„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” (Zsoltárok 50:15) – kisgyerekként, amikor erre a nagymamám konyhája falán függő Igére vetődött a tekintetem, azt gondoltam, a „nyomorúság ideje” csak valamikor idős koromban jön el. Akkor még úgy hittem, fiatalon nem kell segítséget kérnem senkitől sem…
Hamar rájöttem, hogy tévedtem. S most, látva a körülöttünk lévő „nyomorúságokkal” teli világot, már biztos vagyok benne, hogy ezt a magunk erejéből már nem tudjuk megoldani.
A nyomorúság ott van egy fiatal döntéskényszerei közepette, a családot fenntartani próbáló szülők anyagi gondjaiban, a háború árnyékában élő emberek mindennapi bizonytalanságában…
Mégis, ott a megnyugtató felismerés, hogy mindezen nehézségek ellenére van egy Szabadító, akire bármikor rábízhatjuk magunkat. A feltámadás ünnepe erről a Szabadítóról, Jézus Krisztusról szól, aki megmutatta: a halálnak, a bűnnek, a sötétségnek nincs végső győzelme. Krisztus szenvedése, kereszthalála és feltámadása egyszer és mindenkorra rámutat arra: mindig van világosság a sötétség után.
A „húsvéti hit” viszont nem csupán egy ünnepi, egyszeri érzelem, hanem életre szóló ígéret. Egy döntés, amit minden nap meghozhatunk, hogy hiszünk abban, Isten képes változást hozni ott is, ahol mi tehetetlenek vagyunk.
Néha éppen a próbatételek ébresztik rá az embert, mennyire szüksége van az isteni gondviselésre.
A feltámadás napja azt hirdeti, van kiút a kilátástalanságból, hiszen, ahogy Pál apostol is megírta, „minden javukra van azoknak, akik Istent szeretik”. Nem állítom, hogy könnyű szilárd hittel tekinteni a bizonytalanság közepette, amikor fegyverek ropognak, s a hírcsatornákon – még Virágvasárnap is – áramló gyász újra és újra megrendít. De talán éppen ebben a megrendülésben születik meg a tisztább látás, ráébredünk, hogy nem emberekben, politikai hatalmakban vagy anyagi forrásokban kell bízni, hanem az élő Istenben, akinek a gondviselése soha nem szűnik meg.
Húsvét ünnepén emlékezzünk erre a bizonyosságra. Gondoljunk a szenvedőkre, gondoljunk azokra, akiknek a fájdalma, a kilátástalanság szinte felfoghatatlan. S mindeközben kapaszkodjunk abba a reménybe, amely erőt ad. Ha Krisztus a harmadik napon diadalmaskodott a halál felett, a sírból is ki tudott lépni, akkor Ő a mi életünk legkilátástalanabb helyzetében is képes változást hozni.
Most már tudom: Isten ígérete beteljesedik mindannyiunk életében, csak annyit kell tennünk, hogy segítségül hívjuk az Urat, és Ő megszabadít, a szívünk pedig ezért hálás örömmel dicsőíti Őt.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
