Centenáriumi sorozatunkban ezúttal a lap régi olvasóinak visszaemlékezéseiből közlünk néhányat. Dr. Ljáh Erzsébet nyugalmazott gyermekorvos mondja el először, milyen emlékei vannak a 100 éves újságról. Kovács Péter, az Ungvári Magyar Tannyelvű Elemi Iskola és Drugeth Gimnázium igazgatója köszönti az ,,ünnepeltet”. Szanyi Béla, Ung-vidék díszpolgára idézi fel emlékeit a lapról.
A Kárpáti Igaz Szót már több mint 60 éve olvasom. Ismerkedésünk úgy kezdődött, hogy 12 évesen a nyári vakáción nagyapámmal együtt sodortuk a dohány fűzéséhez szükséges spárgát. Ez egy kezdetleges géppel történt, melyet két ember működtetett. Az egyik – ez voltam én – hajtja, a másik, a nagyapám pedig a sodrás fokát szabályozandó, a két-, három-, illetve négyágú feszítőt viszi végig a pályán.
Nos, a délutáni „műszak” első pihenője akkor volt, amikor a postás néni meghozta a Kárpáti Igaz Szót és a kis újságot.
Ilyenkor leültünk nagyapával, és szó szerint az utolsó betűig kiolvastuk mindkét lapot.
A bonyolultabb témákat – politika, gazdaság – nagyapám részletes magyarázata után értettem meg. Az öreg nagyon felvilágosult ember volt. Fiatal korában több mint 10 évig Amerikában dolgozott. Egy rézbányában szintmesteri fokozatig vitte.
Az újság iránti érdeklődésem később sem szűnt meg.
Amikor a hároméves tényleges katonai szolgálat alatt távol kerültem Kárpátaljától, édesanyám csomagban küldte el nekem a lapokat.
Hálával és tisztelettel emlékszem az újság egyik prominens munkatársára, Andor Györgyre, aki nagyon sokat segített nekem tanácsaival, amikor kolhozelnök lettem.
Akkor is az újság mellett álltam, amikor sötét felhők tornyosultak fölötte, és aktívan hozzájárultam a zöld KISZó első lépéseinek egyengetéséhez.
Most, hogy az újság a 100 éves jubileumához érkezett, csak gratulálni tudok a lap munkatársainak ahhoz, hogy továbbra is ilyen magas színvonalon szolgálják Kárpátalja és egész Ukrajna magyarságát.
Szanyi Béla,
Palágykomoróc
