A munkácsi Márton Róbert ökölvívó hazai és nemzetközi sikereiről rendre beszámolunk sportrovatunk hasábjain. Az immár felnőtt válogatott sportolóval több mint két éve Munkácson beszélgettünk utoljára. Az akkor 17 esztendős bokszoló még Lembergben tanult és sportolt, ám néhány hónapja visszatért szülőföldjére. Az ötszörös – gyermek, junior és ifjúsági korosztályban – ukrán bajnok, junior világbajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes, ifjúsági Eb-második most a felnőttek között szeretne bizonyítani.
A 20 éves Róbert október végén ezüstérmes lett a Kropivnickijben rendezett férfi ökölvívó országos bajnokság 22 éven aluli korosztályában. A 91 kilogrammosok mezőnyében induló Latorca-parti öklöző úgy lett második, hogy a negyeddöntőben fej- és vállsérülést szenvedett.
– Természetesen az első hely és a felnőtt válogatottság megszerzése volt az elsődleges cél, ebből csak az egyik sikerült. Lehet, ha nem sérülök meg, akkor az arany is meg lett volna, de nem bánkódom, talán majd jövőre – meséli az apai ágon magyar felmenőkkel rendelkező bokszoló. – Úgy alakult a sorsolás, hogy négy párharcot kellett vívnom a végső győzelemért, míg az ellenfeleknek ehhez elég volt három is. A második összecsapásban véletlenül összefejeltem az ellenfelemmel, aminek következtében felszakadt a fejbőröm. Ez elég gyakori, ugyanis ebben a korosztályban már fejvédő nélkül bokszolunk, amit meg kell szokni. Az orvosok ellátták a sebet, így visszamehettem a ringbe, végül nyertem, de közben egy vállsérülést is összeszedtem. Az elődöntőben a jobb kezemet alig tudtam használni, óriási fájdalmaim voltak, tovább szakadt a sebem, nagyon véreztem, így a második menetben félbeszakították a párharcot. Végül az addig szerzett pontok alapján engem hoztak ki győztesnek. Az orvosok javaslatára visszaléptem a finálétól, ekképpen technikai vereséggel második lettem. Függetlenül a körülményektől, mivel döntőbe kerültem, az ukrán szövetség behívott a ukrán válogatottba. A válogatottság megszerzése azt is jelenti, hogy egész évben az országos szövetség finanszírozza a szerepléseimet.
Az első edzőtábor december 4-én kezdődik, árulta el az ökölvívó. A jövő évi Európa-bajnokságra készülnek majd. Mivel súlycsoportonként csak egy versenyző indulhat a kontinensviadalon, ezért a legnagyobb riválisával, a harkivi Szerhij Gorszkovval kell megvívnia a kijutásért. Ellenfele nem ismeretlen a számára, hisz az országos bajnokság előtt együtt készültek Harkivban, mivel Kárpátalján nincsenek megfelelő kvalitású edzőpartnerek.
Róbert szülővárosában, Munkácson kezdte el az ökölvívást, de a jobb körülmények és lehetőségek miatt 13 évesen Lembergbe költözött. Az eltelt idő alatt Kárpátalján is sokat fejlődött a sportág, így néhány hónapja visszatért.
– A lembergi egyesületemnek nagyon sokat köszönhetek, ott váltam igazán jó bokszolóvá – ecseteli. – Az ott eltöltött öt év igen gyümölcsöző volt. Ha nem Lemberg, már rég felhagytam volna a boksszal. Ott minden körülmény ideális volt a fejlődésemhez, de lehetőséget kaptam arra, hogy hazatérhessek, én pedig éltem vele. Jelenleg Munkácson lakom a szüleimmel, hetente ötször-hatszor járok Ungvárra edzeni. A megyeszékhelyen nagyon jók a körülmények. Az új edzőm Zaporizzsjából érkezett, három hónapja dolgozunk együtt, de több mint nyolc éve ismerem. Természetesen tartom a kapcsolatot a régi tréneremmel is.
Róbert elégedett eddigi eredményeivel, és úgy érzi, jó úton halad, kis feladatokat tűz ki maga elé a nagyobb cél elérése érdekében.
– 13-14 évesen azt hittem, hogy enyém a világ, és mindent azonnal akartam, ezért a kudarcokat elég nehezen éltem meg – fogalmaz. – Idővel rájöttem, hogy mindennek megvan az ideje, ma már tisztában vagyok azzal, hogy a sikerért meg kell küzdeni. Azon dolgozom, hogy folyamatosan fejlődjek, ebben a sportágban nem lehet egyik napról a másikra a csúcsra jutni, kell egy bizonyos érettség és rutin ahhoz, hogy a felnőttek között is maradandót tudjak alkotni. Tavaly például harmadik voltam a 22 éven aluliak korcsoportjában, idén sikerült a második hely, ami azt jelzi, hogy jó uton haladok. A jövő évi feladat az első hely megszerzése, valamint szeretnék elindulni a felnőtt bajnokságban, ami még nagyobb kihívást jelent számomra. A hazai mellett nemzetközi versenyeken is bizonyítani szeretnék.
Ahogy minden sportolónak, neki is az olimpiai szereplés jelentené amatőr karrierje csúcsát. Gyerekkora óta az olimpiai aranyéremről álmodozik. Egy ideig még biztos álom marad az ötkarikás szereplés, ugyanis ahhoz, hogy kvótát szerezzen a 2020-as tokiói játékokra, országos bajnoki cím és jó Európa- és világbajnoki szereplés szükséges.
– Elérhetetlen célokat nem szoktam kergetni, koromból fakadóan most még nem reális Tokió, talán négy évre rá ott lehetek az olimpián – vélekedett. – Óriási a konkurenciaharc a válogatottba jutásért. A súlycsoportomban a 91 kilogrammosok között az olimpiai bajnokok 24-27 évesek, így még minden előttem áll.
Olekszandr Uszik a példaképe, már többször is találkoztak, a napokban lehetősége nyílt arra, hogy együtt edzenek pár napot. Sokat beszélgettünk, teljesen közvetlen kapcsolat alakult ki kettőnk között. Róbert az olimpia után Uszikhoz hasonlóan szeretne profi karriert befutni. Ő már nem tud magyarul, pedig apai dédapja csak magyarul beszélt. Igyekszik kiköszörülni ezt a csorbát, így a tervek szerint újévtől beiratkozik egy magyar nyelv tanfolyamra.
Szabó Sándor
