A csongori Sass Rita a jövőjét illetően még kicsit bizonytalan, de annál biztosabban kezeli az ecsetet. A 16 éves lány kissé zárkózott személyiség, viszont jó és megbízható barát, nem utolsó sorban pedig az osztály Picassója.
– Milyen a gimis élet?
– Szeptembertől vagyok a Nagydobronyi Református Líceum tanulója. Mind a tanárok, mind a nevelők igyekeznek maximálisan ellátni feladatukat. Tetszik, hogy családtagként kezelnek minket, és a bajban számíthatunk rájuk. A kolis életet is szeretem.
– Van kedvenc tantárgyad?
– Igen, a biológia. Könnyen megjegyzem és megértem, illetve érdekesnek találom. Emellett a kémia és a tornaóra is favorit.
– Gondolkodtál már a továbbtanuláson?
– Úgy gondolom, az ember egész életén át tanul. Szeretnék tovább tanulni, viszont még nem döntöttem el, konkrétan hol. Felmerült Magyarország, és az orvostudomány, mint szakterület. Az álmom az, hogy egészségügyben dolgozhassak.
– Mivel töltöd a szabadidőd?
– A líceumi szabadidőmben a zeneteremben szoktam gyakorolni. Zongorán, gitáron és harmónikán tanulok játszani. Heti rendszerességgel edzünk a gimi röpicsapatával. A röplabda egyébként a kedvenc sportom. Ezenkívül filmet nézek. Fontos számomra, hogy a mű üzenettel bírjon és ne legyen unalmas. Szeretek utazni, túrázni, ami egyrészt megnyugtat, másrészt inspirál. Ami mégis leginkább leköt, az a festés és a rajzolás.
– Gyerekkorodban is jól ment a festegetés?
– Kicsi koromban is szívesen rajzolgattam, festettem. Anyukámtól rengeteg kifestőt kaptam, amit seperc alatt kiszíneztem Most már nem színes ceruzával dolgozom. Már alsós koromban felfigyeltek rá a tanárok, hogy e téren ügyesebb vagyok a többieknél és később ez még inkább kitűnt. Igazság szerint mindent lefestek, ami gyönyörködtet, ami számomra kihívást jelent, ami üzenetet hordoz. Festeni jobban szeretek, mint grafikázni, mivel a színek játéka izgalmasabb a satírozásnál. Nehezebb is festékkel dolgozni, fontos a pontosság, amitől számomra még értékesebb.
– Az utóbbi időben mégis több grafikával rukkoltál elő. Gondolkoztál esetleg azon, hogy művészeti irányban indulj tovább?
– Az általános iskolában a rajzaimra rendre tizenkettest kaptam, de a grafikázásra csak egy jóindulatú nyolcas jutott. Emiatt hanyagoltam is ezt a módszert. Nemrég egy barátom megkért, hogy rajzoljam le. Megmutatta a többieknek, akiknek nagyon is tetszett a munkám, így azóta többen is felkértek ilyen feladatra. Eszembe jutott, hogy ezt az oldalamat is komolyabban kellene fejleszteni, de most inkább az orvosi mellett szólnak az érvek. Abbahagyni nem akarom, diplomaszerzés után még egy kiállítást is el tudok képzelni a képeimből.
– Hogyan fér bele a zsúfolt mindennapokba az ilyen aprólékos munka?
– Leginkább este kezdek neki, mivel ilyenkor már minden komolyabb feladatot elvégeztem és csend van. Ha szükséges, akkor egész este festek, hogy elkészüljön az alkotás.
– Örökölted a művészi hajlamot?
– Nem. Sokan elcsodálkoznak azon, hogy a családban előttem senki nem érdeklődött a festészet iránt, nem igazán tudott rajzolni, nekem mégis sikerül. Amolyan kakukktojás vagyok.
– Milyen céljaid, terveid vannak a jövőt illetően?
– A továbbtanulás, a szakmámban való elhelyezkedés áll most az első helyen. Nem szeretném abbahagyni a festegetést sem. Remélem, az alkotásaim nemcsak nekem, de az embereknek is tetszenek majd.
Bara Tünde
