Ötven esztendeje, hogy egy lángoló Míg-15 fedélzetén belépett a mítoszok világába Gagarin, az első, aki új kort nyitott a homo sapiens számára. Bizony fél évszázada, hogy meghalt az első asztronauta aki elhagyta szülőbolygónkat, és akkoriban – neki és kollégáinak köszönhetően – valahogy másként néztünk a világra. Sőt nemcsak akkor, hanem jó harminc esztendeje, mikor világra eszmélő kamaszként felfedeztem a sci-fi műfaját. Hiszen nézzük csak, milyen volt az a kor, mikor a tv képernyőjén az Alfa Holdbázis kitaszított legénysége igyekezett új hazát találni a tejútrendszerben, amikor az Orion űrhajó – szigorúan vésztartalék meghajtással – végső harcba kezdett az emberiségre törő varangyok ellen, és amikor az USS Enterprise Kirk kapitány irányítása alatt elindult a csillagösvényen.
Egy szó mint száz, a bizakodás és hit kora volt az az idő. Hittünk benne, hogy modern isteneink – a technika és a technológia – igazi mindenhatók. Hogy egyszer majd az emberi faj kirajzik a naprendszerbe és nem lesz előttünk legyőzhetetlen akadály és mindez a korabeli szórakoztató iparban is megjelent. Aztán valami megroppant. Mára már legfeljebb gagyi űroperákban repkednek lézerkardos jupie-janik, és valamit véglegesen elvesztettünk. Talán a jövőbe vetett hitünket, hiszen 30 esztendő telt el azóta, hogy ember járt a Holdon. Talán ez volt az utolsó áttörés, mert mára kiderült: csak a hidegháború hadszíntere volt a technológiai fejlődés. A mikrochip és a rakéta-hajtómű nem az embert, hanem a végső győzelmet kellett szolgálja, csakúgy, mint tette ezt Kalasnyikov elvtárs és Mr. Colt.
Napjainkra pedig megértük, hogy fajunknak lassan a civilizáció globális túléléséért kell harcba szállnia. Már nem álmodunk idegen világokról, mert saját világunk boldogít bennünket rémálmokkal: éhínséggel, klímaváltozással, százmilliók Exodusával és gonosz ideológiák térnyerésével. Mi lesz mindennek a vége? Nos, én hiszem, hogy dacára a bajoknak, győznek világunk új hősei, akik nem a csillagokban keresik majd fajunk boldogulását, hanem a talpunk alatt, a porladozó anyaföldben.
