Centenáriumi sorozatunkban ezúttal a lap régi olvasóinak visszaemlékezéseiből közlünk néhányat. Dr. Ljáh Erzsébet nyugalmazott gyermekorvos mondja el először, milyen emlékei vannak a 100 éves újságról.
A Kárpáti Igaz Szó egész életemen át elkísér. Kiskoromban, Nagydobronyban, a szülőfalumban, ahol felnőttem, ahol a postás Boris néni, vagy Szanyi Mikó Zoli hordták az újságot, az öcsémmel szaladtunk elébük, vártuk az Igaz Szót s vele a mesét, a gyerekoldalt. Abban az időben és még hosszú éveken át, a rádión kívül, az újság volt az egyedüli hírforrás, az emberek az országban és a világban történtekről csak innen értesülhettek, már ami a szigorú cenzúra után megíródott. A laphoz való ragaszkodás megmaradt a mai napig. Ha haza megyek, első dolgom, hogy kezembe veszem az újságot, amit az öcsém előszeretettel gyűjt számomra.
Az évek során gyermekorvosként, egészségügyi szervező-vezetőként igazi emberi, baráti kapcsolat alakult ki az újsággal, az újságírókkal. A férjemmel akkor is megvettük, amikor már csak az újságárusoknál lehetett kapni Ungváron. Szombatonként rendszeres rituálé volt, hogy Laci (megboldogult férjem) amint felkelt, elugrott a héten megjelent lapszámokért, amit az árus félretett nekünk.
Mire hazajött, addigra lefőtt a kávé és együtt, akár egy családtaggal, kávéztunk, A-tól Z-ig átolvastuk és csak azután kezdődött a nap.
Egészségügyi dolgozóként számos egyéb mellett az egészséges életmódra nevelés is a feladataim közé tartozott. Rengeteg cikk, interjú jelent meg közreműködésünkkel. A felnőtt lakosság egészségre nevelése, a betegségek megelőzése, a szociális betegségekkel való állandó harc mozzanatai a KISZó-n keresztül jutottak el az olvasóhoz. Szoros kapcsolat alakult ki az egészségügyi rovat vezetőivel: Baksa Lujzával, majd Magyar Tímeával. Számos cikk jelent meg a gyermeknevelésről, az aktuális állapotokról a gyermekgyógyászatban, a fertőző betegségekről, a védőoltások fontosságáról, a higiéniai követelményekről, az egészséges étkezésről, a mozgás fontosságáról, fogorvosi gondokról, mentális problémákról, csecsemőgondozásról, az óvoda és az iskola szerepéről, a család fontosságáról – és ez csak egy töredéke annak, amit az újságon keresztül elvittünk az olvasóhoz.
…Ez a kapcsolat örök. Mivel én egyébként is szeretek írogatni – rendszeresen publikáltam a KMEDT tevékenységéről, a külföldi konferenciákon szerzett tapasztalatokról. Az újság hasábjain keresztül megismertük és köszöntöttük kollégáinkat, kitüntetettjeinket.
Az újság segítségével szólaltunk meg az aktuális eseményekről. Például – 2004 jut eszembe a magyarországi népszavazás eredményével kapcsolatban. Korán reggel munkába menet megcsörrent a telefonom – mit szólunk az eredményhez – kérdezte egy ismerős hang az újságtól. Laci vezetett, így én válaszoltam. Őszintén, ,,ami a szívemen a számon” módon kimondtam:
„Fáj, hogy bennünket – akik magyarnak születtünk, ezen a nyelven gondolkodunk, beszélünk, élünk, álmodunk, neveljük gyermekeinket – megtagadtak az anyaországiak. Hogy nem értik, hogy a Magyar Haza csak velünk együtt teljes…”
Másnap megjelent az újság és szó szerint le volt írva, amit mondtam, mellette Hidi Endre, Orosz Ildikó kommentárjai (én Ungvárról, Endre Dobronyból, Orosz Ildikó Beregszászból) – hárman nagydobronyiak adtunk hangot érzéseinknek. Ilyenre csak az újság képes – földiek találkoztak egy oldalon és kifejthették gondolataikat. Ilyen ez az újság – családtag, jóbarát, szószék, nevelő, gyógyító, világnézetformáló, összetartozást-serkentő, ápoló, lüktető, élő szervezet, sok tehetséges ember odaadó, hozzáértő munkásságának eredménye, ötvözete.
Ünnepeljenek ők, ünnepeljünk mi, az olvasók és örüljünk együtt ennek az eredményekben gazdag, rögös, 100 éves életútnak! Az Újság kollektívájának további sikeres munkát, erőt, egészséget, eredményes csatákat az IGAZ SZÓÉRT!
MÉG ÁLLNAK A HEGYEK, MÉG ÉL A NÉP és ÉLJEN A KELETI KÁRPÁTOK ÚJSÁGA – A 1OO éves KÁRPÁTI IGAZ SZÓ.
Dr. Ljáh Erzsébet
Ungvár–Vác
