„Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi hitünk” (1Kor 15,14)
Krisztusban kedves testvérek! Krisztus ünnepélyes és fényes feltámadásával ismét zeng egyházunkban az örömhír: Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!
Akkor, amikor a halál nap mint nap megjelenik az életünkben, amikor a sötétség, mint egy lepecsételt sírban, egyre sűrűbbnek tűnik, a „Krisztus feltámadt!” üzenet úgy hangzik, mint az ég válasza földünk tragédiáira. A húsvéti köszönéssel nemcsak egy múltbeli történelmi eseményre emlékezünk, hanem hirdetjük, hogy az élet győz a halál felett, a jó a rossz felett, és a remény a reménytelenség felett. A feltámadásban látjuk, hogy az utolsó szó nem a halálé, hanem a Szereteté. Jézus korában a Golgotán a világ elnémult a feltámadásra való várakozásban. Most mi is hasonlót élünk át. A mi szívünk is elnémul, mert várjuk az élet győzelmét a halál felett, a béke és a jó győzelmét a háború és a gonoszság felett. Krisztus győzelme nem jelenti a halál automatikus megszűnését, hanem annak átalakulását, vagyis átváltozását. Krisztus megváltoztatta a halál természetét: „pászkává”, azaz átmenetté tette, nem pedig összeomlássá, amit nagyon fontos tudatosítanunk szenvedő népünkben ezekben a nehéz időkben.
Számunkra, keresztények számára a feltámadás napja különleges: nem csak liturgikus és érzelmi hagyományok, szertartások, teli pászkás kosár. Krisztus feltámadása hitünk szíve, reménységünk lényege és erőnk forrása. Nem véletlenül írta Pál apostol a korinthusiaknak: „Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi hitünk” (1Kor 15,14).
Az idei ünnepünk különleges jelentőséggel bír. 2025-ben ünnepeljük az első egyetemes zsinat összehívásának 1700. évfordulóját, ahol megalkották a Hitvallást, amely a mai napig elhangzik minden Szent Liturgián. Ott az Egyház világosan és egyértelműen kijelentette: „Várom a holtak feltámadását és a jövendő örök életet”. A feltámadásba vetett hit nem csupán egy melléklet a kereszténységhez, hanem annak alapja. Az Egyház hite nem mítoszokon alapul, hanem az apostolok és a szentek sokaságának tapasztalatán, mert Krisztus nem valamilyen emlékekben támadt fel, hanem a valóságban – megdicsőült testben, amely ugyan sebeket hordoz, de él a dicsőségben.
Ebben az évben egyházunk meghirdette a jubileumi szentévet: a Remény évét. A reményét, amely lelki válasz a háború fájdalmára, az átélt bizonytalanságokra, az emberi kétségekre. A feltámadt Krisztusba vetett remény nem menekülés a valóságtól, hanem az a képesség, hogy lényegesen többet lássunk a halálnál, lássuk a legyőzetését. A háború sújtotta Ukrajnában nap mint nap szembesülünk a halállal, de keresztényként nem veszítjük el a reményt, mert a feltámadás emberei vagyunk. Ezért a halálra adott válaszunk nem a félelem, hanem a hit. Nem csüggedés, hanem szolgálat. Nem némaság, hanem tanúságtétel.
Isten különleges kegyelmi ajándéka mindnyájunk számára az örömhír vértanújának, Orosz Péternek a közelgő boldoggá avatása, aki az üldöztetés sötét időszakában életét adta Krisztusért és az Egyházért. Vértanúsága élő képe a feltámadásban gyökerező reménynek.
Isten nem érzelmileg akar ránk hatni, ezért a feltámadás az éjszaka csendjében történik. Azt akarja, hogy a szeretet és a személyes tapasztalat által ismerjük meg őt. Ezért a feltámadásnak nem tömegek voltak tanúi, hanem azok, akik szerették, keresték és siratták őt.
Krisztusban kedves Testvérek! Az I. egyetemes zsinat és a Hitvallás kihirdetésének 1700. évfordulója fényében, a Remény évében, vértanúnk közelgő boldoggá avatását várva, mindnyájatokat buzdítunk: Tegyetek bizonyságot arról, hogy Krisztus feltámadt! Tanúsítsátok imáitokkal, áldozatkészségetekkel, hűségetekkel és jóságotokkal, mindennapjaitokban és a rendkívüli megpróbáltatásokban – legyetek élő jele annak, hogy nem a halálé az utolsó szó, mert az Úr legyőzte azt. Ne hagyjuk, hogy a gonoszé legyen az utolsó szó az életünkben – adjuk át azt a feltámadt Krisztusnak!
Ez a húsvét erősítsen meg mindannyiunkat abban a hitben, hogy a fény erősebb a sötétségnél, a szeretet erősebb a gyűlöletnél, és az élet erősebb a halálnál. A feltámadt Úr áldjon meg benneteket, családjaitokat, a mi sokat szenvedett Ukrajnánkat és mindenkit, aki várja a békét.
Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!
Főpásztori áldással:
Tódor, munkácsi püspök és Nílus segédpüspök
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
