Az országok, nemzetek történelmében is vannak fordulópontok, amikor valamilyen esemény – háború, forradalom, államcsíny – után már semmi sem marad a régi. A nép vesz egy mély lélegzetet, és elkezdi eltakarítani a romokat, belefog az újjáépítésbe. A magyarság történelmében például Mohácsot, Trianon tragédiáját, vagy a kommunista rezsim bukását tekinthetjük sorsfordítónak. Az egész nemzetet, Kárpáthazát megrázó eseményeket követően a magyar népnek mindig volt ereje az újrakezdéshez.
A megpróbáltatásokban a kárpátaljai nemzetrésznek is bőven volt része. A múlt század viharai okozta hol ide, hol oda tartozás, az alkalmazkodás kényszere megviselte apáinkat, nagyatyáinkat, s rajtunk is mély nyomot hagyott. Ám ők konok kitartással, apáról fiúra öröklődőn vigyázták, óvjuk mi is az anyanyelvet, az egységes nemzet gondolatát, hitét.
Sokan ismerhetik azokat az anekdotaszerű, de inkább elszomorító történeteket, hogy valaki hány meg hány országnak volt már a polgára, pedig soha el nem hagyta Munkácsot, Ungvárt, Beregszászt… Ám bárhová is tartozott e vidék, mindig adott volt a lehetőség az anyanyelven való tanuláshoz. Az „átkos” rendszerekben természetes volt a két- vagy többnyelvűség. A boltok, hivatalok falán, nagyapám iskolai bizonyítványában, békésen megfért egymás mellett a magyar, a ruszin és a cseh vagy szlovák szöveg. A szovjet érában megszűnt ez a gyakorlat, de az anyanyelven tanulás lehetősége megmaradt.
A rendszerváltással fejlődésnek indult iskolarendszerünk. Igaz, a kétnyelvű bizonyítvány, a magyar szó hivatalos ügyekben való használata, amire a 2012-es nyelvtörvény lehetőséget biztosított volna, csak a remény szintjén valósult meg. Az eltörlésére tett első kísérlet lángba borította a Donec-medencét. Most mégis kivégezték. Már reményünk sem maradt rá, hogy megszülessenek a kétnyelvű bizonyítványok, diplomák. Sőt, az új jogszabály szerint törvénysértésnek minősül a nem ukrán feliratok kifüggesztése is. És ki tudja, milyen eszement megszorítások várnak még ránk.
De csakazértis kitartunk! Jöjjenek bármilyen államhatárok, rontó soviniszta hadak, ha kell, a romokon újra kezdjük az építkezést!
