Centenáriumi sorozatunkban ezúttal a lap régi olvasóinak visszaemlékezéseiből közlünk néhányat. Dr. Ljáh Erzsébet nyugalmazott gyermekorvos mondja el először, milyen emlékei vannak a 100 éves újságról. Kovács Péter, az Ungvári Magyar Tannyelvű Elemi Iskola és Drugeth Gimnázium igazgatója köszönti az ,,ünnepeltet”.
Őszintén megvallva még az én számomra is hihetetlenül hangzott elsőre az információ, miszerint az Igaz Szó hamarosan százéves. Pedig igaz. Ebből az alkalomból engedtessék meg papírra vetnem néhány gondolatot. Csak úgy spontán, mindenféle kutakodás, előkészület nélkül. Simán csak az emlékeimre és benyomásaimra támaszkodva…
Kora gyermekkoromból (éppenséggel ez sem tegnap volt már, hisz hamarosan 50 leszek, ha a Jóisten el hagyja érni) tudom visszaidézni azokat az éveket, amikor
a nagymamám – hogy a gyér konyhai fényt pótolja, annak üveges ajtaja előtt állva – újságot olvas.
Csakis anyanyelvű lap jöhetett szóba, hisz ő, aki 1900-ban született, semmilyen más nyelven nem tudott megnyikkanni sem, nemhogy olvasni! A ,,pápaszem” a kezében, nem a szemén. Valahol félúton az újság és a szeme között. Még ma is vissza tudom idézni a hangját, amint félhangosan mormolva olvassa maga elé a sorokat. Aztán ami nem nyeri el a tetszését, azt ennél kissé hangosabban kommentálja is. Csak úgy magának… Véleményt mond… Másnak nem is igen mondhatta volna el azokban az időkben. Emlékszem, két lapot járattak akkor a szüleim: az Igaz Szó mellé ugyanis kötelező volt ,,kiíratni” a Kommunizmus Fényei címűt is. No ez utóbbi volt az, amit emlékezetem szerint nálunk odahaza soha, senki nem olvasott.
Úgyhogy én – szerintem sokezredmagammal – kárpátaljai magyar gyerekként úgy cseperedtem föl, hogy van nekünk egy újságunk, a Kárpáti Igaz Szó.
Ebből értesülhettünk évtizedeken át hazánk (de jól is fog ez a fölsorolás hangozni, ma 2020-ban: a Szovjetunió, Szovjet-Ukrajna, vagy szűkebb pátriánk: Kárpát-Ukrajna, Kárpátontúl, Uzshorod, jobbik esetben Kárpátalja és Ungvár), no és persze Magyarország meg a nagyvilág eseményeiről. Természetesen a politika, a lap fenntartói szinte mindig megpróbálták befolyásolni a tartalmat. Lelkük rajta, mi azt néztük, kinek a tollából jelent meg ez vagy az az írás.
Mert a jó újságíró a sorok között is tudott üzenni. Még a hatalmi cenzúra közepette is…
Csak meg kellett érteni ezeket az üzeneteket.
Életrevalóságát és azt, mennyire szüksége van rá az olvasóközönségnek, kétségkívül azzal tudja leginkább bizonyítani a százéves sajtóorgánum, hogy fennmaradt. A szerkesztők, munkatársak, nyomda stb. változtak ugyan az idők során – hisz ez így természetes –, de a lap soha nem veszítette el közszolgálati funkcióját, mindvégig megmaradt a kárpátaljai magyarság vezető írott sajtókiadványának. Az új és újabb kezdeményezéseiket is csak üdvözölni tudja az olvasó. Gondolok itt pl. az online ,,Kárpáti Igaz Szóra”, vagy éppen a lap ukrán nyelvű internetes változatára.
Ebből is látszik, mennyire próbálnak lépést tartani korunk aktuális kihívásaival. És ami számomra – civil olvasó számára – legalább ennyire fontos: a modern újságírás időszakában is, mikor sok másik lap nemes egyszerűséggel a világhálón föllelhető információk összeollózásából él,
az Igaz Szónál kiváló publicisták dolgoznak, és az újság hasábjait javarészt az ő tollukból származó önálló cikkek töltik meg minden alkalommal.
Az egyik ungvári magyar tanintézmény vezetőjeként pedig csak hálámat tudom kifejezni a lapnak. Mióta a Drugeth újraindult (2004. szeptember 1.), jóindulatú figyelem, irántunk való szívélyes érdeklődés tapasztalható részükről. Minden nagyobb jelentőségű rendezvényünkről, velünk kapcsolatos eseményről az elsők között, ha nem épp elsőként számoltak be, és tudósítanak mind a mai napig.
Tisztelt Kárpáti Igaz Szó, tisztelt igaz szósok! E szép jubileum alkalmából Isten éltesse a lapot volt, jelenlegi és jövőbeni munkatársaival egyetemben!
Isten adja, hogy újabb száz esztendőt megérjen!
És azt is tiszta szívből kívánom, hogy megjelenésének kettőszázadik évfordulója küszöbén is legyen még sok kárpátaljai magyar iskola, amelyik köszönteni tudja a lapot…
Kovács Péter
Ungvár
