kurszki állapotokat. Donald Trump amerikai elnök szerint ukrán katonák ezrei vannak körülkerítve, s ő arra kéri az orosz elnököt, kímélje meg a bajba jutott ukrán hadsereg fegyvereseinek az életét. A kijevi vezetők szerint azonban szó sincs ilyesmiről, a hivatalos tájékoztató szerint csupán előre eltervelt, biztonságosabb pozíciókba való átcsoportosítás zajlik az Ukrajna által elfoglalt kurszki területeken.
Az ukrán hadsereg tavaly augusztusban jelentős orosz területeket vont ellenőrzése alá Kurszk megyében. A váratlanság erejével ható hadműveletnek egyszerre több célja is volt. Akadt, amit hivatalosan is deklaráltak, más megközelítésekről inkább csak katonai szakértők értekeztek. Sokak szerint az elsődleges cél a Szudzsa melletti atomerőmű elfoglalása lehetett, ami cserealapot képezhetett volna az oroszok által kontrollált zaporizzsjai létesítménnyel. Más verziók szerint magát a kurszki területet cserélték volna el orosz megszállás alatt álló ukrán földekre. A kurszki betöréstől azt is remélték, hogy csökken az orosz nyomás a kelet-ukrajnai frontvonalon. Az teljesen nyilvánvaló, Kurszkkal fontos aduászként számoltak Kijevben az esetleges tűzszüneti- és béketárgyalásokon. Azonban most veszni látszik ez a kártya is.
Érdemes megvizsgálni: mit nyert és mit veszített Ukrajna ezzel a katonai akcióval. Elsősorban politikai értelemben.
Az ukrán hadsereg hosszasan, mintegy hét hónapig tartotta Kurszkot. Jókora presztízsveszteséget mért ezzel a Kremlre. Nehéz pillanatban lelkesíteni tudta saját hadseregét és társadalmát is. A katonai akcióval az oroszok sebezhetőségét is demonstrálta nyugati partnerei felé, vélhetően ez is kellett ahhoz, hogy megkapja a nagyobb hatótávolságú rakéták bevetési engedélyét mélységi orosz célpontok ellen.
Ugyanakkor az orosz katonai nyomás nem lankadt más szakaszokon, az ősszel rekordtempóban foglalta el az agresszor az újabb és újabb donbászi területeket. Az ukrán betörést az orosz propagandagépezet igyekezett saját céljaira felhasználni, s ezzel is erősíteni a honvédő háború mítoszát. A gáztranzit leállása miatt üresen maradt gázvezetékeken keresztül Szudzsába bejutó orosz csapatok manővere minden bizonnyal a későbbiekben sok mozifilm alapját képezi majd. Minden jel arra utal, hogy végül is az oroszok képesek lesznek teljesen kiszorítani Kurszk megyéből az ukrán haderőt, amit nagy szimbolikus győzelemként adhatnak el Moszkvában.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint Kurszk elérte a célját. Azt, hogy ez a cél hány ukrán emberéletbe került, ma még hadititok övezi, de egyszer talán kiderül az ára. Akkor majd világosabban látjuk és eldönthetjük, valóban megérte-e?…
Mindenesetre Kijev szempontjából a lehető legrosszabbkor jött a kurszki kivonulás – hivatalosan biztonságosabb pozíciókba való átcsoportosítás –, mert ez biztosan nem erősíti a tűzszüneti és béketárgyalások ukrajnai alapjait.
Apropó, tárgyalások. Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter ismét meghúzta a Kijev általi „vörös vonalakat”. Eszerint Ukrajna soha, semmilyen körülmények között nem ismeri el a megszállt területek orosz fennhatóságát. A NATO- és EU-tagság iránti igényt sem kérdőjelezheti meg senki, mert ez az ukrán nép stratégiai választása, s egyetlen országnak sincs joga megvétózni az ukrán emberek döntését. Mint ahogyan az ukrán hadsereg potenciáljának csökkentése sem lehet alku tárgya, ugyanis csak egy erős, nagy létszámú és jól felszerelt haderő nyújthat megfelelő biztonsági garanciát a későbbiekben. Azt is tudjuk, a moszkvai álláspont ennek éppen a fordítottja. Hogy lesz ebből béke? – tesszük fel állandóan a kérdést.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
