Széljegyzet: A remény feltámadása

Nem véletlen, sokkal inkább szükségszerű, létünk lelki-szellemi megéléséből fakadó, hogy a húsvét (valamint a keresztények és keresztyének másik meghatározó ünnepe, a karácsony) a születés, a megújulás, az újrakezdés csodáját hirdeti, táplálja.
Nem véletlen, mivel ezt a két évezredet a háborúkkal, pusztító járványokkal és még gyilkosabb eszmékkel sújtott Európa aligha vészelte volna át a hitből fakadó remény, a „van tovább” tudatosítása nélkül.
Ugyanez áll kicsiny kárpátaljai magyar közösségünkre is. Talán „annyi balszerencse… oly sok viszály…” egyik nemzetrészünket sem érte, mint ezt. Különösen igaz ez az utóbbi száz esztendőre. Hányszor kellett „ölre, perre” mennünk igazunkért, jogainkért, többször puszta megmaradásunkért.
Aligha lett volna a léleknek ereje e mindig reménytelennek látszó küzdelmek megvívására a húsvét üzenete nélkül. Tudnunk kell: a nagypénteki sötétség nem a vég, hanem az új kezdet hírnöke. A külső és belső támadások, értékeink megkérdőjelezése, jogaink lábbal tiprása, nemzetlétünk tagadása… a mindenkori próbatétel nem kerekedhet felül rajtunk mindaddig, míg munkál, él bennünk az akarat, míg fel tudjuk emelni arcunkat és szívünket, míg hisszük az Emberfia csodáját.
Mert nem a megfogyatkozottak, hanem a reményvesztettek törnek meg. Az arctalan sokaság csak azt tudja kiáltani: Barabás. Az igazság békéjét szívükben őrzők megvallják Jézust még akkor is, ha Kajafások és Pilátusok hada uszul ellenük.
A húsvét az élet fenségéről küld üzenetet. Azt hirdeti a világnak, hogy a gonosz, bár trónuson ül, nem uralkodhat felettünk, ha hittel vállaljuk és valljuk az egy és megmásíthatatlan igazságot, azt, hogy az Emberfia áldozatával elnyert szabadságunk a legnagyobb érték, amit nem csorbíthat semmi és senki.
Ez hozza el a remény feltámadását. Ez táplálja a csüggedőt, ad erőt. Így lesz az akaratból tett.
Újra és újra.