2025. május 8-án, a II. világháború utáni korszakban először került amerikai származású vezető a katolikus egyház élére: Robert Francis Prevost, az Egyesült Államokból és Peru szolgálataiból ismert bíboros lett a 267. pápa, XIV. Leó névvel. Megválasztása jelentős változást jelez a Vatikán profiljában: a hangsúly a missziós egyházon, az egyetemes összefogáson és a társadalmi igazságosság kérdésein keresztül új lendületet kapott. Elemzésünkben áttekintjük életútját, megválasztásának körülményeit, és közel két hónapos pontifikátusának legfontosabb vallási és politikai állásfoglalásait, valamint első rendelkezéseit és reformkísérleteit.
KISZó-összeállítás
Rövid életútja
Robert Francis Prevost 1955. szeptember 14-én született az Egyesült Államokban, Chicago városában, francia–olasz származású apától és spanyol–louisianai kreol felmenőkkel rendelkező anyától. A felsőfokú tanulmányait a pennsylvaniai Villanova Egyetemen végezte, ahol matematikából szerzett diplomát 1977-ben. Ugyanebben az évben belépett az Ágostonos Rendbe, ahol teológiai és kánonjogi tanulmányokat folytatott Rómában. 1982. június 19-én szentelték pappá. Ezt követően Peruba küldték misszióba, ahol évtizedeken át szolgált. A perui egyház iránti elkötelezettsége, helyi ismeretei és vezetői képességei alapján 2015-ben Chiclayo püspökévé nevezték ki. Innen vezetett az útja a Szentszék egyik legfontosabb hivatala, a Püspöki Dikasztérium élére, melynek prefektusa lett 2023-ban.
Megválasztásának körülményei
A 2025-ös konklávét Ferenc pápa halála tette szükségessé, aki hosszú pápaság után 2025 áprilisában hunyt el. A pápaválasztó bíborosok – összesen 129 szavazásra jogosult – május elején gyűltek össze a Vatikánban, hogy megkezdjék a konklávét, mely szokatlanul gyors lefolyású volt: mindössze négy szavazási fordulót követően megszületett a döntés. Ez arra utal, hogy a testületben hamar kialakult egy konszenzus Prevost személye körül.
A bíborost többen sötét ló jelöltként emlegették, mert nem tartozott a konklávé kezdetén leggyakrabban emlegetett esélyesek közé,
és a neve csak a szavazások előrehaladtával kezdett komolyabban felmerülni. Május 8-án, az esti füst és az „Habemus Papam” után jelentették be, hogy az első amerikai pápa megkezdte pontifikátusát. A megválasztása utáni első megszólalásában a „hidak építésének” szükségességéről beszélt, és szimbolikus jelentőségű volt az is, hogy a „Leó” nevet választotta, amely utoljára XIII. Leó pápa (1878–1903) idején hangzott el – őt sokan a modernizálódó egyház egyik elindítójaként tartják számon. A névválasztás így azt az üzenetet is hordozhatja, hogy az új pápa a hagyomány és a nyitottság egyensúlyát kívánja megvalósítani.
Állásfoglalása vallási és politikai kérdésekben
XIV. Leó pápa megválasztását követően már első megnyilatkozásaiban világossá tette, hogy pápaságát az egyház megújulásának, a szociális érzékenységnek és a világ békéjének kívánja szentelni.
Kiemelten fontosnak tartja a szinodalitást, vagyis a közösségi gondolkodás és döntéshozatal megerősítését az egyházon belül,
valamint azt, hogy a katolikus egyház aktívan és hitelesen reagáljon a világ aktuális kihívásaira. Felszólalásaiban hangsúlyozta a szegények, a háborúk áldozatai és a migránsok melletti kiállás fontosságát. Különös figyelmet fordított a közel-keleti és az ukrajnai konfliktusokra, és több alkalommal is sürgette a békét, emlékeztetve a nemzetközi közösséget a humanitárius jogok betartásának szükségességére.
Vallási kérdésekben Leó pápa megerősítette a papi cölibátus fontosságát, és egyértelművé tette, hogy a hagyományos tanításokat kívánja megtartani, ugyanakkor
határozottan kiállt az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a zéró tolerancia mellett a szexuális visszaélések terén.
Püspökeihez és papjaihoz intézett üzeneteiben a lelkipásztori alázatot, a közelséget és a hiteles tanúságtételt hangsúlyozta, elutasítva mindenféle hatalmi szemléletet az egyházi szolgálatban. A belső egyházi megosztottságokra válaszul egységre és testvéri párbeszédre hívott, nyitottságot és együttműködést sürgetve a különböző irányzatok és közösségek között.
Rendelkezései és újításai
Bár pontifikátusa még nagyon friss, XIV. Leó pápa első lépései máris jelzik, milyen irányvonalat kíván követni. Május 18-án tartotta ünnepélyes pápai beiktatását a Szent Péter téren, amelyen nemcsak a világegyház képviselői, hanem számos állami és diplomáciai vezető is részt vett. Ez a széles nemzetközi figyelem is jelzi, hogy
megválasztása nemcsak vallási, hanem politikai szempontból is mérföldkőnek számít.
Röviddel beiktatása után már több nyilvános imádságot vezetett, melyekben a világ békéjéért, a háborús térségekben élőkért és a papi hivatások megújulásáért fohászkodott.
Bár konkrét rendeleteket eddig még nem adott ki, pápává választását megelőző egyházi pályája – különösen a Hittani Dikasztérium vezetőjeként – már előrevetítette, hogy elkötelezett az egyházi kormányzat átláthatóbbá, hatékonyabbá és részvételibbé tételében.
Kiemelt figyelmet szentel a női jelenlét és szerepvállalás megerősítésének az egyházi döntéshozatalban, valamint a missziós szemlélet élénkítésének.
Egyházfőként világossá tette, hogy a középpontban nem a bürokrácia, hanem az evangéliumi szolgálat áll, és hogy az egyháznak – különösen a peremre szorult közösségekben – konkrét, életközeli válaszokat kell adnia.
Az első hetek alapján jól érzékelhető, hogy XIV. Leó pápa egy olyan korszakot nyit meg, amely a hiteles tanúságtételre, a békére és az egyház megújuló küldetésére épül.
Ez is érdekelheti:
A Vatikán új időpontot jelölt ki Orosz Péter Pál vértanú pap boldoggá avatására Kárpátalán
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
