A háború tönkreteszi Ukrajna mezőgazdaságát: aknamezők, munkaerőhiány, dróntámadások
A háború árnyékában Ukrajna egyik legfontosabb ágazata, a mezőgazdaság nap mint nap súlyos csapásokat szenved el. Az orosz támadások nemcsak a frontvonalakat érik, hanem a termőföldeket, a gazdákat és a vidéki közösségeket is. A Guardian riportja alapján körvonalazódik, hogyan válik lehetetlenné a mezőgazdasági munka a keleti régiókban.
A frontvonalhoz közeli farmok, különösen Szumi és Harkiv régiókban, folyamatos fenyegetésnek vannak kitéve dróntámadások, aknák és katonai korlátozások miatt. A termőföldek 25%-a megszállás alatt van, és mintegy 138 000 négyzetkilométernyi területet szennyeznek fel nem robbant lőszerek.
A munkaerőhiány, amelyet a sorozások súlyosbítanak, mélyen érinti a mezőgazdasági termelékenységet, különösen a kisgazdálkodók körében, akik nem kaptak katonai mentességet. Sokan közülük csökkentették vagy megszüntették tevékenységüket, ami vidéki gazdasági összeomláshoz vezetett, tovább fokozva az elvándorlást.
A Szumi városához közeli földeken Mikola Mondrajov egy orosz drón roncsait takarítja el. Amikor nem a területvédelmi alakulat tagjaként szolgál, földet művel. Bár farmját még nem érte közvetlen támadás, 30 kilométerre a fronttól sem érzi magát biztonságban. „Az oroszok nemcsak katonai célpontokat támadnak. A farmokat is. A mezőgazdaság Ukrajna kulturális örökségének része, amit el akarnak pusztítani” – mondja.
A háború előtt az agrárium Ukrajna egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata volt: a GDP 10,9%-át adta, és a foglalkoztatás 17%-át biztosította.
Ma azonban a helyzet drámai. A termőföldek 25%-a orosz megszállás alatt van. A front közelében tilos a földművelés, a mezőket erődítmények építésére használják. Mindezt tetézi a munkaerőhiány: a gazdák többsége behívót kapott, különösen a kisebb farmok szenvednek, amelyek nem élveznek mentesítést.
Az Ukrán Agrárvállalkozók Klubjának igazgatója, Oleh Khomenko szerint a mezőgazdaság veszteségei már meghaladják a 100 milliárd dollárt. „A munkaerőhiány 30%-os, szemben a háború előtti 10%-kal. Mindenki ugyanazt mondja: nincsenek traktorvezetők, nincs ember a feldolgozóüzemekben.”
Mikola Panaszenko gazda két dróntámadást is elszenvedett Szumiban: egyik alkalommal a pajtája, máskor az irodája semmisült meg. Bár gabonatárolóját sikerült újjáépíteni, az irodáját teljesen lerombolták. Traktorát ma már bokrok között rejtegeti, nehogy célponttá váljon.
„Nincsenek munkásaim. Mindenki katonának állt. Senkit nem érdekel” – mondja keserűen.
Hangsúlyozza: a kisgazdák a helyi piacokra is termelnek, nemcsak exportra. „Ha mi eltűnünk, a falvak is eltűnnek.”
Hasonlóan vélekedik Andrij Szema is, aki 150 hektáros földjén gazdálkodik. A háború előtt 150 disznót nevelt, ma néhány csirkét, kacsát és pulykát tart csak. „A disznók hozták a pénzt, a baromfi szezonális. A bevételem egyharmadát elvesztettem.”
A mezőkön tankcsapdák és frissen ásott lövészárkok szabdalják a földet, egyes területeken még bunkereket is emeltek.
A farmerek a saját földjükön már csak katonai engedéllyel dolgozhatnak. Egy másik gond, hogy a nagybani felvásárlók kihasználják a veszélyhelyzetet: „Pékárunak való gabonát termelünk, de csak a legolcsóbb takarmányárat akarják fizetni, mondván: közel a fronthatár, nem biztonságos ide jönni” – meséli Szema.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
