Még soha nem volt olyan közel a tűzszünet esélye, mint most, miután az új amerikai adminisztráció intenzív tárgyalásokat folytat mindkét féllel. A Bloomberg tudni véli, április 20-án, húsvét napján léphet életbe a fegyvernyugvás. Miközben a háttérben megfeszített egyeztetések folynak a részleteket illetően, addig úgy Amerikában, Oroszországban, Ukrajnában és Európában egyaránt egymásnak feszülnek a béke- és háborúpárti álláspontok.
Egyik oldalról azt halljuk, nem engedhetünk az orosz agresszió térnyerésének, mert az precedenst teremthet. Kerül, amibe kerül, de igenis vissza kell állítani az 1991-es határokat, az utolsó orosz katonát is ki kell űzni Ukrajna területéről, a Kreml vezetőit pedig a háborús bűnösök padjára kell ültetni. A másik oldalon az emberéletek megóvását, a pusztítások befejezését tekintik inkább prioritásnak, ezért hajlamosak lennének kompromisszumokat kötni, akár területi engedményekbe is belemenni, csakhogy végre elhallgassanak a fegyverek.
Érdemes lehet megvizsgálni, Ukrajnára nézve mivel is járna, ha Isztambulhoz hasonlóan ezúttal is elbuknának a béketárgyalások. Ebben az esetben nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, az oroszok újult erővel támadnák a már így is ezer sebből vérző energetikai szektort és más létfontosságú infrastrukturális létesítményeket. Tovább zajlana az ukrajnai városok pusztítása. A katonák mellett a civil lakosság elleni támadások sem csitulnának. Ma úgy kell az embereknek élniük Kijevben, Odesszában, Harkivban, Szumiban és sok más nagyvárosban, hogy nem tudják, éppen hova csapódnak be az ellenséges drónok, úgy térnek esténként nyugovóra, nem garantált, hogy reggel is együtt ébred a család… Amíg tart ez a rettenetes háború, nemcsak a fronton lévők vannak állandó életveszélyben…
Az ukrán gazdaság állapota, ergo az emberek megélhetése is súlyos kérdéseket vet fel. Amíg nem lesz viszonylagos nyugalom, tovább tart az elképesztő mértékű elszegényedés. Naponta nő mindennek az ára, az infláció havi bontásban is kétszámjegyű, a jegybank devizatartalékai folyamatosan csökkennek, hogy valahogy életben tartsák a nemzeti fizetőeszköz értékét, az ország általános eladósodottsága már most olyan szintű, hogy azt nemcsak a következő generáció, de még unokáink is nyögni fogják. Tudták, hogy csak idén tavasszal Kijevnek többet kell visszafizetnie a Nemzetközi Valutaalapnak a korábban felvett kölcsönök után, mint amennyit várhatóan kapni fog?… Már így is évtizedek kellenek az ország újjáépítéséhez, a további pusztulás csak ront a helyzeten.
És akkor a leglényegesebb szempontról még nem is szóltunk. Mert egy normális világban mégiscsak az emberéletek megóvása az első. Kiderül-e valaha, hányan áldozták az életüket ebben a háborúban? Tízezrekre tehető a sebesültek száma, akik egy életen át magukon hordozzák majd a háború nyomait, félő, hogy a családok nyakába szakad minden teher velük kapcsolatban. Vannak szemérmetlen nyugati politikusok, akik nem rejtik véka alá, az ukrán emberéletekkel érdemben ők nem számolnak, őket csak Oroszország gyengítése érdekli, az ukránok vére által… Felháborító!
Az ukrán nemzet jövője forog kockán. Egy születésre három elhalálozás jut, ezzel a legrosszabb helyen állunk a világon. A háború minden egyes nappal való folytatása tovább ront ezen a katasztrofális demográfiai mutatón, aminek következményei beláthatatlanok lehetnek. A tízmillió ukránból vajon hányan jönnek majd haza? Minél tovább tart a ez az egész, annál kevesebben…
Most csak három fő szempontot vizsgáltunk meg, de ez a sor még tovább bővíthető. Úgyhogy amikor a háború vagy békéről zajlik a vita, nem árt mélyebben is a dolgok mögé tekinteni, és feltenni egy egyszerű kérdést: biztosan megéri az utolsó ukránig,azaz a végsőkig harcolni, eszköz lenni mások kezében?
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
