Egy értékes életút elismerése

Augusztus 20-án Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült Györke Magdolna, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási–Tudományos Intézete Magyar Filológiai Tanszékének docense, a filológiai tudományok kandidátusa.

− Gratulálok a kitüntetéshez!

− Köszönöm szépen. Az elismerést megtisztelőnek tartom, és nagyon örülök neki.

− Hogyan érintette a jelölés?

− Meglepődtem.

− Mindig erre a pályára készült?

− Igen, mindig is pedagógus szerettem volna lenni. Az iskolában kedveltem a humán tantárgyakat, különösen a magyar nyelvet és irodalmat. Ezért esett a választásom az Ungvári Állami Egyetem magyar szakára.

− A kárpátaljai magyar tudományos élet és a felsőoktatás területén végzett több évtizedes kiemelkedő kutatói és oktatói tevékenysége elismeréseként kapta a Magyar Arany Érdemkeresztet. Meséljen a szakmai múltjáról és jelenéről.

− Az ungvári járási Tiszaágteleken születtem. 1972-ben érettségiztem a Nagydobronyi Középiskolában. 1972-től 1977-ig az Ungvári Állami Egyetem Filológiai Karának hallgatója voltam. Itt kaptam meg a filológus, magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet, majd ebben az évben az ungvári egyetem magyar tanszékének laboránsa, óraadó tanára lettem.

1988-tól a tanszék adjunktusa, majd előadója, főelőadója és docense voltam.

A rendszerváltás után magyar nyelvet és irodalmat tanítottam az ungvári járási Kisgejőcön. Ehhez a településhez köt a családom is. Párhuzamosan óraadó tanárként dolgoztam a tanszéken is. Tíz évig – 2006-tól 2016-ig – másodállásban tanítottam a Kijevi Szlavisztikai Egyetem Kárpátaljai Intézetében is. Jelenleg az UNE Ukrán–Magyar Oktatási–Tudományos Intézete Magyar Filológiai Tanszékének docense vagyok. Oktató-kutató munkánkhoz hozzátartozik a fiatal kutatók irányítása, segítése. Részt veszek a fiatal kárpátaljai kutatók, diákok, PhD-hallgatók tudományos konferenciáin Ungváron és Beregszászban, tudományos kutatásaikkal kapcsolatos szakértői bizottságok munkájában, szakkollégiumok felvételijén. Rendszeresen közreműködöm hazai és nemzetközi tudományos konferenciák munkájában. Ilyen volt a nemzetközi finnugor kongresszus Sziktivkárban és Debrecenben, nemzetközi kétnyelvűségi konferencia a Kárpát-medencében, a nemzetközi hungarológiai szimpóziumok és konferenciák Ungváron, a 6. Dialektológiai Szimpozion Szombathelyen, illetve nemzetközi tudományos konferenciák Pécsett és Budapesten. 1989-ben részt vettem az Európai nyelvatlasz I. kötetének, 2001-ben pedig az Összkárpáti nyelvatlasz VI. kötetének munkálataiban.

− Munkájának egy része az öltözködés megnevezéseit kapcsolja össze családnevekkel, nyelvjárásokkal. Honnan jött az ötlet, hogy szükség van ennek az egyedi témának a kidolgozására?

− A kárpátaljai magyar nyelvjárások sok olyan vonást őriznek, amelyek nem jellemzőek a többi magyar nyelvjárásra. Szókészlete gazdagnak mondható mind a megőrzött régiségekben, mind átvételek terén. Az öltözködés szakszókincsében is sok megnevezés elavult, vagy már kiveszett a használatból. Az öltözködésre nagy hatással volt – és napjainkban is van – a divat változása. Egyes ruhadarabok kimennek a divatból, így feledésbe merülnek a megnevezéseik is. Előfordul, hogy csak az idősebb korosztály emlékezetében maradtak meg, esetleg irodalmi művekben események, korok leírásánál, személyek jellemzésénél találkozunk a visszaszorulóban levő szavakkal. Ezért választottam kutatásom tárgyául az öltözködéssel kapcsolatos megnevezések vizsgálatát. Kandidátusi értekezésemet 2002-ben védtem meg az Ungvári Nemzeti Egyetem Filológiai Karán.

Az anyagot Kárpátalja 36 településén gyűjtöttem,

ezek a kutatópontjai Lizanec Péter A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza című háromkötetes munkájának is. A dolgozathoz 670 szót tartalmazó magyar–ukrán szótár tartozik mellékletként, amely az öltözékneveket tartalmazza. A védés után is foglalkoztam az adott témakör szókincsével. Az elmúlt években a szláv elemeket vizsgáltam a kárpátaljai magyar nyelvjárásokban, nyelvhasználatban. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Magyar Filológiai Tanszék nyelvészeinek: Lizanec Péternek, Kótyuk Istvánnak, Horváth Katalinnak, akiktől sokat tanultam mind szakmai téren, mind emberségből. Megtanultam és vallom, hogy a tudományos kutatáshoz, a tanári munkához kitartás, alázat, szerénység és tisztelet kell.

− Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

− Fontosnak tartom a tudományos kutatómunkát, módszertani kiadványok, szakmai publikációk elkészítését, a magyar nyelven oktató-kutató intézményekkel való kapcsolattartást, az önképzést, a szakmai egyeztetéseket, a terület magyar tannyelvű iskoláinak tantárgyi vetélkedőiben való részvételt, a magyar szakos tanárok munkájának segítését. Szeretném megköszönni az UNE Ukrán–Magyar Oktatási–Tudományos Intézete vezetőségének, a Magyar Filológiai Tanszéknek a jelölést, valamint Magyarország köztársasági elnökének a magas kitüntetést.

Csuha Ivett