A horgászatról Reviczky Gáborral
Az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színész. A mai magyar filmművészet ikonikus alakja, de ugyanakkor ünnepelt szinkronszínész is, kinek jellegzetes orgánumán szólalt meg Szarumán a Gyűrűk urában, vagy Palpatine császár a Jedi visszatérben. Ugyanakkor elég, ha azt mondom Gaben, és rögtön mindenkinek beugrik az Üvegtigris simlis autókereskedője, ha pedig a Dzsungel könyve kapcsán szóba kerül Balu, mindannyiunk szeme előtt ő jelenik meg, miközben szól a musical egyik leghíresebb dala, a Pofonofon. Egy szó, mint száz, megkerülhetetlen alakja lett a színháznak, a filmvászonnak és a szinkronstúdióknak, ugyanakkor sokan csak úgy ismerik, mint a Horgászt, hiszen elképesztő szenvedéllyel űzi-e sportot. Újabban viszont a vadászattal is kacérkodik, hiszen a Fehova vadászati részlegének kiállításán futottunk össze sokunk nagy kedvencével: Reviczky Gáborral.
– Eddig azt hittem, csak a horgászat a szenvedélye, de most mégis egy kiállítás és vásár vadászati részlegén találkozunk. Mi ennek a magyarázata?
– Talán az, hogy évek óta töltök be egy szívemnek nagyon kedves funkciót. Elvállaltam a Magyar Erdők Nagykövete megtisztelő feladatát, valamint az M5 TV-csatornán megy a műsorom, az Erdei utakon címmel, amelyben nem csak az erdőkkel, de az erdőket járó emberekkel is foglalkozom.
Persze a horgászathoz sem vagyok hűtlen, hiszen sokkal előbb lettem a magyar horgászok nagykövete és ez a kétlakiság most is megtapasztalható rajtam, hiszen a zöld, „erdei” kabátom alatt ott lapul a vizeket szimbolizáló kék garbóm, noha ez a két szín igencsak „üti egymást”.
– Mióta horgászik?
– A horgászat nagyon régi szerelem, hiszen 4 esztendős koromban már önállóan pecáztam. Tatabányán nőttem fel, ahol akkoriban az Által-ér fantasztikus halállománnyal rendelkezett. Nem volt ritka például a 3 kilogrammot is elérő domolykó sem. Így aztán a korai sikerek egy életre megfertőztek a horgászat szeretetével.
– Van kedvenc horgászmódszere?
– Mivel versenyhorgászom is, így a felkészülések és versenyek okán legtöbbször a könnyűszerelékes keszegezés az, amit művelek. Ezt a műfajt általában rakós bottal, mach bottal vagy spiccbottal űzöm, a versenyfeltételektől és kapásintenzitástól függően. Egyébként pedig „civilben” legjobban pergetni szeretek.
– Mit szeret a pergetésben?
– Azt, hogy hatalmas kreativitást igényel. Nagyon nem egyszerű eltalálni azt a ritmust,sebességet, amivel fel tudom kelteni a ragadozóhalak figyelmét, ki tudom váltani a támadó magatartást. Ezt a ritmuskeresést például úgy űzöm, hogy három különböző boton három egyforma orsót használok. Ez azért van, hogy amikor megtalálom azt a tempót, amivel eredményes tudok lenni, és ráállt a kezem a sebességre, ne kelljen egy más áttételű orsóhoz igazítani a dolgokat.
– Van-e kedvenc horgászvize?
– Mára tulajdonképpen nincs, hiszen minden horgászvíz szép a maga módján. Régen, még a Kiskörei Vízlépcső megépülte előtt, a Tisza volt a nagy kedvencem. Abban az időben a tiszafüredi híd füredi oldala volt a kedvenc helyem. Volt ott egy kis patakbefolyó, amely torkolatában feltöltötte a medret és ezen a zátonyon, kb. 70 centis vízben, be lehetett gyalogolni a nagy Tisza medrébe. Ha Debrecenből Kaposvárra mentem – akkoriban e két város teátrumaiban játszottam – mindig megálltam annál a befolyónál és a legritkább esetben maradtam zsákmány nélkül.
– Van valamilyen horgász álma?
– Hát az a hemingway-i „nagy hal”, az a minden izmot, idegszálat végsőkig kimerítő nagy csata – az egy nagyon várt és óhajtott álmom, de eddig sajnos csak álom maradt. Remélem, egyszer majd annak is eljön az ideje, majd meglátjuk…
– Hogyan áll a halételekkel, hiszen az igazi horgász el is tudja készíteni a zsákmányt?
– Ami azt illeti, a süllőt és a harcsát bizony nem csak megfogni, de elfogyasztani is szeretem. Kedvenc halételem –amit egyesek szerint igen jól készítek – az igazi magyar halászlé. Nagy szerencsémre van egy barátom, aki ellát csúcsminőségű magyar paprikával, és ezt, meg a megfelelően előkészített hagymát tartom a sokak által kedvelt halászlevem titkának.
– A színészkollégák hogyan tolerálják a horgászat iránti szenvedélyét?
– Rengeteg színész horgászik, mi több, van egy színész-horgászválogatott is, ennek Trokán Péter, Csőre Gábor, Baráth Attila és jómagam vagyunk oszlopos tagjai. Szóval ezen a téren nem számítok valami fura szerzetnek a világot jelentő deszkák környékén.
– Van a családban, aki továbbviszi a pecabotot?
– Kisfiam horgászik, ám igazából csak velem együtt szereti űzni ezt a vízparti elfoglaltságot.
Matúz István
Fotó: magyarmezogazdasag.hu
