Vadásznovellák a Felvidéktől a Vajdaságig
Sokfélék lennénk mi, magyar vadászemberek. Van közöttünk, kinek szívét egy gerlenagyságú madárka, a szalonka dobogtatja meg, és van, ki végzetesen elkapta az „afrika-kórt”, mely az embert mindig visszahúzza oda le, Délre. Van, ki az erdélyi havasokat, van, ki az Alföld mezejét járja. Van közöttünk gazdag és szegény, fiatal, tejfölösszájú és olyan Nimród, aki már a sokadik X-et tapossa. Valami azonban szinte mindannyiunkban közös. Egy pohár jó bor mellett szeretjük elmesélni élményeinket. Persze van, aki nem éri be ennyivel, és kalandjait könyv alakjában osztja meg. De mi legyen azzal az erdőjáróval, kiknek van ugyan egy-két jó története, viszont nem tudna megtölteni egy teljes kötetet. Nos, az ilyen, szárnyukat bontogató vadászírók számára nyújtott lehetőséget a Nimród Alapítvány és a Hunor Magazin az „50+… vadász emlékeiből” című antológiasorozattal. Tavaly az „50+1 vadász emlékeiből” című kötettel indítottak, idén pedig az olvasókhoz került az „50+2 …”.
A kiadványról tudni illik, hogy finanszírozása és terjesztése sajátos, a szerzők pedig a nagyvilág magyar vadászainak legszélesebb spektrumát képviselik. Végtére Kondor Imrétől ki Afrika ismert csavargója, Híves Tóth Éva felvidéki vadászhölgyig, Vári István beregi vadásztársunktól, a napjait Ausztriában pergető Mátyás Imréig igencsak sokszínű társaság jött össze e kötet lapjain.
A történetfüzér összeállításában és az egész koncepció megvalósításában volt viszont egy nagyon jól ismert, megkerülhetetlen magyar vadászíró és közösségépítő személyiség: dr. Gergely Imre. A Kárpátalján – Visktől Salánkon át Fertősalmásig – sok vadászpagonyban megfordult, a terített asztalnál elhangzott adomáiról jól ismert világcsavargó lapunknak is szívesen mesélt a sorozatról.
– Elsődleges célunk az volt – kezdte Imre bátyánk – hogy olyan vadászoknak nyújtsunk lehetőséget élményeik publikálására, kik másképp nem tudnának „szóhoz jutni” a nyomtatott vadászirodalom berkeiben.
Tudnunk kell ugyanis, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag lehetetlen rentábilisan vadászkönyvet kiadni. A piac erőteljesen túltelített, ha valaki ezres példányszámban értékesíteni tudja kötetét, az már nagyon jónak számít. Dr. Zoltán Attila barátommal a Hunor Webmagazin és a Hunor – Safari Magazin főszerkesztőjével ezen igyekeztünk segíteni, amikor amolyan önfinanszírozási rendszerben próbáltunk teret adni a kezdő és nem annyira kezdő vadászíróknak.
– Mit jelent ez az úgynevezett „önfinanszírozás”?
– Szerzőink 20 ezer forint befizetésének ellenében lehetőséget kapnak arra, hogy az antológiában egy 8000 karakter terjedelmű írást megjelentessenek,
amennyiben az megüti a Safari Magazin és a Nimród Alapítvány irodalmi mércéjét. Ennek ellentételezéseként a kötetből 10 példányt biztosítunk a szerző számára, ami felett szabadon rendelkezhet. A kiadvány különben igen színvonalas nyomdai munka, példának okáért a 2019-es kötetünk borítójára dr. Kun Edit festőművész Nyúlvadászat című képe került. Edit asszony ráadásul felajánlotta, hogy a festményt sorsoljuk ki a szerzők között, ami a legutóbbi Fehován meg is történt. A kötetek különben tradicionálisan karácsony előtt jelennek meg, hogy a szerzők tiszteletpéldányaikkal meglephessék barátaikat.
– Nézem a szerzők névsorát. Nagyon vegyes a kép. Profi tollforgatók és nagyon kezdők egyaránt szerepelnek benne, és több határon túli vadásztárs írása is helyet kapott…
– Ez kimondott cél volt, hiszen amolyan korrajzot, a mai magyar vadászvilág – és ebbe a délvidéki, erdélyi, kárpátaljai, felvidéki vadászokat is beleértem – sajátos keresztmetszetét szerettük volna megjeleníteni.
E kötetben jól megfér egymás mellett a többkötetes vadászírók novellája, és a kevésbé tapasztalt szerzők írásai.
Mindez meglepő sikert is aratott, hiszen egyre többen jelentkeznek, hogy a következő esztendőben kipróbálják magukat a vadászelbeszélések műfajában. Mi több, Híves-Tóth Éva felvidéki vadásztársunk esetében egyenesen az „50+ … vadász emlékeiből” köteteinek köszönhettük, hogy önállóan is megjelentet egy elbeszélésgyűjteményt.
– Mit tartasz a jó vadásznovella megkerülhetetlen ismérvének?
– A hitelességet, hiszen ahogy azt Fekete István a Tüskevárban olyan jól Kengyel tanár úr szájába adja: „… a valóság is lehet olyan szép, sőt szebb, mint a hazug ábránd…”. Ezért kérem a tollforgatásra vállalkozókat, hogy megtörtént eseteket írjanak meg, úgy ahogy azt akkor átélték, és ahogy annak lenyomata az emlékeikben megmaradt.
– Lesz-e „50+3 …”?
– Természetesen szeretnénk, hogy legyen, hiszen dacára a jelenlegi koronavírus indukálta nehézségeknek, várom a pályázókat és pályaműveiket az [email protected] e-mail címre. Mellesleg te is összekaphatnád végre magad, hogy egy kis „kárpátaljaiságot” is megjelentessünk a következő kötetben.
Matúz István
A kiemelt képen: Az „50+2 vadász emlékeiből” című kötetet dr. Kun Edit és Gergely Imre mutatta be az idei Fehován.
