A háborús tapasztalatok technológiai előnyt hoztak, de az exportkorlátozások fékezik az iparág nemzetközi kitörését
Miközben Ukrajna a saját vérével írja át a modern hadviselés szabályait, a világ egy része már profitot termel azokból a trendekből, amelyeket az ukrán ellenállás hívott életre. Az országban a háborús kényszer, a technológiai kreativitás és a frontvonalon zajló innováció olyan fegyverrendszereket szült, amelyek hatékonyságukat nem laboratóriumban vagy hadgyakorlaton, hanem a valóság legkeményebb terepén bizonyították. Ennek ellenére Ukrajna mindeddig csak korlátozottan tudott élni az ebből fakadó gazdasági előnnyel.
Bujdosó Ivett
A 2025 áprilisában közzétett SIPRI-jelentés világosan mutatja, hogy a világ katonai kiadásai történelmi rekordokat döntöttek, és ebben a mozgásban Ukrajna nemcsak szereplő, hanem alakító erő is lett, a piaci hasznot azonban mások könyvelik el.
A jelentés szerint Ukrajna GDP-jének 34 százalékát költötte védelemre 2024-ben, ezzel világelsővé vált a katonai kiadások arányát tekintve. Ez az összeg 64,7 milliárd dollárt jelentett, miközben Oroszország – GDP-arányosan csak 7 százalékkal – abszolút értékben 149 milliárdot fordított ugyanerre, részben titkosított büdzséből. Az ukrán hadiipar ennek ellenére nem tudott exportorientált fejlődési pályára állni, mivel a háborús helyzet miatt számos fegyverkategória kivitelét jogszabályok tiltják.
Noha ennek racionális alapja van – hiszen minden elérhető eszközre szükség van a védekezéshez –, a korlátozások gátat szabnak a nemzetközi piacra lépésnek, épp akkor, amikor a világ szinte minden régiójában nő a kereslet az olcsó, hatékony, gyorsan gyártható fegyverek iránt.
Az ukrán innovációk elsősorban az aszimmetrikus hadviselés terén emelkednek ki. Drónok, rádióelektronikai zavarórendszerek, szoftveralapú tűzvezetési megoldások: ezek mind olyan technológiák, amelyeket más államok most próbálnak adaptálni saját védelmi rendszereikbe. Olekszij Babenko, a Vyriy Drone vezérigazgatója szerint az ukrán drónok hatótávolsága jóval meghaladja a kínai típusokét, miközben az alkatrészek költségei versenyképesek. A végső ár mégis magasabb, mivel az állami adóteher beépül az árba. Ez azt jelenti, hogy Ukrajna saját gyártóit hozza hátrányba egy olyan versenyben, amelyben technológiailag már vezetne.
Katerina Mihalko, a Technológiai Erők ügyvezetője úgy véli, Ukrajna nem pusztán termékeket, hanem komplex rendszereket és azok gyakorlati alkalmazásának tudását is exportálhatná, ha lehetőséget kapna rá. A robotizált eszközök, a REB-kompatibilis irányítási struktúrák és az ezekhez fejlesztett szoftverek együtt olyan csomagot jelentenek, amely egyedülálló a piacon. Ivan Sztupak katonai szakértő pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Ukrajna nemcsak eszközöket, hanem oktatási szolgáltatásokat is nyújthat: taktikai egészségügyi képzés, NATO-kompatibilis katonai tanfolyamok és gyakorlatban tesztelt kiképzési módszerek mind olyan termékek, amelyekre már most is lenne igény.
A nemzetközi hadiipar ma már nemzetközi együttműködések mentén működik. Egy korszerű légvédelmi rendszer, mint például a NASAMS, több mint ezer vállalat közös munkájával jön létre. Ukrajnának elengedhetetlen lenne olyan partnerségekhez csatlakozni, ahol a saját fejlesztései más országok gyártási láncaiba illeszkedhetnek. Ez nemcsak gazdasági előnyt jelentene, hanem biztonságpolitikai garanciákat is, hiszen a közös gyártás kölcsönös függőséget teremt.
A rendelkezésre álló adatok és szakértői értékelések alapján megállapítható, hogy az ukrán hadiipari fejlesztések iránt fennálló globális kereslet valós, ugyanakkor az exportképes működés akadályait jelenleg elsősorban jogi korlátozások, gazdasági-szabályozási hiányosságok és az ipari kapacitások korlátozottsága jelenti. Mindezek következtében Ukrajna nem tud teljes mértékben bekapcsolódni a nemzetközi fegyverpiaci versenybe, ami más, hasonló profilú szereplők – például Kína – számára kedvezőbb pozíciókat eredményezhet.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
